Az Országgyűlés 2012-ben adósságot törlesztett azzal, hogy november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává tette. 1953-ban ezen a napon a rabok egy nagyobb, mintegy másfél ezer fős csoportja térhetett vissza hazájába – tette hozzá az MTI tudósítása szerint. Boross Péter volt miniszterelnök, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke emlékbeszédében rámutatott: évtizedeken át diktatórikus eszközökkel torzították el a magyar valóságot, elhomályosították az igazságot, szinte szégyen volt magyarnak születni.
Néha még a jó szándékúak se tudják, mi volt az igazság – mondta, hozzáfűzve: ezért van szükség arra, hogy feléledjen, megerősödjön bennünk az igazságkeresés. A nyugati nagyhatalmak a kelet-európai régiót a Szovjetuniónak adták, a kegyetlen diktatúra gépezete pedig nemcsak hadifoglyokat ejtett, de példátlan módon tömegével rabolta el a civileket, mert vezérének produkálni kellett foglyokat és elmarasztaló ítéleteket. Nincs magyarázat arra, hogy miért őket, és miért így – fogalmazott a szónok. Szakály Sándor történész, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója beszédében hangsúlyozta: a múltat fel kell tárni, be kell vallani és be kell mutatni.
Menczer Erzsébet, a Szovjetunióban Volt Magyar Rabok és Kényszermunkások Szervezetének (Szorakész) elnöke pedig méltatta, hogy a parlament négy évvel ezelőtti döntésével – az emléknap bevezetésével – sikerült áttörni a hallgatás falát. A Szorakész és a Gulág Emlékbizottság által a 2015 és 2017 közötti Gulág-emlékév részeként szervezett szombati megemlékezés az egykori szovjet politikai rendőrség, a GPU budapesti, Városligeti fasor 4. szám alatti épülete előtt kezdődött és az Andrássy út 60. számú épületnél ért véget, amely a kommunista államvédelmi hatóságok székhelyéül szolgált.