Az elmúlt időszakból hosszan lehetne sorolni azokat a rossz példákat, amikor magyarok keltek ki nemzetközi fórumokon, vagy írtak titkon leveleket csak azért, hogy lejárassák hazájukat. Minden ilyen eset azért mélységesen elkeserítő, mert ha valaki nem ért egyet egy-egy intézkedéssel vagy döntéssel, itthon is megvannak a megfelelő fórumok arra, hogy ezt jelezze. A negatív nemzetközi megítélésünk jó része ugyanis épp az ilyen, féligazságokra épülő hazugságokból táplálkozik, amit saját „honfitársaink” terjesztenek.
Ráadásul már nem telik el egyetlen olyan nap sem, hogy valaki ne érezze úgy, valamilyen módon támadnia kell az országot és annak kormányát. Most Bokros Lajos ragadott tollat, hogy a Financial Times hasábjain rúgjon egyet Magyarországba egy jól hangzó, de nagyon megtévesztő állítással. A volt pénzügyminiszter szerint ugyanis döbbenetes dolog történt azzal, hogy a Magyar Nemzeti Bank megvásárolta a magyar tőzsde többségi részesedését. Ezzel a lépéssel Bokrosnak az intézményrendszerbe vetett hite semmisült meg, és így szerinte feleslegessé vált a magyar tőzsde.
Na most, ha ezt egy tájékozatlan külföldi olvassa, akkor valóban halálra rémülhet, hogy mi történik ebben az országban, ahol a zsarnoki hatalom egy újabb államosítással lép a diktatúra felé. Ez pedig pontosan az, amit el akart érni ez a blogbejegyzés, amelynek szerzője valószínűleg tudatosan felejtette el tájékoztatni a világot arról, hogy a magyar tőzsde tetszhalotti állapotba került az elmúlt években. Sorolhatnánk ennek alátámasztására seregnyi adatot, de talán a legfontosabb az, hogy a forgalom 70 százalékkal esett vissza néhány év alatt, egy sor jó nevű cég – mint például az Egis – távozott a parkettről, és ma már tényleg minden csak a Molról, a Magyar Telekomról, az OTP-ről, és az utóbbi időben legtöbb örömöt szerző Richterről szól.
A bécsiek tulajdonszerzése óta ugyanis semmilyen érdemi előrelépés nem történt a magyar tőzsde érdekében, sőt inkább annak elsorvasztása volt a cél, de ez ellen nem lázadtak fel a Bokros Lajos-félék. Pedig voltak korábban arany idők is. Néhányan emlékezhetünk még a hőskorra, amikor egy-egy részvényjegyzésnél hosszú sorok kígyóztak, és az ember izgult, hogy mennyi papír jut majd neki. Sokszor egész családok álltak sorba annak érdekében, hogy értékelhető mennyiség jusson – mondjuk OTP-ből – a számukra. Mindez azonban olyan szinten halt el a magyar emberekben, hogy mára a külföldiek játszóterévé vált a budapesti tőzsde. A bóvli kategória árnyékában elapadt érdeklődés mellett pedig odáig süllyedtünk, hogy nem volt ritka a tőzsde bezárásáról szóló cikk sem.
A Fideszt ráadásul korábban mindenki azzal támadta, hogy nem piacbarát kormány, a tőzsdét nem szereti, és statisztikák sora bizonyítja, hogy a kormányzásuk alatt mennyivel rosszabbul teljesítenek a részvények, mint a szocialisták alatt. Most pedig, amikor odaállnak, és tenni szeretnének azért, hogy újból vonzó legyen a magyar tőkepiac, akkor ez a baj? Az elmúlt évek ismeretében komolyan gondolhatja bárki is, hogy jöhet a mostani helyzetnél rosszabb? Nem hiszem, sőt sokan bíznak abban, hogy mindez megváltozhat. Ez nem is véletlen, hiszen a magyar állampapírpiacon már sikeresek voltak a kormány intézkedései, ott már élénkült a hazai befektetői kör. Így igenis kijelenthető: a lehető legjobb kezekbe került a magyar tőzsde ahhoz, hogy a fellendülés – és ne a bezárás – útjára jusson a hazai parkett.