Ukrajna továbbra is lejtmenetben van: folyamatosan növekszik az infláció, óriási a munkanélküliség, de aki tud dolgozni, az is rendkívül keveset keres. Hiába volt az év elején számottevő béremelés, a pénzromlás miatt hamar elmúlik a korrekció hatása – erről beszél a Magyar Időknek a Magyar Református Szeretetszolgálat volt elnöke, aki éppen a segélyszervezet adományait és más felajánlásokat juttatja el a kárpátaljai rászorulóknak. Márpedig Pál Sándornak van összehasonlítási alapja, mert az utóbbi években szinte minden héten kilátogat a térségbe.
Ahogy zötykölődünk a meglehetősen rossz minőségű úton, és kerülgetjük a méretes kátyúkat, további megdöbbentő részleteket árul el a kárpátaljai mindennapokról.
– Egyre több a segítségre szoruló, elesett, idős ember, aki magára maradt, mert a gyerekek külföldre mentek dolgozni. Már nemcsak az apukák jönnek át Magyarországra, vagy próbálnak szerencsét Szlovákiában, Csehországban, esetleg Angliában, hanem az édesanyák is. A gyerekeket a nagyszülők nevelik, a rászoruló idős emberek pedig a szociális intézményekben és az egyházaknál kapnak segítséget. Elszomorít az is, hogy nagyon sok olyan család szorul segítségre, amelyik korábban fent tudta tartani magát. Elég egy betegség vagy állásvesztés, és máris borul minden – mondja Pál Sándor.
Ha ilyen helyzet adódik, akkor nem fizetik be a számlákat vagy éheznek. Télen néha több család is egy házban húzza meg magát. Az emberek nem tudják kiváltani a gyógyszereiket, az egyházaktól kérnek pénzt, de lassan mindenki kifogy a tartalékból. Jellemző, hogy néhány éve az ingyenkonyhákat is a református gyülekezetek tartották fent, de egy ideje már csak adományokból tudják működtetni az intézményeket. A baj az, hogy felajánlásból is egyre kevesebb van. Másfél-két éve, amikor Magyarországon híre ment, hogy a kárpátaljai emberek komoly nehézségekkel küzdenek, akkor sok segítség érkezett, de az intenzitás idővel csökkent. Pedig egyre több támogatásra lenne szükség.
– Lassan minden gyermek hátrányos helyzetű az óvodában, iskolában. Az egyik intézménybe kifejezetten nehéz sorsú gyermekek járnak. Vannak köztük olyanok, akiket bent felöltöztetnek, de otthon leveszik róluk a ruhákat, és odaadják a testvéreinek.
Más családoknál csak egy-két váltás gyermekruha van, és az használja, akinek a legnagyobb szüksége van rá – meséli Pál Sándor.
Mindent átszövő hálapénz
A dolog érdekessége, hogy a kelet-ukrajnaiaknak Kárpátalja vonzó célpont. Sokan jönnek közülük ide, mert a terület biztonságos, és közel van az Európai Unió is. Könnyen szereznek vízumot, és már át is jutnak Magyarországra, ami nekik már a „Nyugat”. Mások csak pihenni jönnek Kárpátaljára, ami Ukrajnában az egyik legfelkapottabb megye, sokan látogatják a gyógyfürdőket.
A Kárpátaljai Református Egyház Diakóniai Központjának igazgatója szomorúan erősíti meg, hogy bár rengeteg adományt kapnak, így sem tudnak mindenkin segíteni. Nagy Béla azt mondja, hogy tűzoltással foglalkoznak, csak a nagyon komoly problémákat próbálják-tudják kezelni. S nem elég, hogy a helyiek óriási szükséget szenvednek, még a hatóságok is érdeklődnek a munkájuk iránt. Próbálják ellenőrzésük alá vonni az érkező adományokat, és lehetőség szerint megcsapolni a rendszert.
– Közben erőltetik a nyelvtörvényt, nyelvcsendőröket kívánnak alkalmazni, erővel akarnak rávenni minket arra, hogy ukránul beszéljünk. Az anyanyelvünket azonban nem lehet egyik pillanatról a másikra eltörölni. Más kérdés, hogy nem is tudnak ukránul tanítani, mert nincs elegendő tanár – magyarázza Nagy Béla.
Egy fiatal férfi érkezik a diakóniai központba, és segítséget kér. Elmondja, hogy egy ismerőse rosszul lett, kórházba került, ahol megműtötték, és most kómában van. Gyógyszert és más eszközöket vinne be a kórházba, szerencsére az adományokból neki is jut.
A jelenség nem egyedi, Kárpátalján ugyanis az ingyenes kórházi ellátás ellenére szinte mindenért fizetni kell. Szóba kerül egy 8-9 éves kislány esete, aki perforált vakbélgyulladással került be a kórházba. A sebész azonban addig nem fogott hozzá az operációhoz, amíg le nem tették a pénzt a felmerülő költségekre. Még azt is megmondták a szülőknek, hogy hol vásárolják meg a gyógyszereket.
Egy kilencgyermekes anyukától megtudjuk, hogy másfél éve elsodorta egy BMW, emiatt életveszélyes sérüléseket szenvedett. Kórházi ellátásra szorult, de csak úgy került be a kórházba, hogy fizettek érte, enélkül nem akarták bevinni. Az intézmény intenzív osztályán is protekcióval kapott helyet, majd meg kellett venni a gyógyszereket és a kötszereket is.
Az asszony négy-öt napig volt élet-halál között, de hála a sok segítségnek, felgyógyult.
Tűzoltás kenőpénzzel
Hasonlóan kaotikus a helyzet akkor is, ha valahol tűz üt ki. Amikor megérkezik a tűzoltó a helyszínre, akkor a szakember azonnal megkérdezi, hogy tudják-e fedezni a költségeket, mert ha nem, akkor nem lát munkához. A református egyház tűzoltó-egyesületet hozott létre, a tűzoltókocsit adományként kapták külföldről. Az ukrán állam azonban jelezte, hogy a járművet át kell adni a hadseregnek, és majd onnan lehet visszabérelni. De erre is csak akkor nyílik lehetőség, ha egy másik tűzoltóautót is szereznek, ami pedig már a hadsereg használatában marad.
Miután eldől, hogy a most érkezett adományok melyik intézménybe kerülnek, a Nagy Béla és Pál Sándor vezette delegáció a Beregszászi 3. Számú Zrínyi Miklós Középiskola felé veszi az irányt, és füzeteket, íróeszközöket visznek a rászoruló gyermekeknek. Az intézménybe a belvároson keresztül vezet az utunk, így elénk tárul Beregszász egykoron impozáns, mára alaposan lepusztult központja. Jellemzően macskaköves utakon, felújításra váró épületek között haladunk végig. Az utak mellett nem látunk füves árkokat vagy parkokat; látszik, hogy Ukrajnában ma csak arra költenek, amire nagyon muszáj – vagy még arra sem.
A Zrínyi Miklós középiskola épülete ugyan elfogadható állapotban van, de a bejárat előtti téren és az ahhoz vezető lépcsőn feltöredezett a beton. Többek szerint nem az idő vasfoga ette meg, hanem kispórolták belőle a cementet. Elkeserítő, hogy miközben az iskolába egyre kevesebb diák jár, a hátrányos helyzetű gyermekek létszáma folyamatosan növekszik. Mészáros Leszja igazgatóhelyettes tájékoztatása szerint 68 olyan gyermek tanul az intézményben, aki nagycsaládban, szegény körülmények között él. Közülük több mint húsznak a szülei munkanélküliek, segélyből tengődnek. Persze sok olyan gyermek van, aki papíron nem számít hátrányos helyzetűnek, de valójában az. Az adományokra már csak ezért is szükség van. A segítség rendre a református egyháztól érkezik, de idén a katolikus templomtól is kaptak támogatást, gyógyszert, injekciót és más eszközöket.
– Bár az iskolában van nővér, sem az önkormányzat, sem az állam nem finanszírozza a költségeket. Az iskolai kasszából sem futja rá, a szülőktől is hiába kérünk pénzt, ezért nagy szükség van az adományokra – mondja Mészáros Leszja.
Pelenka aranyárban
A nehézségek ellenére egy megható kezdeményezést indított a Pulzus Rádió, amihez a középiskola is csatlakozott. Árvaházaknak gyűjtöttek adományokat, az intézmény diákja is összeadtak háromszáz doboznyi ajándékot.
– Nagyon fontos, hogy a gondok ellenére is neveljük a gyermekeket. Meg kell tanulniuk, hogy nemcsak kapni, hanem adni is jó – hangsúlyozza az igazgatóhelyettes. Végül ő is arra panaszkodik, hogy sok szülő külföldön próbálja előteremteni a megélhetéshez szükséges pénzt. Azt mondja, hogy most egy háromgyermekes anyuka hagyta maga mögött Kárpátalját és ment Csehországba dolgozni. Az édesapa már régen kint keresi a pénzt, ezért a nagymamánál vannak a gyerekek.
A Nagyberegi Középiskola igazgatója is azzal fogad, hogy nagyon sok gyereket már nem a szülők nevelnek, hanem a pedagógusok. Géczi Tihamér viszont hozzáteszi, hogy már tanárok is mennek külföldre. Az ukrajnai fizetéssel nehéz otthon tartani őket, hiszen már Magyarországon is a többszörösét megkeresik a helyi béreknek.
Jut a reformátusok adományából a diakóniai központ idősek otthonába is, ahová főleg felnőttpelenkát vittek, azt ugyanis Ukrajnában aranyárban mérik. Egy darabot helyben kétszáz forintért árulnak, és személyenként három-öt is elfogy belőle, vagyis a havi szükséglet akár 30 ezer forintba is kerülhet. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Kárpátalján a nyugdíj 10-15 ezer forint, és ennek az összegnek is csak a 85 százalékára tarthat igényt az intézmény, akkor érthető, hogy mennyire nagy szükség van az adományokra.
Anyaországi és más külföldi államok felajánlásaiból, a református egyház berkein belül működik a tiszabökényi cigány óvoda is, ahová a helyi és a tiszapéterfalvai roma telepről járnak gyerekek. Barta Elemér református lelkész 270-280 gyermekkel és 400 felnőttel foglalkozik, istentiszteleteket, bibliaórákat tart nekik, és látogatja a családokat. Azt mondja, hogy ezek az emberek segítségnél nélkül képtelenek lennének fenntartani magukat. Sok olyan gyermek van, aki naponta csak egyszer eszik, az óvodában.
– Két dologra kértem az Urat: hogy cigányok közé és pszichológiára ne küldjön. Most mégis a cigányok között szolgálok, amiért nagyon hálás vagyok Istennek, mert hihetetlen szeretet árad belőlük. Közben elvégeztem a pasztorálpszichológiát a debreceni hittudományi egyetemen – köszön el mosolyogva.
A mérhetetlen nélkülözés ellenére is képes megőrizni a jókedvét, ezzel sokaknak ad erőt Kárpátalján.