Vajon milyen érzés lehet minden este a fogmosás előtt szembeköpni magunkat a tükör előtt? Miután nem úgy élek, hogy ezt tegyem, a pontos választ sem tudom. Annál inkább felsorolhatnám azokat a politikusokat, akik részletesen felelhetnének erre a kérdésre. Vegyük elsőként azokat az ellenzéki képviselőket, akik eddig azért riogattak, hogy nem újítják fel a hármas metrót. Majd amikor elindulnak a munkálatok, amiatt hörögnek, hogy a beruházás káoszt okoz.
Áll Horváth Csaba, az MSZP táncos-komikusa a kamera előtt, és arról beszél, hogy óriási a zűrzavar a közlekedésben. Egy cseppet sem zavartatva attól, hogy mögötte jól láthatóan rendben közlekednek a pótlóbuszok, és nincs fennakadás.
A fővárosi szocialisták politikusa nyilatkozott korábban arról is, hogy a római-parti gát a város történetének legnagyobb ingatlanpanamájával fenyeget. Azt állítva, hogy 2010 előtt sem támogatta senki a part menti védművet. A mennyezet annak ellenére nem szakadt rá, hogy MSZP-s előterjesztés volt a római-parti gát part menti nyomvonala, amelyet 2009-ben a szocialista és SZDSZ-es többségű fővárosi közgyűlés határozatban fogadott el. Így mindazok nevét fel lehetne itt sorolni, akik bármikor gátlástalanul képesek ilyen gusztustalan köpönyegforgatásra.
Hogy a saját szakmám vizeire evezzek, a fent vázolt magatartásformától nem áll túl messze az az újságírói technika sem, amely a valóságtól elrugaszkodva igyekszik mindent bevetni annak érdekében, hogy az Orbán-kormányt lejárassa. Nem örömmel teszem, de példaként azt a napilapot említem meg, amely a szégyenteljes G-nap óta mindig ellenzékben van.
„Nem bírták a kritikát: nagyon fontos fórumot nyírt ki az Orbán-kormány” – írta a minap a Magyar Nemzet. A cikk szerint azért nem rendezték meg huszonhat év után most a Magyar–Német Fórumot, mert a kormányt zavarták a német kritikák, és Balázs Pétert sem sikerült kigolyózni a szervezők közül. Ezzel pedig újabb mélypontjukhoz érkeztek a magyar–német kapcsolatok.
A cikket többen átvették, idézték, csócsálták, holott éppen a német fél kérésére, ráadásul a német külügyminisztérium jelzésére döntöttek úgy a szervezők, hogy idén a Bundestag-választások miatt nem rendezik meg az eseményt. A hír szent, a vélemény szabad – így szólt valamikor a liberális publicisták jelszava, amellyel a gyakorlatban ma már kevésbé szívesen azonosulnak. Kínjukban már azt sem tudják, hogy mibe kössenek bele, így marad a vagdalkozás. Ha kell, akkor teljesen alaptalanul.
Az alternatív valóság felfestése minden erőfeszítés ellenére nem tűnik sikeresnek. A többség átlát a szitán. Érdemes lenne feltenni azt a kérdést is, hogy ezek az emberek miért ragaszkodnak ahhoz, ami nem működik. Az ellenzéki politikusok miért nem változtatnak azon a politikán, amellyel saját maguk alatt vágják a fát? Miért nem gondolkodnak el azon, hogy miért apad a szavazótáboruk? Azok az újságírók pedig vajon miért nem vallanak színt, akik előszeretettel láttatják magukat függetlennek, miközben sokszor pont a tényektől azok?
Ha már a külkapcsolatokról esett szó, akkor említsük meg a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara felmérését, amelyből kiderül: a magyarországi német cégek még soha nem terveztek olyan mértékű fejlesztéseket, mint most. A szervezet szerint a jó hangulat azon a gazdasági helyzeten alapul, amely Magyarországon és legfontosabb üzleti partnerénél, Németországban uralkodik. Ennyit arról, hogy mélyponton lenne a két állam közötti viszony.
Valójában a hazai közélet egyes szereplői vannak mélyponton, bár, közeledve a választásokhoz, nem lennék meglepve, ha bebizonyítanák magukról: mindig van lejjebb.