Ősi Attila 2000-ben őslénytani-földtani vizsgálatok közben bukkant Iharkúton, egy bakonyi bauxitbánya külszíni fejtésében az első hazai dinoszauruszleletre: egy apró csontdarabkára. Azóta számos csontváz, több ezer csontmaradvány és fog került elő. „Harminc különböző gerinces állatfajt azonosítottunk a halaktól a kétéltűeken, teknősökön, gyíkokon, krokodilokon és repülő hüllőkön át egészen a dinoszauruszokig” – nyilatkozta lapunknak 2016 tavaszán Ősi Attila. Akkor azt is elmondta, hogy szakmai szempontból az iharkúti lelőhely világszinten is egyedülálló, Európában pedig egyenesen páratlan értékekkel szolgál a 85 millió évvel ezelőtti, úgynevezett késő kréta korból. Európa öt leggazdagabb és legjobban dokumentált lelőhelye közé tartozik – a nagyjából ötezer négyzetméteres lelőhelyről évente 50-60 négyzetméternyit tárnak fel.
Magyarország legnagyobb dinoszaurusz-lelőhelyén huszonöten dolgoztak a 2016-os, immár tizenhatodik ásatáson – a tavalyi munkának köszönhetően majd 600 négyzetméterre nőtt az eddig megkutatott terület. Az iharkúti lelőhelyhez köthető eddigi egyik legnagyobb felfedezés az Ajkaceratops maradványainak 2009-es megtalálása volt. A kutatók következő nagy dobása a csonttemető virtuális modellezése lesz, mert ezzel megérthetik, hogyan és mennyi ideig zajlott az a folyók megáradásához kapcsolható természeti katasztrófa, amely a dinoszaurusztetemek és -csontok tízezreinek összehordásáért felelős.
Az iharkúti lelőhely csonttartalmú rétegeivel azonos korú, ám egészen más, mocsári, tavi környezetre utaló üledékes kőzetek ismertek Ajka határában. Ezeket a város környéki szénbányászat miatt mintegy 140 éven keresztül fejtették – az ajkai barnakőszenet felszíni kibúvásoknak köszönhetően fedezték fel 150 évvel ezelőtt. 2015-ben a város határában Ősi Attila csoportja egy gerincesfauna első nyomait fedezte fel és publikálta. A kutatók a közeljövőben két nagy méretű feltárást terveznek Ajka közelében, azt remélve, hogy ezáltal új és jelentős gerinces-leletanyag kerül elő, ami hozzájárul a 85 millió évvel ezelőtti Dunántúli-középhegység szárazföldi élővilágának feltérképezéséhez.
Ősi Attila nagyon sokat remél Villánytól is, ahol egy új, triász időszaki ősgerinces-lelőhelyet fedeztek fel. A 2012-ben megtalált lelőhelyen mára több ezer középső és késő triász kori ősgerinces, köztük porcos és csontos halak, tengeri hüllők és eddig közelebbről meg nem határozott páncélos őshüllők csontjait találták meg. A villányi leleteknek köszönhetően egy olyan, 235-240 millió évvel ezelőtti világba pillanthatnak be a kutatók, amikor – a földtörténet legnagyobb kihalása után néhány millió évvel – megjelennek az első békák, teknősök, dinoszauruszok és az emlősök közvetlen elődei. A villányi lelőhely hazai viszonylatban egyedülálló, nemzetközi jelentősége pedig abban áll, hogy az egykori dél-európai kontinens sekély tengerrel borított partvidékének egy új része ismerhető meg a segítségével.