– Sok év után jó hír a diákoknak, hogy idén szeptembertől emelkedett a hallgatói normatíva a felsőoktatási intézményekben. Mi indokolta ezt a lépést?
– Azt gondolom, a felsőoktatásnak az az igazi küldetése, hogy az arra alkalmas tanulók a lehető legmagasabb képzettséghez jussanak. Ezért az állam a többi között szociális és tanulmányi ösztöndíjjal támogatja a diákokat, hogy a tanulásra tudjanak koncentrálni. Már évek óta nem volt mód az ösztöndíjak emelésére, de most megnyílt rá a lehetőség.
– Mit jelent ez a számok nyelvén?
– A hallgatói normatívát két lépésben emeli a kormány 119 ezer forintról 166 600 forintra. A normatíva 20 százaléka a szociális ösztöndíjak kifizetésére, 80 százaléka a tanulmányi ösztöndíjakra fordítható. 2018 szep-
temberétől a szociális rész már emelkedett, 33 320 forintra. 2020. február 1-jétől a tanulmányi ösztöndíj 40 százalékkal, 95 200 forintról 133 280 forintra nő, így összesen 166 600 forint lesz a hallgatói juttatásokra fordítható normatíva teljes összege.
– Kik kaphatnak tanulmányi ösztöndíjat?
– A tanulmányi átlaga alapján a felsőoktatási intézmény államilag támogatott teljes idejű képzésben részt vevő hallgatóinak legfeljebb 50 százaléka kaphat tanulmányi ösztöndíjat, a juttatások rendjét pedig az intézmények szabályozzák.
– Melyek azok az ösztöndíjak, amelyeket a jobboldali kormányzat hozott létre azért, hogy a tehetséges hallgatókat támogassa anyagilag?
– Ilyen például a teljesítményalapú Klebelsberg képzési ösztöndíj, a nemzeti felsőoktatási ösztöndíj (korábbi nevén köztársasági ösztöndíj) és az Új Nemzeti Kiválóság Program ösztöndíjai, a Nemzeti kiválósági jogászösztöndíj program, a sportkarriert támogató Sportcsillag ösztöndíj, a Campus Mundi program, a Makovecz-ösztöndíj és a diplomás ápolóhallgatókat támogató Mihalicza-ösztöndíj. De vannak olyanok is, amelyeket cégek hoznak létre, hogy egy-egy konkrét szakon tanuló diákokat támogassanak.
– Mindez segíthet a tehetséges diákoknak, de közben sajtóhírek szerint komoly problémát okoz a pedagógushiány. Hosszú távon mennyire veszélyes ez a jelenség?
– Szeretnék visszautalni pár évvel ezelőttre – főleg a 2010 előtti korszakra gondolok –, amikor aggasztó bölcsész-munkanélküliségről beszélhettünk. Mára eljutottunk oda, hogy ezt orvosolni tudtuk. Ám ha számokkal kell szolgálnom, akkor a Klebelsberg Központtól kérek adatokat. Legutóbb arról tájékoztattak, hogy 1-2 százalékos a pedagógushiány. Számos terület van a gazdaságban, ahol az 1-2 százalék elfogadhatónak számít, vagyis ez kezelhető. Azt mondjuk tehát, hogy lépéseket kell tenni a pedagóguspálya népszerűsítésére, mert 2022 után elképzelhető, hogy fel kell készülnünk a magasabb számokra is a nyugdíjba vonulások miatt. Éppen ezért tette meg a kormány az elmúlt években azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz vezettek, hogy nőtt a pedagógusképzésben részt vevők száma, ez jelenleg évente több mint ötezer végzős pedagógushallgatót jelent. A probléma inkább az, hogy egy részük elmegy a pályáról. Így a kormányzatnak nagyon sokat kell tennie azért, hogy aki pedagógusként végez, az művelje is a hivatását. Ennek nyilván sok összetevője van, de az kétségtelen, hogy az egyik a bérkérdés. Az elmúlt időszakban jelentős béremelések voltak, de az is igaz, hogy a versenyszférában is nőnek a keresetek. Vagyis mindent meg kell tennünk azért, hogy ez a tanári fizetésekben is visszatükröződjön. Mindenki, akinek bármilyen vezetői felelőssége van ezen a téren a kormányban, összehangoltan dolgozik azért, hogy ez a probléma is megoldódjon, hogy versenyképesek legyenek a pedagógusbérek.
– Mennyiben segíti a jövőbeli pedagógushiány megelőzését a Klebelsberg-ösztöndíj?
– Egyrészt ennek is köszönhető, hogy nőtt a pedagógushallgatók száma a felsőoktatási intézményekben, a sikeresen pályázók ugyanis félévente 125–375 ezer forint támogatást kapnak. Másrészt a Klebelsberg Képzési ösztöndíjprogramban való részvétel feltétele a jó tanulmányi eredmény mellett, hogy a hallgatóknak vállalniuk kell, a diploma megszerzése után legalább annyi időt töltenek a pályán, mint amennyi ideig igénybe vették az ösztöndíjat. Ez is a jövőbeli tanárhiány megelőzésére szolgáló eszközök egyike. Ugyanakkor szerencsére most is sokan vannak olyanok, akik tanárok akarnak lenni, és hivatásként tekintenek erre a szakmára.
– Bizonyos egyetemi szakokon már az alapképzés idején elcsábítják a multinacionális cégek a diákokat. Ilyen például az informatika. Mit lehet ez ellen tenni?
– Napjainkban megfigyelhető egyfajta pozitív tendencia, amikor a cégek már nem elcsábítják a diákokat, hanem saját ösztöndíjjal is tanulásra késztetik őket. Ugyanígy a duális képzés is arról szól, hogy együttműködik a gazdaság a felsőoktatási intézményekkel. Utóbbiaknak át kell gondolniuk a stratégiájukat, mert néhány éven belül olyan szakmák is megjelenhetnek, amelyeket ma még nem ismerünk. Ezért nagyon fontos a jó alapképzés, de azt is érdemes elmondani a hallgatóknak, hogy a tanulás jól megtérülő, hosszú távú befektetés.
– Mi a felsőoktatás megújulásának az iránya, milyen kitörési pontokat lát?
– Egyedi, kísérleti, de mégis példa a Corvinus Egyetem, ahol a versenyképességének és működési hatékonyságának növelését támogató új intézményi modellt vezet be az Innovációs és Technológiai Minisztérium a felsőoktatási szakterületünkkel összhangban. Ez is fontos része a felsőoktatás átalakításának, de ez a modell nem alkalmazható később minden egyetemnél. A fokozatváltás a felsőoktatásban című stratégia egyes képzési területeket kiemelt figyelmet igénylőnek nevesített. Ilyen például a gazdaságtudomány, az agrár-, az orvosi, a pedagógus-, a műszaki és a természettudományi képzés. Ezekre stratégiai anyagokat dolgozunk ki.
– Az átalakítás kapcsán az ellenzéki sajtó arról írt, hogy megszűnnek az államilag támogatott képzések a felsőoktatásban.
– Nagy baj lenne, ha a kormány abban gondolkodna, hogy csökkenjen az állami szerepvállalás a felsőoktatásban. Kivonulásról szó sincs, de ahhoz, hogy a felsőoktatásra költött adóforintok jobban érvényesüljenek, más szabályrendszerben is gondolkodni kell a jövőben. Az államnak komoly felelőssége van abban, hogy az oktatás-képzés megfelelően tudja kielégíteni a gazdasági és társadalmi igényeket.