Szél Bernadett azzal büszkélkedett a nagy baloldali egyeztetést követő, a 4-es és a 6-os villamos miatt kissé nehezen hallható sajtótájékoztatón, hogy az LMP a megbeszélés érdekében a „legnagyobb kényelmetlenséget is vállalata” és „kilépett a saját komfortzónájából”, amikor oda elment.
Vágó Gábor, amikor megemlítette, hogy Gyurcsány részegen várta őket, a lépcsőn lefele menet ugyancsak arról beszélt, hogy „elég erősen” kiléptek a komfortzónájukból.
Emlékeznek még arra, amikor Bayer Zsolt kávézni hívta a baloldali újságírókat és politikusokat? Akkor publicistánk megkérdezte Szél Bernadettől, hogy mit szólna ahhoz, ha ugyanazokat az ocsmányságokat olvasná magáról és Hadházy Ákosról, mint amit a kormánypárti politikusoknak címeznek transzparenseken a ballibsi tüntetők. Szél válasza nagyjából annyi volt, hogy ő kilépett a komfortzónájából, amikor elfogadta a meghívást, és ettől hasra kell esnie mindenkinek.
És akkor most játszunk el azzal a szerencsére kis valószínűséggel bíró, de teljesen nem kizárható gondolattal, hogy Szél Bernadettből miniszterelnök lesz. Hány és hány olyan tárgyaláson, megbeszélésen kell majd részt vennie, ahol bizony ki kell lépnie a komfortzónájából? Hogyan bírná ezt Bernadett? Ahol tárgyalni kell, (magyar) érdeket képviselni, ott nincs komfortzóna. Ott nem lehet heherészni, mint Vonával, vagy Karácsony Gerivel a „miniszterelnök-jelölti” performanszon.
Azonban egy valamitől egész biztosan nem kellene majd tartani: amikor Brüsszelben a migránsok befogadása lenne a téma. Csak azt kéne tennie, amit szeretne, rá kellene bólintania a bevándorlók betelepítésére. Maradhatna komfortzónájában, nem fogja őt kritizálni sem Juncker, sem Merkel, sem Verhofstadt.
Szél Bernadett maradhat a komofortzónájában, ellentétben Magyarország népével.