Nem egészen ezzel a címmel olvashatjuk, halljuk majd a hírt balliberális fórumokon, pedig tény, hogy a 23 önmagát civilként meghatározó szervezet közül, amelyek az Alkotmánybírósághoz fordultak a „civil törvény” miatt, 9 nem futott az Emberi Jogok Európai Bíróságáig. A szervezetek mintegy 40 százaléka most nem játszik feljelentősdit Strasbourgban?
A több tízezer valódi civil szervezet mellé tehát még kilenc olyan sorakozott fel, amelynek nem sérelmesek, talán még végrehajthatóak is a magyar törvények?
Vagy már náluk is betelt a pohár, nem hordozzák tovább az ország sározásának terhét?
Függetlenül az októl, ismertessük a maradék 14-ek sajtóközleményének egyik épületes pontját, amellyel könnyeiket morzsolgatva megjelennek majd a bíróság előtt:
„A törvény továbbá szükségtelenül és aránytalanul diszkriminál a csak magyar és a külföldi forrásokat is használó szervezetek között, ezzel elriaszthatja a potenciális támogatókat, …” (Aláíró: Szabó Máté, Társaság a Szabadságjogokért)
Itt és most álljon meg a menet!
Képzeljük csak el, ahogy a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány azért nem támogatná mondjuk a Magyar Helsinki Bizottságot, urambocsá! a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesületet, mert kiadványaikon szerepel, hogy külföldről támogatják őket.
Bödőcs némaságot fogad, Hadházi remetének áll, Kőhalmi visszaadja Karinthy-gyűrűjét!
A nyilatkozó pedig bizonyára többszörösen alátámogatta a mennyezetet a mondat megfogalmazása közben, sőt a föld sem nyílott meg alatta. Ahogy akkor sem, amikor civilként definiálja szervezetét, ugyanúgy, ahogy a fillérekből gazdálkodó több tízezer magyarországi, valódi és becsületes civil szervezet.