A 2017-es esztendő egyvalamiben hasonlít a korábbi hét évre. Egy szót biztosan maga mögött tudhatott a lakosság, ez pedig a megszorítás. Amióta az Orbán-kormány kapott felhatalmazást a szavazóktól arra, hogy irányítsa az országot, nem kellett szembesülni ezzel a korábban oly sokat hangoztatott politikai „hitvallással”: most össze kell szorítani a nadrágszíjat, de később jobb lesz.
„A kétezres évek balliberális csomaggyárosainak nem volt könnyű dolguk: hivatali elődjük, Bokros Lajos pénzügyminiszterként magasra tette a lécet, az akkori megszorító intézkedéseket még ma is szitkok között emlegetik fel számos családban. A Gyurcsány- és a Bajnai-csomag ezzel együtt is mérföldkő volt, olyannyira, hogy már keletkezésük története sem számít mindennaposnak” – írtuk lapunk karácsonyi számában.
És valóban, a megszorítás felkent apostolai, az egyesek által megkérdőjelezhetetlen szaktekintélyű gazdasági csodaemberek olyan helyzetbe hozták az országot, hogy a 2008-as gazdasági válság könnyedén elsöpörte volna, ha nem esünk térdre a Nemzetközi Valutaalap előtt. Majd jött Bajnai Gordon szakértői kormánya, és elkezdett szakérteni. Ez sem állt másból, mint amit megszokhattunk a balliberális politikusoktól.
Ahogy csak lehetett, minden lehetséges módon fojtogatni kezdték a lakosságot és a hazai cégeket. Elvették a 13. havi állami béreket és nyugdíjakat, amelyek visszaállítását most egymás nyakára hágva ígérgetik. A sort hosszan lehetne folytatni, de aki a bőrén érezte a szakértői kormányzás következményeit, az pontosan tudja, milyen árat fizetett a hozzá nem értés oltárán.
Karácsony előtt kapott nyilvánosságot egy érdekes kutatás. Ezt még a „legfüggetlenebb” internetes hírportál sem hallgatta vagy tudta elhallgatni. Ők is megírták, hogy William Easterly, az egyik legnevesebb közgazdász és szerzőtársa, Steven Pennings tanulmányában Gyurcsány Ferenc olyan emberek sorába került, akik kormányzása alatt átlagosan 1-1,5 százalékkal romlott évente a gazdasági növekedés. Ezzel a túlmozgásos demokrata bekerült a világ legrosszabb vezetői közé.
A kimutatásnak nyilván vannak gyenge pontjai, és számos helyen vitatható. Akik azonban ezen a 93 ezer négyzetkilométeren élnek, felmérések és kutatások nélkül is tudják, mire képesek azok hatalmon, akik ellenzékben is csak saját magukkal törődnek, és magatartásukban még nyomokban sem fedezhető fel az országért való cselekvés.
Ha a magyar futballválogatott pályára lép, szinte mindig azt halljuk, hogy sorsdöntő meccs következik. Erre joggal legyintenek sokan. Ha azonban ennél a hasonlatnál maradunk, hamarosan sorsdöntő választás következik. Erre nem szabad legyinteni.
A tét nagy. Megmaradnak-e az eddig elért gazdasági eredmények? Az otthonteremtési hozzájárulás? A családi adókedvezmények? Megmarad-e az ország szuverenitása, vagy belépünk azok sorába, akiknek borgőzös agyában az Európai Egyesült Államok képe körvonalazódik? Ezeket a kérdéseket is forgassuk magunkban most és amikor átlépjük az új év küszöbét. Néhány hónap múlva lehet dönteni, hogy merre menjen tovább az ország szekere.
Sokszor mondtuk, hogy úgy szeretnénk élni, ahogy az osztrákok vagy éppen a németek. Az irigyelt Nyugat azonban elesett. A multikulti megbukott. Vállaljuk a saját utunkat, vagy feladjuk magunkat? Tessék választani!