Nem kell különösebb megfigyelőképesség annak észrevételéhez, hogy az ellenzéki pártok valamiben megpróbálják utánozni a Fideszt. Látják, hogy mennyire sikeresen politizálnak, amelynek érvényességét, legitimációját nem tudják semmilyen módon hitelteleníteni.
A Fidesz a valódi rendszerváltó párt. Olyan időszakban kezdte tevékenységét, amikor egy ízig-vérig állampárt uralkodott az országon, a demokrácia pedig nyomokban sem létezett. Ebben az időszakban szerzett magának nevet Orbán Viktor, aki már akkor beírta magát a történelemkönyvekbe. Mit látunk most?
Most a balliberális pártok, szervezetek kiáltanak diktatúrát, és próbálják átvenni azokat a szólamokat, amellyel anno a Fidesz támadta a szocialista rezsimet.
A jelenlegi kormányzást nevezik rezsimnek, és a köztársaság kikiáltását követelik. Mintha Magyarországnak 1989 óta nem ez lenne az államformája. Szinte semmi mást nem tudnak fújni, mint hogy nincs hazánkban demokrácia, minden állami és jogi intézményt bekebeleztek a kormánypártok. Ezt a mondanivalót exportálják az unióba is, ahol megtalálják hozzá a brüsszeli szövetségeseiket.
A szocialista párt és a DK is beállt a sorba, elfelejtve, hogy abból a kommunista pártból nőttek ki, amely az szovjet hadsereg hathatós támogatásával alapozta meg évtizedekig tartó hatalmát.
A Fidesznek hosszú időre volt szüksége ahhoz, hogy lebontsa a korábbi pártelit széles politikai és gazdasági berendezkedését. Ezt nem vérrel és erőszakkal tette meg, hanem a választásokon elnyert lehetőségekkel.
Négyszer kaptak eddig ehhez felhatalmazást a szavazóktól, ebből háromszor kétharmados többséggel. Ez tette lehetővé azt, hogy megvalósítsák mindazt, aminek már régen megérett az ideje. Igen, az új alaptörvény is időszerűvé vált. Arról nem a Fidesz tehet, hogy a változásokkal nem tudott lépést tartani a balliberális tábor, politikailag teljes alkalmatlanságot mutatott a hatalomgyakorlásuk.
Az új pártok, ahogy például a Momentum, semmiben nem láttat olyan erőt és krea-tivitást, amire a társadalom többsége alapozhatna. Ugyan XXI. századi alakulatként határozzák meg magukat, de úgy tűnik, hogy ez náluk elvtelenséget, primitív magatartást és tiszteletlenséget jelent. Érdemes megnézni, mit művelnek a televíziókban meghívott vendégekként.
A Jobbik hiába erőlködik, olyan álságos a viselkedésük, ami teljesen komolytalanná teszi őket. A szürkeállománynak pedig igencsak híján vannak. Az ellenzék kibújt a bőréből, mindenki próbálja megtagadni korábbi elveit, és együtt igyekeznek lebontani azt a diktatúrát, ami nem létezik. Ha létezne, semmi olyat nem tehetnének, amit folyamatosan tesznek.
Nem érdekli őket az sem, hogy mit akar az állampolgárok többsége, mert szerintük az maga lenne az ördögi populizmus. Olyan képet próbálnak felfesteni, mintha a rendszerváltás előtti időket élnénk, és most nekik kell átvezetni az országot a demokráciába. Ahogy ezt annak idején a jobboldali erők tették. Akkor azonban valóban diktatúra volt, amelyből joggal volt elege a társadalomnak.
Az ellenzék szegénységi bizonyítványát mutatja, hogy egyetlen karizmatikus vezetővel sem rendelkeznek. Olyan személlyel, akivel lehet azonosulni, akivel szimpatizálhatna az emberek többsége.
Ezért semmi olyan elképzelést sem tudnak felmutatni, ami mögé fel lehetne sorakozni. A szavazóikat legfeljebb hergelni tudják, de az eredménytelen politizálásukkal leginkább elkeseríteni. Ezért a tevékenységükért csak a Fidesz támogatói lehetnek hálásak, mert rendre hozzájárulnak a kormánypártok győzelméhez.
Az ellenzék szereptévesztésben van, a valóság vonata menetrendszerűen elrobog előttük.