A Minden Szó szerkesztősége nemrégiben egy olyan kihívást szeretett volna elindítani, amelyben megneveznek egy jobboldali, konzervatív értelmiségit vagy művészt, aki “kijön a fényre”, bátran vállalva jobboldaliságát, majd ő is megnevez egy következő „ismert” embert, aki ugyanígy tesz, és így tovább.
Apáti Bence balettművész a kihívásra például azt írta: „ez nem várható el az összes jobboldali művésztől, mert a többség nem adhatja föl karrierjét, egzisztenciális biztonságát, és nem teheti tönkre az életét azzal, hogy kilép a fényre”.
Dörner György erre reagálva a Napi aktuális című műsor pénteki adásában úgy vélekedett, ha az a mintegy 170 ezer művész, aki jobboldali, nyíltan fel is vállalná és a jobboldaliságát, akkor nem lenne, gond, akkor senkinek sem kellene tartania az ellehetetlenítéstől, az elbocsájtástól.
De hát ezek izoláltak, és sajnos ugye a bátorság a becsület a tudás és a tisztesség az nagyon fontos, és azért teljesen mindegy, hogy jobboldali vagy baloldali, nem biztos, hogy ez benne van mindenkiben
– tette hozzá.
Az Új Színház igazgatója felidézte, hogy ő magát a rendszerváltoztatás után nemzeti radikálisként aposztrofálta. Meglátása szerint nem is lehetett volna más, hiszen nem volt forradalom, nem volt egy radikális tulajdonviszony változás, s így a „radikalizmus egy fiatalemberben benne marad”.
Dörner úgy látja, hogy napjainkban fontolva haladó jobboldali közéletet élünk, de közben az ellenkező oldal radikalizálódik és kialakult egy ultra radikális liberális oldal, vagyis a ’90-es évek óta megfordult a helyzet. A színművész arra számít, hogy előbb-utóbb a liberális oldalon is rájönnek arra, hogy hibáztak, amikor valakit a radikalizmusa miatt kiáltottak ki a fő ellenségnek.
Dörner György egyetértett azzal a felvetéssel, hogy az európai színjátszás keresztény, görög és római kori gyökerekkel rendelkezik. Felhívta rá a figyelmet, hogy a keresztény európai színház nagyon sokban hasonlít a görög színházhoz.
Európában a kereszténység hozott egy olyan változást, ami azt jelentette, hogy a szentháromság harcol az ember lelkéért az alvilággal (…) az alapvetés az mindig az, hogy az ember lelke hova kerül. Valamire való színdarab, és valamire való művészet ezt a kérdést nem kerülheti meg. Ami ezt megkerüli, véleményem szerint hibázik és csak egy bizonyos vékony mezsgyén halad
– fejtette ki álláspontját a színházigazgató.
Az Új Színház működésével kapcsolatban megjegyezte, cél a magyar értékek közvetítése, ugyanakkor hangsúlyozta: a külsőség csak egy része a színháznak, de a belső tartalma mindig a szakralitás marad.
A Napi aktuális adása IDE kattintva érhető el.