A tárcavezető, a Fonó Budai Zeneházban tartott, „Együtt táncol, s issza borát” címet viselő lengyel-magyar gálán a magyar táncházat is a két nemzet közötti kapcsolat példájaként említette, hangsúlyozva, hogy az 1960-’70-es években mindkét ország lakói olyan területeket kerestek kultúrájukban, amellyel politikai célok nélkül tudták kifejezni ellenállásukat.
A magyaroknak ez a táncház mozgalom volt, amely azt a kultúrát vitte vissza a néphez, amelyet korábban Bartók és Kodály emelt ki ugyanonnan. A kultúra akkor tud tovább élni, ha egy közösség beépíti az életébe, a táncház ennek a közösségszervezésnek a magyar módja – húzta alá.
Balog Zoltán szólt arról is, hogy értelmetlen lenne racionális magyarázatot találni az alapvetően szimpátián alapuló magyar-lengyel barátságra. Kiemelte, Lengyelország még akkor is barátja Magyarországnak, ha a két ország érdeke nem mindig esik egybe.
A miniszter hangsúlyozta, Lengyelországnak és Magyarországnak össze kell fogniuk, és minden nap meg kell küzdeniük, ha saját nemzeti közösségeiket meg akarják őrizni a „globális forgószélben”. Szólt arról is, látják miként próbálják szétbontani az „összekapaszkodó V4-eket”, és hogyan erősödik az a „globális hálózat”, amely arra törekszik, hogy gyengítse azokat a gyökereket, amelyek nélkül ez a két nemzet nem tudja elképzelni a jövőt.
Balog Zoltán szólt arról is, a két nem összekötésére Wacław Felczak személye a legalkalmasabb, majd megjegyezte, szeretnék, ha a most aláírt memorandum egy későbbi, a két állam közötti megállapodás alapja lenne.
Jerzy Snopek beszédében áttörésnek nevezte az alapítvány létrehozását, amely szerinte a jövőben a politikai változásoktól függetlenül működhet.
Karol Biernacki tiszteletbeli lengyel konzul, az alapítvány kuratóriumi elnöke kifejtette, az alapítvány célja elsősorban a lengyel-magyar barátság társadalmi bázisának szélesítése, hagyományainak átörökítése a következő generációkra.
