Hagyománytisztelő családban nőttem fel, ahol a karácsony talán a legfontosabb, legszentebb ünnep volt számunkra. A szentestét megelőző napoknak mindig is sajátos rituáléi voltak, a nagybevásárlástól a fenyőfaállításig. A Teleki téren nőttem fel, a piac mellett, ahol elképesztő ünnepi bevásárlást lehetett csapni. Gyerekként óriási élményként éltem meg, hogy úgy tízéves koromtól a szenteste előtti éjjelen segíthettem apámnak a szaloncukor-kötözésben: így lettem beavatott. Édesanyám mindig sütött-főzött a konyhában, neki is szerettünk segédkezni. Igazi felnőttnek éreztem magam, ha én keverhettem a majonézt.
Gyerekkoromban az a hagyomány volt a legizgalmasabb, hogy december 24-én kora este apám mindig elvitt minket sétálni az öcsémmel együtt, hogy édesanyám feldíszíthesse a fenyőfát. A pályaudvarra mentünk vagy a reptérre: a kihalt állomásoknak számomra máig karácsonyhangulata van.
A menü délben halászlé – rengeteg belsőséggel –, mákos guba töméntelen mákkal, jól odapirítva. Este borleves boldogult édesanyám receptje alapján, rántott hal, valamint emésztést segítő szeszek. A feleségem annak idején eltanulta a kedvenc ünnepi süteményem, a mandulás holdacska receptjét is édesanyámtól, ami csak karácsonykor kerül az asztalra.
A családi hagyományokat visszük tovább, így adventben a gyerekek írnak és rajzolnak a Jézuskának, a leveleket aztán kirakják az ablakba, és izgalommal várják, mikor tűnnek el onnan. A fát nagyanyám antik díszeivel díszítjük. Édesapám idén nyolcvanéves, ő már két évtizede nálunk tölti a szentestét. A fa körül sokáig éneklünk, ezt a szokást a feleségem családjától örököltük.
Ajándékot nálunk jobbára csak a gyerekek kapnak, nekünk éppen elég öröm, ha a család összegyűlik a fa körül. Nagyfiam, Márton karácsonyi gyerek, december 19-én született, annak idején őt is ajándékként tettük a fa alá. Nagyobb családunk van, mint annak idején volt, de az ünnep lényege semmit sem változott.
Behavazott falu és fejkendős nagymama nélkül is él az ünnep
Korábbi írásunkban Márta István zeneszerző beszélt a karácsonyi emlékeiről, gondolatairól. A cikket itt olvashatják el.
(Az írás a Magyar Idők december 9-ei számában jelent meg.)