– Önmagukban a videójátékokkal nincs baj, de a felhasználók egy részénél valóban okozhat függőséget az alkalmazásuk – reagált lapunknak Demetrovics Zsolt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének professzora arra, hogy a mentális betegségek közé sorolta a videójáték-függőséget az Egészségügyi Világszervezet (WHO).
Demetrovics Zsolt úgy fogalmazott: az internetfüggőség mint általános jelenség már húsz éve foglalkoztatja a kutatókat, de rájöttek, hogy ezen belül érdemes specifikusabban, a játékok okozta függőségről beszélni, s nem általában az internetről.
Az egyetem Klinikai Pszichológiai és Addiktológia Tanszékének vezetője arról tájékoztatott: 2013-ban az Amerikai Pszichiátriai Társaság még úgy határozott, hogy tovább vizsgálandó területként jelölik meg a videójáték-függést, azóta azonban tovább gyarapodtak a tudományos bizonyítékok amellett, hogy ez betegségnek tekinthető.
A WHO tizenegyedik alkalommal adta ki a betegségek nemzetközi osztályozásának listáját, s ebben először vette fel a mentális zavarok közé a videójáték-függőséget. A friss kódrendszer meghatározása szerint ez a függőség olyan súlyosan tartós vagy visszatérő viselkedés, amelyben a játék elsőbbséget élvez az élet más területeivel szemben.
– A jelenséget a függőségeken belül a nem pszichoaktív szerekkel kapcsolatos, viselkedési addikciók közé sorolták, ahova a szerencsejáték-függőség is tartozik – tette hozzá a professzor.
Mint a WHO által közzétett többi meghatározásnál, a videójáték-függésnél sem alakult ki teljes szakmai konszenzus. A kritikák legtöbbje arra vonatkozott, hogy ezáltal egy mindennapi rekreációs tevékenységet stigmatizálnak, azonban Demetrovics Zsolt szerint nincs szó arról, hogy ezzel morális pánikot okoznának. Pontosan erre utal az is, hogy a jelenség hivatalos neve videójáték-használati zavar, ami jelzi, hogy nem magával a tevékenységgel van baj, hanem azzal, ha a játék problémás mértékűvé és jellegűvé válik.
Hozzátette, látható, hogy a diagnózis bevezetése ellen elsősorban a játékipar tiltakozik, nem pedig a szakemberek. Ellenpéldaként említette a szerencsejáték-ipart, ahol az elmúlt évtizedekben kialakult a felelős játéktervezés gyakorlata.
– A szülőknek kulcsszerepük van a megelőzésben, mint minden addikciónál – hívta fel a figyelmet Demetrovics Zsolt. – Nem a játékoktól való elzárás – ez nem is lehetséges és nem is szerencsés, hiszen a játék a közösségi élet része a fiataloknál –, hanem a használat szabályozása és a szabályozásra való megtanítás, ami a szülő feladata, ahogy ez korábban a tévénézés kapcsán is felmerült. Ha pedig már egyértelmű a baj, akkor pszichológushoz kell fordulni – összegezte a professzor.