Csurka Gergely sportújságíró a műsorban elmondta: a vízilabdacsapat a Normafánál készült az olimpiára a forradalom kitörésekor. A legforradalmibb lelkületű játékos Gyarmati Dezső volt, a csapatkapitány részese akart lenni annak, ami az utcán zajlik, így el is tűnt egy időre az edzőtáborból, a Széna téren építette a barikádokat. Később az idősebb vízilabdázók győzték meg, hogy menjen vissza a csapathoz.
Kárpáti György kiemelte: amikor kitört a forradalom nem nagyon tudták, hogy mi zajlik Pest utcáin, ők akkor már el voltak zárva a belvárosától. Mint mondta: a csapaton belül nagy volt a megosztottság aziránt, hogy vállalják-e az olimpiai részvételt. A családosok nagy része nem akart elutazni, mert aggódtak a hozzátartozóikért. Volt egy sportbizottság, ami végül összeült és kimondták, az olimpián kell helytállni, ott kell bizonyítani.
Ott kellett bizonyítanunk, hogy mi jobbak vagyunk és legyőzzük őket, és ezáltal valami kis gyógyírt hozzunk a forradalomra
Gyakorlatilag a szovjet bevonulást és a forradalom leverését a csapat minden hírtől elzárva a levegőben töltötte, amikor megérkeztek Ausztráliába csak akkor tudták meg, hogy a forradalmat leverték és vérbe fojtották
Kárpáti György elmondta: a négynapos repülőút rendkívül kimerítő volt, hiszen több helyen is leszálltak, volt, ahol 45 fok volt és iszonyatos pára, emellett az otthoni történésekről sem tudtak semmit. Darwinban kapták az első híreket a forradalomról.
A legendás mérkőzésről Csurka Gergely azt mondta: a magyar sportolók alapvetően nem voltak rosszban az oroszokkal, megvolt a sportbarátság köztük, azonban azon a mérkőzésen – az orosz tankokhoz hasonlóan – ott volt a CCCP szovjet jelvény a köpenyükön.
Hozzátette: az biztos, hogy a magyarok sokkal keményebben szálltak bele a meccsbe, mint bármelyik másik oroszokkal szembeni mérkőzésbe korábban. A lelátó pedig tele volt emigráns magyarokkal, akik eszeveszett légkört teremtettek. Az oroszok sosem tapasztaltak még ilyet azelőtt.
A teljes beszélgetés IDE KATTINTVA tekinthető meg.