13,8 milliárd évvel a „nagy bumm” után, a hirtelen megváltozó erők hatására Vona Gábor és Gyurcsány Ferenc egymás mellé sodródott. A két politikus jól érzékelhető közeledéséhez nem kellett semmiféle térhajlítás vagy féreglyuk, elég volt Simicska Lajos. Talán nem mindenki osztja a véleményt, de az ellenzéki oldalon éppen ő az egyetlen személy, akinek világos stratégiája van.
A nagyvállalkozó vitája a kormányfővel ugyanis egészen odáig vezetett, hogy befolyása alá vont egy pártot (ezt hívják Jobbiknak), egy sokaknak szimpatikus, ám sokaknak vállalhatatlan fiatal radikális vezetővel. A pénzember nem tétlenkedett, az úgynevezett G-napot követően a párt erőteljes átformálására adott utasítást. A cél a Jobbik átpozicionálása, szalonképessé tétele mellett a Fidesz centrális erőterének megroppantása volt.
Az időfaktor, az országgyűlési választások periodikája persze behatárolta az újratervezés fotonokat megszégyenítő sebességét, így nem volt idő a taktikai elemek aprólékos kidolgozására, a komótos arculatváltásra.
A Jobbik faragása során nyilván hullott és hullik a forgács. Az alkotmánymódosítás elutasítása, a hanukalevél és persze Vona Gábor Spinoza Házban nyújtott felejthetetlen alakítása mind olyan mérföldkövek voltak, amelyek radikális körökben megpecsételték a párt sorsát.
A gyors fordulat megszédítette, elbizonytalanította a tábort. Ezzel párhuzamosan viszont nem állt Vona Gábor mögé a balliberálisok tömege, ám Heller Ágnes Jobbikot is magában foglaló, teljes összefogást sürgető szavai visszafordíthatatlan folyamatokat indítottak el.
Az említett stratégiának ugyanakkor van egy hatalmas, korrigálhatatlan szépséghibája, nevezetesen hogy azt kizárólag a gyűlölet motiválja, tökéletesen elvtelen, vagyis a hitelességet jelző skálán a nulla körül mocorog.
Az Orbán Viktor megbuktatását célzó egyetlen kommunikációs panel a Fidesz és a korrupció fogalmának összemosása. Nincs új a nap alatt, több évtizede ez van napirenden, csak a szereplők, a korrupcióval összefüggésbe hozott személyek változtak. Korábban Simicska Lajos, valamint Nyerges Zsolt nevét ismételgették, mostanában pedig Mészáros Lőrinccel és Tiborcz Istvánnal fekszenek-kelnek a Fidesz ellenfelei. A dolgok pikantériáját az adja, hogy a korábbi célpont, Simicska Lajos és médiaportfóliója is csatlakozott a kórushoz.
Gyurcsány Ferenc a mindinkább erősödő csatazajban jelezte, tárgyalóasztalhoz ülne Vona Gáborral, ám ezt a Jobbik egyelőre elutasította. A körülmények gyors alakulása miatt persze egyáltalán nem biztos, hogy a két politikus nem csap egymás tenyerébe. Nem kell azt feltétlenül rivaldafényben megtenni. A jelöltek kiválasztása, a koordinált jelöltállítás elég sok mindenre lehetőséget ad.
Az tulajdonképpen már most egyértelműen kijelenthető, hogy a korábban gárdamellényben feszítő, a 2006-os rendőrterror ellen tiltakozó Vona Gábor mára lényegében egy gyékényen árul a brutális fellépést elrendelő exminiszterelnökkel.
A helyzet tehát úgy áll, hogy ha a Fidesz 2018-ban valamilyen csoda folytán nem szerez többséget az Országgyűlésben, akkor meglehetősen furcsa világ köszönt be Magyarországon. Gyurcsány Ferenc és Vona Gábor bizarr érdekszövetsége Szél Bernadett és Karácsony Gergely asszisztálása mellett egy totálisan működésképtelen modellt alkotna.
Ez még akkor is igaz, ha szépen, halkan mondjuk.