– Még Botka László miniszterelnök-jelöltsége idején ön volt az első, aki nyilvánosan vállalta, hogy Gyurcsány Ferenc és az általa vezetett DK nélkül nincs esély a kormányváltásra. Botka ezért leárulózta, Gyurcsány pedig idővel kihátrált az általa is sürgetett közös lista mögül. Megérte Gyurcsány mellett kardoskodni?
– Helyes volt a demokratikus oldal teljes körű összefogása mellett kiállni – amiben egyébként a választási szakértők és politológusok is egyetértettek –, és tény az is, hogy Gyurcsány Ferenc nélkül nem létezik a DK. A probléma az időtényezővel volt. Mire ez a felismerés mindenkinek egyértelművé vált, addigra a DK már nem képviselte a közös lista elvét. Ezért sajnos azt kell mondanom, hogy a 2017-es év lényegében elvesztegetett idő volt. Nem hibáztatok senkit, de a Gyurcsány nélküli közös listáról, közös miniszterelnök-jelöltről szóló stratégia megvalósíthatatlannak bizonyult.
– Közben Botka megbukott, most pedig Karácsony Gergely az MSZP miniszterelnök-jelöltje, a Párbeszéddel állított közös lista miatt viszont öt helyett tíz százalékot kell elérniük a parlamentbe jutáshoz. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint ez erősen kétséges.
– A kormányváltás a cél, ezért nem a parlamentbe jutási küszöb volt a szempont, hanem a győzelemhez szükséges mandátumszám. Biztos vagyok benne, hogy ehhez az MSZP–Párbeszéd-szövetség jelentős mértékben hozzá fog járulni. A kormányváltáshoz ugyanakkor további együttműködés kell, remélem, hogy ezt a DK, az LMP, illetve az Együtt is be fogja látni. Mivel sajnos se közös lista, se közös miniszterelnök-jelölt nincsen, egyelőre az egyéni jelöltállítás és a visszaléptetések rendszere kínál mozgásteret. Ettől függetlenül abban bízom, hogy a következő öt hétben előállhat még az a helyzet, hogy ha közös lista nem is, Karácsony Gergely személyében lesz közös baloldali miniszterelnök-jelölt.
– Mire alapozza ezt? Az LMP-nek Szél Bernadett, az Együttnek Szigetvári Viktor a miniszterelnök-jelöltje, Gyurcsány Ferenc pedig többször jelezte, hogy Karácsonyt alkalmatlannak tartja erre a tisztségre. Sőt, a DK-s blogokon már-már a jobboldali sajtót lekörözve támadják Karácsonyt.
– Biztos vagyok benne, hogy Gyurcsány Ferencék is kormányváltást szeretnének, ahogy a többi ellenzéki párt is, aminek viszont nyilvánvalóan csökken az esélye, ha túl sok a miniszterelnök-jelölt, főként, hogy nincs közös lista. Mindenki számára világosnak kell lennie, hogy ha a narancsszínű sarokban Orbán Viktor áll, akkor vele szemben a piros-zöld-kék-fehér sarokban nem állhatnak túl sokan, hiszen akkor lényegében senki sem lesz ott. Tisztelem Gyurcsány Ferencet, Szigetvári Viktort és Szél Bernadettet, de az érdemi kihívó Karácsony Gergely.
– De ő még az MSZP kongresszusán sem élvezett teljes körű bizalmat, sőt egyes hírek szerint még dulakodás is volt a választmányi ülésen, ahol a szövetségi politikáról és a közös listáról döntöttek.
– Ezt kategorikusan cáfolom. Az országos elnökség által a választmány elé terjesztett lista érdemben nem változott, Karácsony Gergelynek pedig komoly támogatottsága volt és van. Természetesen amikor több az alkalmas jelölt, mint ahány befutónak vélt listás hely van, minden pártban lehet vita, de mi nagyon kulturáltan kezeltük ezt a helyzetet. A kongresszuson egyébként az országos listával nem értett egyet a küldöttek negyede, a Párbeszéddel kötendő szövetség viszont lényegesen nagyobb támogatottsággal bírt. Elismerem, egyesekben kétségeket keltett, hogy az MSZP-t most 13-14 százalékra mérik, ennél lényegesen jobb eredmény kell a kormányváltáshoz. Hiszek abban, hogy ez sikerülni fog.
– Hány százalékot jósol?
– Bár nem vagyok jós, ahhoz, hogy a demokratikus oldal egyéni mandátumainak a száma többségben legyen, az MSZP-nek bőven húsz százalék fölött kell teljesítenie, de erősödnie kell a DK-nak és az LMP-nek is.
– Valamilyen különös oknál fogva a népszerűségi listákon Karácsony ott van Orbán Viktor nyomában, noha pártja, a Párbeszéd lényegében mérhetetlen. Ha Karácsony a saját közösségének is képtelen volt támogatottságot szerezni, miért gondolják, hogy az MSZP-nek fog? Főleg úgy, hogy korábban azt mondta: a szocialistákat még a Fidesznél is jobban utálja.
– Amennyiben a Párbeszéd önmagában kormányváltó tényező lenne, az MSZP-nek pedig lett volna egy népszerű, vezetői tapasztalatokkal rendelkező, konszenzusteremtő politikusa, akit más pártok is elfogadnak miniszterelnök-jelöltnek, akkor ez a szövetség ebben a formában valószínűleg nem jött volna létre. A politikában sokszor láttunk már arra példát, hogy van egy népszerű személyiség, de a mögötte álló erőnek különböző okoknál fogva mégsem lett tényleges társadalmi támogatottsága. Jelen esetben ez nem Karácsony Gergely hibája. Az ő elképzelései a környezettudatosságról, a szociálpolitikáról részben megelőzték a „saját korukat”, és mindezek az országos hálózattú és markáns baloldali programú MSZP-vel szövetségben sikerre vezethetnek.
– Sokat elmond Karácsony jelleméről, hogy számos pártban, szövetségben fordult meg, amelyeket az érintettek szerint rendre elárult a politikai haszon reményében. A legfontosabb kérdés mégis az: Karácsony alkalmas Magyarország vezetésére?
– Természetesen. Ő a legnépszerűbb ellenzéki személyiség, nehéz politikai körülmények között is sikeres polgármester, konszenzuskereső politikus, aki a nemzeti szuverenitást és az Európai Unióhoz való jó viszonyt egyaránt képviseli.
– Állításuk szerint a Jobbikkal semmilyen szinten nem működnek együtt. Gyöngyösön viszont, ahol Vona Gábor is indul, mintha szántszándékkal hozták volna lehetetlen helyzetbe a város szocialista polgármesterét, Hiesz Györgyöt, aki be is jelentette visszalépését és az MSZP-ból való kilépést. Helyette végül a jóval esélytelenebb Orosz Bálint indul, ami egyértelműen a Jobbik elnökének kedvez.
– Kizártnak tartom, hogy ez egy hallgatólagos vagy akármilyen együttműködés eredménye lenne. Tanulnunk kell az ügyből, hogy az ilyen kommunikációs helyzeteket jobban kezeljük. Ugyanakkor nem hiszem, hogy egy viszonylag kevésbé ismert szocialista politikus indulása Vona Gábornak kedvezne, főként hogy Orosz Bálintot a DK, a Párbeszéd és a liberális párt is támogatja. Nem hiszem, hogy a baloldali szavazók emiatt otthon maradnának vagy a Jobbik elnökére szavaznának. Nagyon sajnálom a Hiesz György körül kialakult helyzetet, de most már a jövőt kell néznünk. Természetesen remélem, hogy Hiesz György végül mégsem lép ki a pártból, és az MSZP színeiben folytatja rendkívül sikeres polgármesteri tevékenységét, de most arról kell beszélni, hogy a helyette induló Orosz Bálint a lehető legsikeresebben szerepeljen, azaz Vona Gábort és a Fidesz jelöltjét, Horváth Lászlót is megelőzze.
– Míg Hiesz György visszalépett, a 6,3 milliárdos költségvetési csalással gyanúsított, előzetesben ülő Czeglédy Csaba bejelentette, hogy függetlenként elindul Szombathelyen. Erre ön közölte, hogy ebben az esetben Czeglédyt kizárhatják az MSZP-ből. Nem tartja visszásnak, hogy a rendkívül súlyos vád miatt nem, azért viszont kizárnák Czeglédyt, mert „ráindul” a helyi szocialista jelöltre?
– Tudomásom szerint Czeglédy Csaba felfüggesztette a párttagságát, másrészt az MSZP alapszabályának megvannak a vonatkozó rendelkezései ilyen helyzetre. Nemény András megyei elnök, volt országgyűlési, jelenleg önkormányzati képviselő személyében egy kitűnő jelöltünk van Szombathelyen. Az alapszabály szerint pedig aki az MSZP által állított jelölttel szemben elindul, azt automatikusan törlik.
– Az MSZP-nek van félnivalója akkor, ha végül nem sikerül Czeglédy szabadulási kísérlete, és úgy dönt, nem kívánja a fél életét rács mögött tölteni, ezért inkább beszél?
– Nagyon nehéz nem azt gondolni, hogy Czeglédy Csaba ellen koncepciós eljárás zajlik. Ő a Vas megyei és a szombathelyi Fidesszel szembeni küzdelem szimbóluma, sok borsot tört a kormánypártok orra alá, megakadályozta például, hogy érdemi többségük legyen a szombathelyi közgyűlésben. Keveset tudok az ügyről, nem világos, hogy a tényállások valósak-e, ha pedig igen, akkor az ügy adott esetben érinthet-e más szereplőt. Az alapján, ahogy megismertem Czeglédy Csabát, bírja a szimpátiámat, de ha törvénysértést követett el, akkor viselnie kell a következményeit.
– Információink szerint az MSZP-ben már a választás utáni időszakra készítenek forgatókönyveket. Az egyik alapján a párt megszűnne, majd a Párbeszéddel valamilyen formában közösen, új néven, a fiatalabb generációt előtérbe helyezve folytatná tovább.
– Horn Gyula pártja élt, él és élni fog, reményeim szerint még idén tavasszal kormánypárt is lesz. Az MSZP–Párbeszéd-szövetség időtartama ma természetesen még nem tudható, de azt remélem, hogy a szocialista párt önállósága mellett a szövetség hosszú távon fennmarad. Arról nincs szó, hogy végül egy párt lennénk, azt pedig elképzelhetetlennek tartom, hogy az MSZP autonómiája vagy egyáltalán a párt megszűnne. A szövetségi politika bővítésére és arra vannak forgatókönyvek, hogy miként lehetne a pártot elfogadottabbá és eredményesebbé tenni. Olyan ez, mint a szegfűvita, hogy továbbra is az vagy valami más legyen a szimbólumunk, de ettől az MSZP még MSZP marad.
– A kormány az Országgyűlés elé terjesztette a Stop Soros törvényt, illetve próbál változtatni az ENSZ előterjesztésén, amely hatvanmilliónyi menekült Európába irányítását célozza. A kabinet számíthat az MSZP-re?
– A Stop Soros törvényt az utóbbi két év „hecckampánya” méltó lezárásának tartom. A menekültválság és a kvóta valós kérdés, azzal viszont nem értünk egyet, hogy a kormány az adófizetők pénzén sokmilliárdos kampányt folytatott és folytasson olyan fantomok ellen, mint Soros György. A jelenlegi biztonságpolitikai helyzetben a schengeni határt védő kerítést mi is szükségesnek tartjuk, és a kötelező betelepítési kvótát sem támogatjuk, már amennyiben lenne ilyen brüsszeli javaslat. Sajnos reális, hogy a következő évtizedekben egy nagyon komoly menekülthullám indulhat el Európa felé, és nyilvánvaló, hogy a kontinens nem tud ennyi gazdasági menekültet befogadni. Akár keresztényi vagy akár világnézettől független, humanitárius alapon figyelembe kell venni a milliókat sújtó háborús helyzetet és a borzasztó körülményeket is. Olyan megoldást kell tehát találni, ami nem Európát tekinti végállomásnak, hanem azokban az övezetekben kezeli a problémákat, ahol a konfliktusok kirobbantak. Az EU-nak és a világ vezető hatalmainak a legközelebbi biztonságos országokat kell olyan helyzetbe hozniuk, hogy azok képesek legyenek ellátni a menekülthullámot. Mindezek komoly erőfeszítésekbe, eurómilliárdokba kerülnek, de ennek a kihívásnak meg kell felelni.