Miközben a kormány az elmúlt években számtalan olyan döntést hozott, amelyik a házasságkötést és a családalapítást támogatja, a válások száma továbbra sem csökken, vagyis minden harmadik házasság kudarcba fullad. A legutóbbi népszámlálás adatai azt mutatják: az egyszülős családok száma az elmúlt évtizedekben folyamatosan emelkedett. Míg 1980-ban 341 ezer olyan család volt, ahol egy szülő élt együtt gyermekével, addig 2011-ben már csaknem 537 ezer.
A legutóbbi népszámlálás alkalmával a gyermeket nevelő családok 30 százalékában hiányzott az egyik szülő. Száz egyszülős családra 2011-ben átlagosan 145 gyermek jutott, öttel több, mint 2001-ben. A legutóbbi népszámlálás időpontjában 778 ezer gyermek élt csonka családban, 18 százalékkal több, mint 2001-ben. Öt évvel ezelőtt a fővárosban – ahol legmagasabb az egyszülős családok aránya – az egygyermekes családoknak már csaknem felében csak egyik szülő élt a gyermekkel együtt. Ugyanezen arány két gyermek esetében jóval alacsonyabb (23 százalék) volt, míg a háromgyerekes csonka családok száma 17 százalék volt.
Nagy Anna 2005-ben hozta létre az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítványt, mégpedig azzal a céllal, hogy segítse azt a társadalmi csoportot, amely megítélésük szerint a legnagyobb magyarországi kisebbség, ám szinte semmilyen megkülönböztetett segítséget nem kap. Éppen ellenkezőleg: gyakran erős negatív megkülönböztetés éri őket a mindennapokban.
– Dacára annak, hogy egyre több a gyermekét egyedül nevelő szülő, a társadalom részéről ezek az emberek máig egyfajta stigmaként élik meg a válást. Ők azok, akik mások szerint valamiben elbuktak. Olyan előítéletek mentén nevelnek gyermeket nehezebb körülmények között, amelyek egyáltalán nem állják meg a helyüket – fogalmazott az alapítvány vezetője. Példaként említette, hogy a csonka családban élő gyerekekről a legtöbbször akkor beszélnek, amikor a korai iskolaelhagyók, a drogosok, a fiatal terhesek kerülnek szóba. – Vagyis – mint mondja – rossz az egyszülős gyerekek „PR-ja”. Noha a kutatások alátámasztják, hogy a predesztinált rossz sorsok nem a szülők számához köthetők, hanem a rossz szociális helyzetből fakadnak.
Nagy Anna szerint egyedül nevelni a gyermekeket vezető szegénységi kockázat. – Azoknak a szülőknek, akik egyedül nevelnek gyereket, 48 százaléka szegénységben él. Tény, hogy ők hátrányból indulnak, hiszen jobbára semmilyen állami támogatást nem kapnak. Igaz, hogy a családi pótlék egy-két ezer forinttal magasabb, de ez gyakorlatilag semmit nem jelent. Olyan kézzel fogható segítségre volna szükség, mint az ingyenes tankönyv vagy az étkezési támogatás. Ezt azonban szociális helyzethez kötik, és ha valaki csak egy kicsit is jobban keres, máris úgy tekintenek rá, mint akinek a 40-50 ezer forint kifizetése nem jelent gondot – mutat rá.
Szavaiból kiderül, hogy az egyedülálló szülők nem pusztán válás miatt kerülhetnek nehéz helyzetbe. Amellett, hogy történnek tragédiák, amikor az egyik szülő meghal, egyre többen vállalnak vagy fogadnak örökbe gyermeket egyedül. A gyermeküket egyedül nevelő családfők 44 százaléka elvált, 30 százaléka özvegy, 14 százaléka nőtlen, hajadon, 11 százaléka házas családi állapotú volt.
Hangsúlyozza: amikor egyedülállóságról beszélünk, jobbára egy édesanyára gondolunk, pedig egyre több az olyan apa is, aki ebbe az élethelyzetbe kerül. Az apás családok aránya a legutóbbi népszámlálásnál 13 százalék volt, de ezek száma is folyamatosan emelkedik.