A hétfői napokon csak a nagyon lelkes brüsszeliták kíváncsiak arra, hogy mi is zajlik az uniós intézményekben. Bár ez a hétfő sem indult másképp, az érkező embertömeg láttán már délután fél három körül sejteni lehetett, hogy ezúttal valami kevésbé elhanyagolható kérdésről vitáznak a 3C050-es teremben, ahol sokadik alkalommal került terítékre a magyar jogállamiság kérdése.
A hazai kormánypártok európai parlamenti képviselői megérdemelnének egy barátságos vállon veregetést, hiszen ők is sokadik alkalommal futják le ugyanazokat a köröket és ülnek be az ablakok nélküli brüsszeli terembe, ahol újfent az orrukra kötik: Magyarország élhetetlen hely.
A laikusoknak sok érdemi információval nem szolgált a Soros-jelentésről szóló szavazás: végignéztük, ahogy az unott arcú öltönyösök gombokat nyomkodnak és ítélkeznek az országunk jövőjéről, közben pedig biztosan látszott, némelyikük azt sem tudja, mit keres a 3C050-ben. A gyakran cirkuszba illő jelenetek végén mindenesetre megtudtuk, hogy az itthon már szitokszóként használt LIBE elmarasztalta az országot. Pontosabban az ország vezetését.
Merthogy Judith Sargentini jelentéstevő a voksolást követően nyomatékosította: neki aztán semmi baja a magyarokkal, csak menteni próbálja a magyar sajtó- és gyülekezési szabadság maradékát, illetve nem szeretné, ha a magyar emberek jogai a továbbiakban is rohamosan sérülnének.
– Remélem, szeptemberig nem romlik a helyzet Magyarországon – mondta arra a felvetésre, hogy mit vár a következő pár hónaptól. Lopva néztünk össze a hazai újságírókkal, hiszen e mondatok hallatán tényleg az volt az ember érzése, hogy Brüsszelben gyakorlatilag egy közel-keleti diktatúra jogfosztottjaiként emlegetik a magyarokat (mindössze azzal a különbséggel, hogy a szíriai menedékkérők valószínűleg nem kapnak a kioktató hangnemből).
Sargentini természetesen az Európai Néppártnak is odaszólt, hiszen Manfred Weber frakcióvezető ismét Orbán Viktor védelmére kelt, a holland zöldpárti pedig továbbra sem érti, hogy a Fidesz–KDNP mit keres még mindig az Európai Néppárt soraiban. Mentségére legyen mondva, hogy hazájában, Hollandiában egyáltalán nem ismert az erős és nagy támogatottságú pártok fogalma: a jelenlegi négypárti hágai kormány több mint kétszáz nap után, csak kompromisszumos kompromisszumok árán tudott létrejönni, a legnagyobb párt pedig mindössze huszonegy százalékos támogatottságot élvez. És hogy mi a helyzet Sargentini hazai pártjával, a baloldali zöldekkel? Ők már a kormányalakítás egy korai fordulójában „kiestek”, hiszen nem akarták elfogadni, hogy mára Hollandia is korlátozni szeretné az érkező menedékkérők számát.
Aggodalomra ugyanakkor nincs ok. Bár holland mentőangyalunk valóban eltökélt, a küldetése bukásra van ítélve. A jelenlegi, változó európai politikai viszonyok közepette ugyanis lehetetlennek tűnik, hogy Brüsszel csak az egyik (talán a legmagabiztosabb) fekete bárányt büntesse. Hamarosan talán születhet egy hasonló Soros-jelentés a migránshajókat elutasító Olaszországról vagy a szintén nem hollandiai szintű nyugdíjakat biztosító Bulgáriáról.
Lengyelországot már nem is érdemes említeni: Sargentini szerint jobb lenne, ha Budapest és Varsó ügyét egyszerre tárgyalnák, nehogy valamelyik közép-európai ország a másik védelmére kelhessen. A csütörtökön kezdődő EU-csúcs előtt mindenesetre világosan látszik, hogy a kontinens nyugati felén hiába mutogatnak a fiatal EU-tagországokra. Úgy, ahogy a menedékkérők millióinak befogadására nem voltak felkészülve, az erős nemzetállamok érkezése is meglepte őket.