– Ha kizárólag a szalagcímeket nézem, azt mondhatnám, viharos évet zár az Országos Bírósági Hivatal (OBH). Különösen az Országos Bírói Tanáccsal folytatott vitájuk kapott nagy publicitást.
– Szerencsére ez csak a felszín. Az OBH-nak az a feladata, hogy a bírósági szervezet egészét menedzselje: egyebek mellett 188 épületről és 11 ezer dolgozóról kell gondoskodnunk, nem is beszélve a bírósághoz fordulók, a jogkereső emberek sokaságáról! Úgy vélem, tizenegy dühös embernél fontosabb, hogy mi történik azzal a másfél millió üggyel, amely évről évre a bíróságokra érkezik. Meg kell ugyanakkor jegyeznem, hogy bizonyos körökben egyre inkább teret nyer az a nézet, hogy a bíróknak egyfajta ellenzéket kell képezniük a törvényhozással és a végrehajtó hatalommal szemben, miközben nem esik szó arról, hogy a klasszikus hatalmi ágak – a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom – olyan hármast alkotnak, amelyek egyszerre nemcsak egymás kontrollját, de partnereit is jelentik. A hatalmi ágak együttműködése legalább olyan fontos, mint a függetlenségük.
– Ilyen körülmények között a bírák sincsenek könnyű helyzetben.
– Sajnos be kell látnunk, hogy ilyen szempontból nehezebbé vált számunkra a nyugodt munkavégzés. Olyan támadásoknak és befolyásolási kísérleteknek vannak kitéve a bírók, amiktől óvni kellene őket. Nem olyan régen például a Magyar Tudományos Akadémián volt egy műhelybeszélgetés, ahol az egyik külföldi előadó úgy fogalmazott: mivel hazánkban gyenge a politikai ellenzék, ezért a bíróságnak kell ezt a szerepet betöltenie, és a nemzetközi kapcsolatai révén segíteni fogja a bírókat, hogy eme „küldetésüket” teljesíthessék. Ez elfogadhatatlan. Tűrhetetlen, hogy a bíróságokat politikai lobbisták eszközül használják fel a Magyarország elleni játszmákban. Az sem könnyíti meg a helyzetünket, amikor egyes bírákat azért dicsérnek különféle nemzetközi szervek vagy publicisták, mert az Alkotmánybírósághoz fordulnak. Amit a bírók természetesen megtehetnek, sőt időnként meg kell tenniük – a baj nem ezzel van, hanem azzal, ahogy ezt egyesek tálalják; hogy egyesek önös érdekek mentén a cikkeikkel vagy nyilatkozataikkal igyekeznek szembefordítani a bíróságokat a társadalommal vagy az állam képviselőivel.
– Hogyan lehet mindemellett megfelelni a nemzetközi szakmai elvárásoknak és egyben megőrizni az emberek bizalmát?
– Elég abszurd helyzetben vagyunk. Nemrég kaptunk például egy ENSZ-kérdőívet, amely azt firtatja, hogy mennyire biztosított a bírói véleménynyilvánítás szabadsága, miközben a szervezet más ajánlásaiban azt hangsúlyozza, hogy a bírók lehetőleg tartózkodjanak a véleménynyilvánítástól. Az úgynevezett bangalorei alapelvekben például a függetlenséget, a pártatlanságot, az integritást, az egyenlőséget, a korrektséget, valamint a hozzáértést és gondosságot adják meg irányadónak a bírói hivatás gyakorlása kapcsán, s ezek nem mindig egyeztethetőek össze a szabad véleménynyilvánítással, és természetesen előbbre valóak is annál.
– Ez utóbbiakkal viszont egyet lehet érteni, nem?
– Természetesen. Hiszen minden ügyfélnek az a jogos elvárása, hogy az ügyében pártatlan bíró járjon el. A bírói függetlenségbe és pártatlanságba vetett bizalomnak viszont nagymértékben árthatnak bizonyos megnyilvánulások. Ki szeretne például olyan bíró elé kerülni – mondjuk apaként egy gyermekelhelyezési perben –, aki a Facebookon vagy a Twitteren „magánemberként” azt hirdeti, hogy alapvetően minden gyermeknek az anyjánál van a helye? Vagy képzeljük el azt a helyzetet, hogy egy politikus személyiségjogi pert indít, és az adott bíró, aki az ügyét tárgyalja, az ellenérdekelt politikai pártot lájkolja valamelyik közösségi oldalon. Az ilyen esetek nemcsak az adott bíró, hanem az egész rendszer hitelét rontják.
Nem véletlen, hogy a bírói véleménynyilvánítás körét jogszabályok határozzák meg. Hazánkban a bírók nem nyilatkozhatnak saját ügyeikről, nem lehetnek politikai pártoknak tagjai, míg más országokban ez nincs kizárva, sőt egyes helyeken – régi, nagy, demokratikusnak mondott országokban – esetenként még el is várják egy kinevezés során, hogy legyen párttagsága az illetőnek. Erről persze Judith Sargentini képviselő asszony nem készített jelentést.
– Mi jelenthet megoldást az uniós nyomás és a hazai viharok elcsendesítésére?
– A helyes önkép megtalálása nagyon fontos. Ulpianus, a római kor egyik legnagyobb jogtudósa például azt vallotta, hogy a bíróknak úgy kell ellátniuk a feladatukat, mint egy papi szolgálatot. Ezt a mai korra úgy tudnám lefordítani, hogy a munkánk alapja nem lehet más, mint a pártatlanság és az ügyfélközpontúság, és kerülni kell mindent, ami ezt megkérdőjelezheti. A közbizalmat másként nem tudjuk sem elnyerni, sem megtartani. Fontos az is, hogy sose veszítsük szem elől múltunkat, hagyományainkat. Történeti alkotmányunk, vagy éppen a modern polgári bíráskodást a XIX. században megalapozó nagy elődök életpéldája, gondolatai ugyanis támaszt adhatnak nekünk, hogy ne inogjunk meg és hűek tudjunk maradni az eskünkhöz.
– Viszont még ezen a nehezített pályán is magukért beszélnek a bíróságok eredményei: az igazságügyi eredménytábla szerint dobogós helyen állunk több kategóriában is.
– Büszkék vagyunk arra, hogy a magyar bíróságok teljesítménye Európa élvonalába tartozik. Ezt az Európai Bizottság felmérései is évről évre visszaigazolják. Az igazságügyi eredménytábla szerint a közigazgatási perek intézése valamennyi ítélkezési szinten itt a leggyorsabb, az ügyhátralék közigazgatási ügyszakban a második legalacsonyabb az unióban, de a civilisztikai ügyszak tekintetében is a negyedik legkisebb a folyamatban lévő ügyek száma a 28 tagállam közül. Élen járunk a digitális fejlesztésekben. És tavaly a perek kilencven százaléka egy éven belül befejeződött, a két éven túl húzódó perek száma pedig 2012 óta mintegy negyven százalékkal csökkent. A gyorsaság mellett az ítélkezés színvonala is javult: tavaly például a civilisztikai ügyek kilencven százaléka már első fokon jogerőre emelkedett.
– Hogyan hatott az ítélkezésre az új eljárási kódexek, például az új büntetőeljárásról szóló törvény hatálybalépése? Gyorsult az ügymenet?
– Abszolút. Az új törvény július 1-jén lépett hatályba, s az azt követő négy hónapban érkezett ügyek 44 százalékát már befejezték a bíróságok. Ugyanebben az időszakban 893 peres ügyet fejeztek be előkészítő ülésen, és a határozatok 75 százaléka jogerőre emelkedett. És nem csak az egyszerű ügyekre jellemző a gyorsaság. Két nagy gazdasági ügyben is sikerült már az előkészítő ülésen kiszabni a büntetést. Ez számunkra is fantasztikus dolog, hiszen a büntetőjog egyik fő rendeltetése – az, hogy visszatartson a bűnelkövetéstől – akkor érhető el, ha az elkövetéséhez képest rövid időn belül megbüntetjük az elkövetőket.
– A polgári perrendtartás is megújult, de sokan panaszkodtak arra, hogy bonyolultabb szabályokat vezetett be, nehezebbé vált a perindítás.
– Egy jó, befogadható keresetlevélnek valóban sok kritériumnak kell megfelelnie most, és emiatt nőtt a visszautasítások száma. Az OBH számos feladata közé tartozik a jogszabályok véleményezése, illetve a bírósági tapasztalatok szintetizálása is. Ennek megfelelően javaslatot tettünk az Igazságügyi Minisztériumnak, hogy újítsuk meg a keresetlevél-nyomtatványokat, amelyek így a jelenlegi 25-ről hét oldalra rövidülnének. A tárca nyitottnak mutatkozott e kérdésben. Azt pedig nemrég sikerült elérni, hogy hosszú évek után illetékmentessé váljon a keresetlevél visszautasítása, ami nagy könnyebbséget jelent az ügyfeleknek, akiknek eddig ilyen esetben fizetniük kellett.
– Az ügyfeleknek ugyanakkor – legyen szó büntető vagy polgári ügyekről – óriási segítséget ad a folyamatosan fejlődő és bővülő digitális bíróság rendszere.
– Bár vannak, akik talán ezt szeretnék, de nekem az a véleményem, hogy nem zárkózhatunk be egy elefántcsonttoronyba. A bíróknak, bíróságoknak együtt kell változniuk a világgal, lépést kell tartaniuk a 21. századdal. Ezért az elmúlt években nagy gondot fordítottunk például arra, hogy megújítsuk az informatikai eszközeinket, valamint csatlakoztunk a távmeghallgatási rendszerhez.
– Mit jelent ez az eljárások felgyorsítása terén?
– Eddig hetvenkét tárgyalótermet szereltünk fel eszközökkel, és több mint száz telepítését tervezzük jövőre. Az már most érzékelhető, hogy sokkal gyorsabban, gördülékenyebben haladnak az ügyek: 2018. szeptember 1. és november 30-a között országosan 96 bíró 191 alkalommal használta az új eszközöket, és 236 személyt hallgatott meg. Százhúsz esetben az adott bíróságot egy büntetés-végrehajtási intézettel, 64 esetben egy másik hazai bírósággal, hét esetben pedig külföldi bírósággal kapcsolták össze. A rendszernek hála sokkal kevésbé tesszük ki magunkat annak, hogy tárgyalásokat kelljen elhalasztani, az ügyfeleknek is kényelmesebb és olcsóbb; ugyanakkor biztonságos is, hiszen a vádlottakat a büntetés-végrehajtási intézetben is meg tudjuk hallgatni.
– Milyen nagyobb fejlesztéseket tervez még az elnöksége idejére?
– Elsőként a legnagyobbat emelném ki, az e-akta bevezetését, melynek az a célja, hogy egy-egy ügy valamennyi irata digitálisan, tehát tértől és időtől függetlenül elérhetővé váljék. Ha a rendszer működésbe lép, az érintetteknek többé nem kell arra várniuk, hogy a bírótól postai úton megkapják mondjuk a tárgyalási jegyzőkönyveket. Ráadásul az e-aktába kereshető formátumban töltenék fel az iratokat, amiket így nem kell majd oldalról oldalra átolvasni, ha csak egyetlen adatra vagy részletre van szükség belőle. Azon is dolgozunk, hogy a mostaninál nagyobb számban válhassanak elérhetővé az anonimizált bírósági határozatok, és ki akarunk alakítani egy új dokumentumkereső rendszert is. Ezek azért fontosak, mert hozzájárulhatnak az ítélkezés minőségének és átláthatóságának további javulásához. Ugyanakkor az ügyvédeknek, ügyfeleknek is hasznos, hiszen ha valaki perindítást fontolgat, szeretné tudni, hogy milyen esélyei vannak az adott ügyben, mire számíthat, mire érdemes figyelnie.
– A jövő év egyik legnagyobb feladata a közigazgatási bíróságok felállítása. Milyen szerep hárul ezen a téren az OBH-ra?
– Az elmúlt hét évben két nagy változáson ment keresztül ez az ügyszak: 2013-ban alakultak meg a közigazgatási és munkaügyi bíróságok, majd pár évvel később felállt a nyolc regionális közigazgatási és munkaügyi bíróság. Szerencsére ebből a két változásból keveset érzékeltek az ügyfelek, miközben a közigazgatási ügyek uniós ranglistáján a pertartamot illetően elsők vagyunk, az ügyhátralékok vonatkozásában pedig második helyen állunk. Komoly eredmény, hogy ilyen változások mellett is élvonalba tudtunk kerülni. Most egy harmadik változást kell menedzselni 2020-ig úgy, hogy a minőségben semmilyen visszaesés ne történjen; éppen ezért nagyon komoly együttműködés alakult ki a minisztérium és az OBH között.