– A stratégiai és gazdasági után családügyi kabinetet is alakított a kormány, amelynek a titkára lesz. Hogyan képzeli el a kabinet működését?
– A családügyi kabinetet Balog Zoltán miniszter úr vezeti majd, az ő elképzelései lesznek meghatározók. A kabinet létrejötte is azt fejezi ki, hogy lehet egyes nem családpolitikai kérdéseket családügyi, demográfiai szempontból is vizsgálni. Mondok két múltbeli példát: el lehet indítani egy otthonteremtési programot úgy is, hogy élénkíteni szeretnénk a gazdaságot az építőipar erősítésén keresztül, és indifferens, hogy családi házak, lakóházak, irodaépületek vagy bevásárlóközpontok épülnek. Ez gazdaságélénkítő programnak akár megfelelő is lehetne. Mi viszont azt mondtuk, hogy nem ilyet szeretnénk, hanem olyat, amely a gazdaságélénkítés mellett a családokat erősíti: ez a 2015 júliusától bevezetett családi otthonteremtési kedvezmény (csok), amellyel családokat segítettünk otthonhoz, s közben az építőipar is felélénkült. Ilyen példa lehet az adórendszerünk is, hiszen adót csökkenteni is lehet úgy, hogy közben figyelembe vesszük, hány gyermek nevelkedik a családban. Ez a családbarát szemléletmód jellemzi a kormányzásunkat, a kabinet segít majd a családok szempontjainak határozottabb érvényesítésében. Ősszel már ülésezni fogunk.
– Az irányokat a népesedéspolitikai szempontoknak vetik alá?
– Két szempontot szeretnénk érvényesíteni. Egyrészt hogy mi az, ami demográfiailag ösztönző tud lenni, a másik pedig a már most gyermeket nevelő családok további segítése.
– Mennyire volt sikeres az otthonteremtési támogatás?
– Eddig közel hatvanezer családnak tudtunk segíteni a csokkal, ami nagyon magas szám. Ezek a családok jó eséllyel nem tudtak volna továbblépni, de mára már új otthonban élnek vagy tervezik a költözést. Ha egy átlagos család tagjainak számát nézzük, és megszorozzuk néggyel a támogatott családok számát, az már negyedmillió ember, ami több mint második legnagyobb városunk, Debrecen lakossága. A vissza nem térítendő tízmillió forintos csok mellett a családok alacsony, 3 százalék alatti kamatozású, ingatlancélú hitelhez is hozzájuthatnak, és az áfa-visszatérítési támogatás is az építkezők rendelkezésére áll. Létezik a nemzeti otthonteremtési közösségek rendszere is, amely a lakás-előtakarékosság egyik formája. A komplex otthonteremtési csomag kiterjesztése eredményezi a költségvetési előirányzat bővítését: jövőre az ideinél is 25 milliárddal többet, 235 milliárdot fordítunk az otthonteremtési programra, és ez egy olyan sor a költségvetésben, ahol több forrás is lesz, ha ennél is nagyobbak az igények.
– Mit várnak a diákhitelrendszer változtatásaitól?
– A diákhitel azért fontos, mert a tanulni vágyó fiataloknak azt üzeni: érdemes befektetniük saját jövőjükbe. A családjuk és saját áldozatvállalásuk mellett az állam segítségére is számíthatnak. Kéttípusú diákhitel van: az egyik szabadon felhasználható, a másikat pedig a tanulmányokra lehet fordítani. Előbbinek a keretét megemeltük ötvenezer forintról hetvenezerre, utóbbinak megszüntettük a kamatát. Tizenhat év alatt meghaladta a 380 ezer főt azoknak a száma, akik felvették a hitelt, a kihelyezett hitelösszeg pedig lassan eléri a 325 milliárd forintot. Negyven százalékuk, több mint 170 ezer személy már visszafizette a hitelét. Huszonhatezer hallgató hitele van most folyósítási szakaszban. És itt is belép a családpolitika, hiszen ha a családot alapítók között az édesanyának van diákhitele, az első gyermek vállalásával felfüggesztjük a hitel törlesztését, a második gyermek vállalásánál a felét elengedjük, a harmadik gyermek születésekor pedig a teljes hitelt elengedjük.
– Ez utóbbi nagyon jól hangzik, de lehet, hogy csak keveseket érint.
– Csaknem 116 ezer fiatal nőnek van diákhitele. Nem kis kör ez! Emellett 2018-tól a diákhitelt már az önköltséges idegen nyelvi képzésekben részt vevők is igényelhetik.
– A nyelvi képzés nagyon fontos, hiszen nyelvtudás terén nem állunk jól. Míg most kimeneteli, azaz diplomaszerzési követelmény, 2020-tól bemeneteli, felvételi követelmény lesz a nyelvvizsga a felsőoktatásban. Három év alatt lehet eredményeket elérni?
– Ma már elengedhetetlen az idegen nyelvek ismerete egy magyar fiatal számára. Nyelvtudás nélkül nem lehet lépést tartani még a szakirodalommal sem. Bár nő a fiatalok nyelvismerete, nem emelkedik hozzá hasonló arányban a nyelvvizsgával rendelkezők száma. A legfrissebb, 2016-ra vonatkozó adatok szerint bár tavaly valamivel több mint 134 ezren mentek el nyelvvizsgázni, a sikeresen vizsgázók száma csupán 84 ezer volt. Csaknem 12 ezer diploma ragadt bent az egyetemeken és főiskolákon tavaly azért, mert hiányzott az oklevél kiadásához szükséges nyelvvizsga. Ez bizony nagyon rossz arány. A magyar fiatalok az iskolarendszeren belül több nyelvórán vesznek részt, mint amennyi egy nyelvvizsga megszerzéséhez szükséges. A problémát felismerve több döntés is született ezen a területen: az állam január elsejétől visszatéríti az első sikeres nyelvvizsga díját. Nyelvtanulással a boldogulásért címmel 3,3 milliárd forint keretösszegű pályázatot hirdettünk meg. Ezen felsőoktatási intézmények vagy az általuk vezetett konzorciumok vehetnek részt, az elnyerhető támogatás összege 330 milliótól 410 millió forintig terjed, így várhatóan 8-10 pályázatot tudunk majd támogatni. A három évig tartó program segítségével a középiskolások oktatási időn túl vehetnek részt külön nyelvórákon, amelyeket az iskola nyelvtanárai, illetve felsőoktatási intézmények nyelvszakos hallgatói tartanak majd nekik. Magyarul: ingyen külön nyelvóra a középiskolásoknak.
– Az az egyetemista, aki vállalja a középiskolások nyelvóráinak tartását, kap ezért anyagi elismerést?
– Az egyetemek pályáznak, és megszervezik a nyelvoktatók körét. Természetesen az egyetemistának ez jövedelmet jelenthet.
– A családok boldogulásához az is hozzátartozik, hogy az édesanya vissza tudjon menni a munkahelyére, ezért kifejezetten támogatják a minibölcsődék létrehozását. Ez elsősorban a falvak életében jelent nagy változást?
– Nemcsak a minibölcsődék, hanem minden típusú bölcsőde létrehozását szorgalmazzuk. Sok családnál a kisgyermek mellett mindkét szülőnek muszáj dolgoznia. Nincsenek mindenhol nagyszülők, a bébiszitter pedig nagyon drága, bizony kell valamiféle segítség. Azt szeretnénk, hogy ne csak nagyvárosban létező adottság legyen a bölcsődék megléte, hanem a kistelepüléseken is legyen megoldás. Azért lesznek mini-, családi és munkahelyi bölcsődék is, hogy valóban rugalmasan lehessen reagálni az igényekre. Vonzóbbá válhat egy-egy kistelepülés a kisgyermekes családok számára, ha ott bölcsőde is működik. Ha a település vonzó, az egy munkaadónak is fontos. Könnyebb úgy vállalkozást indítania, ha tudja, hogy az önkormányzat meg tudja szervezni a leendő dolgozóinak a napközbeni gyermekfelügyeletet. Mint említettem, egy jó családpolitikai döntés gazdasági fellendülést is hoz.
– Hogyan lehet ezeket a bölcsődéket létrehozni?
– Szépen szaporodnak az országban, és jellemző gyakorlat az is, hogy sok helyütt a családi napközik alakultak át családi bölcsődékké. Nem lesz minden faluban minibölcsőde, de az önkormányzatoknak kötelező létrehozniuk, ha igény van rá. Míg korábban a tízezer fő feletti településeken volt kötelezettség, ma már elég, ha negyven, három év alatti gyermek él a településen, ám elég indok az is, ha öt, három év alatti gyermek szülei igénylik a bölcsődei ellátást.
– Ennek a működtetési költségét az önkormányzatokra terhelik?
– Eddig egy hagyományos bölcsődei férőhelyre egymillió forint költség jutott évente gyermekenként, amelyből ötszázezer forintot fizetett az állam. Ma már egy mini- vagy családi bölcsődét lényegesen kevesebb pénzből lehet működtetni. Feladatalapú finanszírozásra térünk át, azt a költséget térítjük meg, ami adódik. Tehát a bölcsődei ellátás nem lehet ráfizetéses egy település számára, és természetesen a bölcsőde létesítéséhez is kapnak anyagi támogatást az önkormányzatok vagy a civilek.
– Több mint 350 ezer egyszülős család él Magyarországon. Hogyan segítik az egyedülálló szülőket?
– Annak kell megtalálni a kényes egyensúlyát, hogyan tudjuk őket a lehető legnagyobb mértékben támogatni, ugyanakkor senkit nem ösztönözve erre a családmodellre. Megint visszatérek a csokhoz. Soha nem volt még olyan Magyarországon, hogy egy gyermekeit egyedül nevelő szülő ilyen komoly otthonteremtési támogatásban részesüljön, mint most, hiszen olyan feltételekkel élhetnek a csokkal, mint egy kétszülős család. Emellett most módosítottunk egy másik jogszabályt. A bölcsődei felvételnél a gyermekeit egyedül nevelő szülő előnyt élvez az elhelyezésnél, ezenkívül támogattuk az egyszülős központ létrehozását is, ahol az egyszülős családokra készítenek módszertant és segítséget nyújtanak nekik. Egy felmérésük szerint az elvált, megözvegyült gyermekeseknek a legnagyobb ellensége az elmagányosodás, most indítottak számukra internetes újságot.
– Hogyan tudják a munkáltatókat arra ösztönözni, hogy legyenek rugalmasak a kisgyermekes szülőkkel, egyedülállókkal szemben?
– A rugalmas munkaerőpiac elengedhetetlenül fontos lenne. Nincs mit szépíteni, sajnos még mindig nem kellően rugalmas. Pedig gyakran azok is dolgoznának, akik inaktívak, és inkább a gyermekeikkel vannak otthon. Kis cégeknél jól működik a rugalmasság, a nagyobb vállalatoknál vagy az állami szférában lenne még teendő. Bízom abban, mivel munkaerőhiány van, a munkahelyek is belátják, hogy versenyképesebbé kell válniuk. Itt van még tennivalónk.
– A jövő év a családok éve lesz. Az ország „közelít” ahhoz, hogy a bruttó hazai termék (GDP) öt százalékát családtámogatásra fordítsa, amely Európában egyedülálló.
– Valóban, nemzetközileg is élen járunk a családok segítésére nyújtott források terén. Nagyon sok a lehetőség, de az is fontos, hogy mennyien tudnak róla, s mennyien élnek vele. Ott érzek feladatot, s erről is szól a jövő, hogy egy fiatal vagy már gyermeket nevelő tudjon élni a lehetőségekkel. A csoknál mindenki arra gondol, hogy a támogatáshoz három gyermek szükséges, és új lakást kell építeni vagy venni. Valóban, a legnagyobb összegű támogatásnál ez így van. De talán kevesebben tudják, hogy használt lakás vásárlásánál és egy gyermeknél is van támogatás.
– Mi a hosszú távú demográfiai céljuk?
– Szeretnénk, ha nem fogynánk el évszázadok távlatában sem. De ennél is magasabbra helyeztük a képzeletbeli lécet: szeretnénk, ha fiatalodna a magyarság. Ha elöregedő helyett gyarapodó, fiatalodó nemzet lennénk.