– A drogprevenció témakörében arról beszélt a közelmúltban lapunknak Bódis József oktatási államtitkár, hogy az iskoláknak nagyobb hangsúlyt kell helyezniük a teljes körű egészségfejlesztésre. Mit jelent és mit érdemes tudni erről a szülőknek, a pedagógusoknak?
– A teljes körű intézményi egészségfejlesztést 2012 óta jogszabály írja elő minden köznevelési intézménynek. Lényege, hogy a pedagógusoknak a gyerekekkel töltött évek során úgy kell a mindennapokat megoldaniuk, hogy az a gyerekek egészségét szolgálja, voltaképpen tehát beépül a mindennapok menetébe, vagyis – akárcsak otthon, a családban – az intézményekben is folyamatosan törődni kell az egészséggel. A népegészségügy nagy eredménye, hogy sikerült a teljes körű intézményi egészségfejlesztést köznevelési előírássá tenni. Mindez pedig azért történhetett, mert az Orbán-kormány köznevelési vezetői elméjükbe és szívükbe zárták, megértették a dolog jelentőségét.
– Fogalmazhatunk úgy, hogy ez nemcsak egy projekt, hanem több annál?
– Ez a mindennapi élet maga: hogyan élünk otthon, és hogyan élhetnek a gyerekek a köznevelés intézményeiben? Fontos, hogy erről tájékoztathassuk a szülőket és a pedagógusokat, hiszen a szülői támogatás, illetve a szülők és pedagógusok együttműködése sokat javít az eredményességen. A szülőknek tisztában kell lenniük azzal, mit várhatnak egészségfejlesztés szempontjából az oktatási intézményektől, a pedagógusoknak pedig érteniük kell, hogy mit vár tőlük az ország. Olyan felnőtteket, akik sorban állnak az egészségügyi intézményekben? Vagy olyanokat, akik jó egészségi állapotban képesek az ország ügyeit előrébb vinni? Az ország jövője ugyanis a felnövekvő generáción, a gyermekeinken múlik. Az előzményekért pedig a 2000-es évek elejéig kell visszatekinteni. 2003-ban adódott lehetőség a Népegészségügyi Tárcaközi Bizottságban, hogy az illetékes minisztériumokkal közösen tervezzünk meg mindent, amit a gyerekekkel az oktatási intézményekben tenni kellene annak érdekében, hogy jobb legyen az egészségük, ez volt a teljes körű intézményi egészségfejlesztés születése. Én akkoriban az egészségügyi minisztériumban dolgoztam, az én feladatom volt ennek az intézése, és az ügyet azóta is a szívemen viselem.
– Térjünk vissza arra, amit az oktatási államtitkár a teljes körű iskolai egészségfejlesztés és a drogprevenció kapcsolatáról mondott a Magyar Időknek. Hogyan tud ez valóban hatékonyan működni?
– A TIE négy egészségfejlesztési alaptevékenységet jelent: az egészséges táplálkozás elősegítését; a mindennapos testnevelést és az ezt kiegészítő egyéb testmozgást; a gyerekek lelki egészségét elősegítő pedagógiai módszerek és a művészetek alkalmazását; valamint az egészségismeretek átadását. Mindezt az összes tanuló és az egész tantestület részvételével, illetve a szülők és az iskola környezetének bevonásával kell csinálni, lehetőleg szakmai ellenőrzés és segítség mellett – ebben van most nagy szerepe a népegészségügynek. A drogprevenció megértése érdekében nézzük meg közelebbről a mindennapos testnevelés megfelelő minőségű működését és a pedagógusok lelki egészséget elősegítő módszereit. Az örömmel végzett testmozgás ugyanis a testi fejlődés és a lelki egészség fontos előidézője, és ehhez a gyerekeknek nem tornateremre, hanem mozgásra van szükségük, mindennap. A testnevelők rengeteg segítséget kaptak, többek között egy játékgyűjteményt, amelyben 87 olyan sportjáték szerepel, amelyhez nem kell tornaterem. Ha minden héten egy játékot vesznek, akkor is két és fél tanév alatt jutnak a végére. Fontos, hogy tudjanak erről a szülők, és támogassák a testnevelőket és iskolákat a tornatermen kívüli testnevelésórák minél jobb megoldásainak megtalálásában. Emellett a lelki egészséget azzal szolgálják a tanárok, ha olyan újszerű pedagógiai módszereket alkalmaznak, amelyek érdekesek is a mai gyerekek számára, így nemcsak a tanulásuk lesz jobb, de a lelki egészségük is. Ha a módszer még arra is alkalmas, hogy a gyerekek társas kapcsolati készségei fejlődjenek, az valóban örvendetes, mert ennek hiánya is alapvető problémát generál társadalmunkban.
– Mit gondol, megfelelő szakember-gárdával rendelkezik az oktatás?
– Jó pedagógusok mindig voltak, és lesznek is, akik magától értetődően alkalmazzák azokat a módszereket, amelyek a lelki egészség fejlődését szolgálják. Megfigyelhető, hogy azok a gyerekek, akik ilyen pedagógus kezei alatt fejlődnek, szívesen járnak iskolába. A még eléggé elterjedt úgynevezett frontális oktatás esetében azonban a tanulók csak ülnek az iskolapadban, egymás háta mögé bújva, a pedagógus pedig velük szemben helyezkedik el, és csak magyaráz, magyaráz. A mai gyerekeket ez a módszer nem köti le, ezért suttyomban mással foglalkoznak, így elveszítik a fonalat, de az iskolán kívül összefognak, csellengenek, kipróbálják az alkoholt és a cigarettát, esetleg a drogokat. Nagyon messzire mutató hatásai vannak, ha a pedagógus a mindennapi munkájában a gyerekek lelki egészségét képes „előállítani”, és ebben hatásos segítséget jelenthet, ha a művésztanár kollégájának is átengedi a gyerekeket. A művészeti foglalkozásokra szánt idő megtérül, mert ahogyan azt az agykutatás is bizonyította, a művészetekkel elvarázsolt gyerek rövidebb idő alatt tanul, miközben a lelki egészsége is fejlődik. Mindez az elsődleges, más szóval általános vagy univerzális prevenciója a szenvedélyeknek, köztük a droghasználatnak.
– Az egészségfejlesztési alapfeladatok eredményes megvalósítása milyen kézzelfogható eredményekhez vezethet?
– A teljes körű iskolai egészségfejlesztés a nemzetközi és a hazai szakirodalom bizonyítékai szerint jobb egészséget eredményez, miközben javít a tanulás eredményességén, csökkenti a lemorzsolódást, segít a szenvedélyek megelőzésében, javítja az alkalmazkodókészséget, a stresszkezelést, illetve a problémamegoldást. A teljes körű iskolai egészségfejlesztés megvalósítása népegészségügyi, pedagógiai és össztársadalmi cél.
– Mindezek ismeretében a hamarosan kezdődő új tanévre milyen útravalót adna a pedagógusoknak?
– Egyszerűen azt javaslom, hogy abban a nem kevés időben, amit a gyerekekkel töltenek, ne elavult, alkalmatlan módszerekkel foglalkozzanak velük. Bátran használják az új módszereket, és hamar rájönnek, hogy nemcsak a diákok, hanem ők maguk is jobban fogják érezni magukat az iskolában. Az oktatásirányítás minden erőfeszítése is éppen erre irányul.