– Uniós ügyekben a 2010 előtti időszakhoz képest jobban hallatják a hangjukat a visegrádi országcsoport, a V4-ek tagjai. Mi ennek az oka?
– A visegrádi együttműködés államai – így Magyarország is – fellépésükkel azt demonstrálják, hogy vannak nemzeti érdekeik, amelyeket értelemszerűen meg akarnak védeni. Semmiképpen sem másodhegedűs-szerepben képzelik el az életüket, a nyugati, régi tagállamokkal egyenrangú félnek tekintik magukat. Ez sokaknak nem tetszik. Annak idején Jacques Chirac francia köztársasági elnök mondta egy ügy kapcsán: „A kelet-közép-európaiak nem éltek azzal a jogukkal, hogy csendben maradjanak.” Tetszik, nem tetszik, kiállunk a minket érintő ügyekben. Lehet, hogy bizonyos szempontból pozícióink nem azonosak a nyugati államokéival, de ez nem jelenti azt, hogy a nemzeti érdekeinket ne lenne jogunk és egyben felelősségünk ugyanúgy érvényesíteni Brüsszelben, mint más tagállamoknak.
– Most, 2018-ban is érvényesül a Chirac által megfogalmazott hozzáállás a közép-európai új tagállamokhoz?
– Ha más álláspontot fogalmazunk meg, akkor abból egyesek azonnal demokráciavitát generálnak. Amennyiben valaki eltér a politikai fősodortól, és például kiáll amellett, hogy a migráció nem emberi jog, hanem a legjelentősebb biztonsági kockázat Európa számára, azonnal megkapja az antidemokratikus jelzőt. Azonban éppen az ilyen kirekesztő vélemények ássák alá az unió jogállamiságát. Az unióval fennálló vitáink nagy része is arra vezethető vissza, hogy Magyarország a migráció kapcsán markáns, a nyugatitól eltérő véleményt fogalmazott meg. A magyar kormány tiszteletben tartja más tagállamok eltérő véleményét, érdekeit, és ugyanezt várja el mindenkitől.
– Legutóbb a kiküldetési irányelv kapcsán fogalmazott meg markáns, az Európai Bizottságétól (EB) eltérő álláspontot a magyar kormány, az Európai Unió Bíróságához benyújtott keresetében. Mi a probléma az új irányelvvel?
– A Jean-Claude Juncker elnökölte jelenlegi bizottság a megalakulásakor, 2014-ben fogalmazta meg azt az elvet, hogy azonos helyen végzett azonos munkáért azonos bért kell fizetni. Az azonos bérezés egy nagyon jól hangzó dolog, de az EB által megfogalmazott javaslatok mégsem a kiküldött munkavállalók helyzetének a javítását szolgálják, hanem a céljuk az, hogy kiszorítsák a közép- és kelet-európai dolgozókat és cégeket a nyugat-európai piacokról. Mindezek alapján érthető, hogy a kiküldött munkavállalók – az EU munkaerőpiacán dolgozók kevesebb mint egy százalékának – helyzetét szabályozó, 1996-ban elfogadott irányelv idén nyári módosításának megsemmisítését kértük a bíróságtól. Magyarország a kiküldött munkavállalók arányát tekintve csupán a tizenegyedik az unióban, az első helyen Lengyelország, a másodikon Franciaország áll. Tehát nem egy tipikus közép-európai problémáról van szó. Az általunk vitatott irányelv azokra a cégekre vonatkozik, amelyek dolgozói egy ideig egy másik tagállamban végeznek munkát.
– Mit szólnak a magyar kormány keresetéhez a szakszervezetek?
– A kereset kapcsán a kormány folyamatosan konzultált mind a munkaadókkal, mind az érdekvédő szervezetekkel, amelyek egyetértésüket fejezték ki. Le kell szögezni, mi is azt akarjuk, hogy a kiküldöttek többet keressenek, de ha ez az irányelv két év múlva ilyen formában hatályba lépne, akkor a munkavállaló ideig-óráig örülhetne talán a magasabb bérnek, de nagyon rövid időn belül megszűnne az őt alkalmazó cég, mivel egyszerűen nem lenne képes finanszírozni a kiküldetést. Ez egy nyugat-európai cégek érdekeit képviselő, szimplán protekcionista beavatkozás, amely munkahelyek tízezreit veszélyezteti és megkérdőjelezi az EU belső piacának alapelveit, amelyeket – furcsamód épp a magukat az európai demokrácia apostolaiként beállító nyugati tagállamokkal szemben – meg kívánunk védeni és őrizni.
– Milyen esélyei vannak a magyar keresetnek?
– Magyarország mellett Lengyelország külön keresetben szintén a módosítás megsemmisítését kéri az unió bíróságától. A kérdés kapcsán folytatott vitában több tagállam – a balti államok, Írország, Horvátország – is egyetértett az álláspontunkkal, meglátjuk, hogy kik csatlakoznak a keresetekhez. Kiemelt érdekünk, hogy a közlekedési szektor kikerüljön az irányelv módosítása alól. Itt 14-14 állam álláspontja ütközik, decemberben, az osztrák EU-elnökség alatt ül össze a közlekedési tanács. A határokon átnyúló fuvarozás a módosítással ellehetetlenülne, hiszen egy kamion vagy busz több országon is áthalad egy-két napon belül. A szállítási iparág például csak Magyarországon 120 ezer munkahelyet jelent, ezért is kemény kiállásra készül a kormány. Úgy látjuk, a magyar álláspontot olyan nagy tagállamok is osztják, mint Nagy-Britannia vagy Spanyolország.
– Egy másik ügy, az Európai Unió 2021 és 2027 közötti költségvetése kapcsán hol tartanak a tárgyalások?
– Az EB május 2-án jelentette meg az uniós költségvetésre vonatkozó javaslatát, ezt követően 37 ágazati jogszabálytervezet látott még napvilágot, idetartozik például a kohéziós és az agrártámogatások kérdése. A magyar kormány álláspontja szerint az elképzelés több sebből vérzik, s gyakorlatilag a szerepét sorozatosan félreértelmező, saját szerződéses keretein túlterjeszkedő bizottság politikai szándékainak leirata, amelyet ebben a formában egyetlen uniós tagállam sem támogat.
– A migrációs válság kezelése kapcsán is problémás a tervezet.
– A korábbiaknál sokkal több pénzt kell fordítani az unió külső határainak ellenőrzésére. Ha valóban létezik az európai szolidaritás, akkor az olyan tagállamoknak, mint Magyarország, amely sikeresen védi az unió külső határait, segítséget illene nyújtani a közösségi forrásokból. Erre az elmúlt években hiába számítottunk, de a mostani magyar javaslat az, hogy legyen egy külön fejezet az EU költségvetésében, amelyik a migrációval foglalkozik. Azonban nem tudjuk elfogadni az EB azon tervét, hogy a kohéziós politikából finanszírozzuk a migránsok behozatalát és integrációját.
– Milyen közös célokat kellene szolgálnia az új költségvetésnek?
– Az uniós szerződés szerint a felzárkózást kell elősegítenie, a még kevésbé fejlett régiókat kell támogatnia, amely által az egész EU versenyképessége erősíthető. Fontos célként kell megjelennie az uniós büdzsében a tagállami gazdaságok digitális átállásának is, mivel ez is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy Európa komoly szereplője maradhasson a világgazdaságnak.
– A bizottság elnöki tisztségére bejelentkező szlovák Maros Sefcovic, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége tagja a jövőben a jogállamiságtól tenné függővé az uniós forrásokat.
– Ez egy újabb nyomásgyakorlás a bevándorlásellenes országokra, egy politikai színjáték, ami a bizottság költségvetési javaslatában is megjelenik. Jogállamisági kérdéseket kapcsolnak olyan területekhez, amelyekhez az nem tartozik hozzá, és amiről az unió alapokmánya sem ír. Vajon miért kiemelten a kohéziós politikát kötik össze a jogállamiság kérdésével, miért nem a többi szakpolitikát? Ugyanez a helyzet a Sargentini-jelentéssel is. A holland zöldpárti EP-képviselőnek és a mögötte álló baloldali politikai csoportosulásnak valójában nem az a célja, hogy végigvigyék a hetes cikkely szerinti eljárást Magyarország ellen. A céljuk, hogy megosszák – és ezt egyelőre sikeresen teszik – az Európai Néppártot, amely az uniós parlament legnagyobb politikai ereje, és mi azt szeretnénk, hogy az is maradjon. Szét akarnak verni minden olyan jelentős politikai közösséget, amely konzervatív módon gondolkodik és hagyományos értékeket tűz a zászlajára.
– Miért éppen Lengyelország és hazánk kapcsán vizsgálja Brüsszel a jogállamiság helyzetét?
– Két határozottan bevándorlásellenes ország vagyunk. Magyarországgal szemben 2010-ben, a második Orbán-kormány hivatalba lépésével kezdődött a boszorkányüldözés, ami a migráció kapcsán 2015 óta elfoglalt határozott álláspontunk miatt csak fokozódik. Minden szempontból átvilágították már a magyar jogállamiság helyzetét, amiben konstruktív partnerek voltunk, mert sosem volt takargatnivalónk. Ugyanakkor elfogadhatatlan, hogy két olyan tagállammal szemben, amelyek gazdaságilag sikeresek és megvédik a nemzeti identitásukat, eljárásokat indítanak, azokat pedig, akik behívják vagy beengedik a migránsokat, megdicsérik. Nem erről kellene szólnia az uniónak.
– Miről kellene szólnia az európai közösségnek?
– Az uniónak a tagállamok közötti kölcsönös tiszteleten és erős nemzetállamokon kellene alapulnia. Nem arról kellene szólnia a bizottság elnökét, valamint a kormány- és államfőket tömörítő Európai Tanács üléseinek, hogy a tagállamokat egymás ellen uszítják. A bizottságnak sem megosztó javaslatokat, tervezeteket kellene alkotnia, hanem figyelembe kellene vennie a legfontosabb intézményt, az uniós állam- és kormányfők testületét. Ezzel szemben azt látjuk, hogy nagyon sok olyan javaslat van, amelyik a bizottság és az EP hatáskörét bővíti, és megnyirbálja a tagállamokét. Ez ellentétes az EU szerződéseivel és a magyar kormány filozófiájával. Mi szuverenista és nem föderalista elvet valló kormány vagyunk, szerintünk az unió a tagállamok közötti szoros együttműködés intézménye, és nem egy olyan szerv, ami a tagállamoknak mondja meg, hogy mit kell tenniük vagy kiket kell befogadniuk.
– Miről fog szólni az előttünk lévő féléves EP-kampány?
– Ez a bevándorláspári és a bevándorlásellenes erők harca. A migráció és az azzal összefüggő biztonsági kérdések minden tagállamban foglalkoztatják az embereket, ezek lesznek a jövő májusig tartó kampány fő kérdései, sőt ez határozza meg az elkövetkező 15-20 év politikáját is. Emellett a globális gazdasági kihívásokra is választ kell adnunk anélkül, hogy feladnánk identitásunkat. Sokan szeretnék azt a kérdést háttérbe szorítani, hogy ha a jelenlegi úton megyünk tovább, milyen jövő vár Európára, ezt szolgálja a jogállamiság kapcsán indított álságos demokráciavita is, amely a baloldali, liberális elvárásoktól eltérő magyar álláspont elhallgattatását célozza.
Trócsányi: Más a világnézetünk
Nem akarunk olyanná válni, mint Nyugat-Európa címmel interjút közölt Trócsányi László igazságügyi miniszterrel a Die Welt című német konzervatív lap a Sargentini-jelentéssel kapcsolatban. A miniszter a Magyarországot elmarasztaló dokumentum európai parlamenti (EP) elfogadásával kezdeményezett, hetes cikkely szerinti eljárás kapcsán úgy fogalmazott: a jelentés története nem sikertörténet, hanem Európa megosztásának és gyengítésének története. Arra a felvetésre, hogy a bírálók szerint éppen a kormány gyengíti az európai értékeket, a tárca vezetője kijelentette: nekünk másmilyen a világnézetünk, mert a Nyugattal ellentétben mi a társadalom kohézióját, történelmünket, kultúránkat és nemzeti identitásunkat hangsúlyozzuk. A jelentésnek az igazságügyi rendszerrel kapcsolatos megállapításairól szólva a miniszter azt hangsúlyozta, hogy a dokumentum felszínes, általánosító ítéleteket tartalmaz. Trócsányi László megerősítette: a kormány október közepén az Európai Bírósághoz fordul a jelentésről tartott EP-szavazás szavazatszámlálási módszere miatt.