No-go zónák Európában? Ugyan már! – oktatta néhány éve a liberális sajtó a jobboldalt, amikor Szijjártó Péter a BBC műsorában arról beszélt, hogy számos európai város kerületében a rendőrség nem ura a helyzetnek.
A magyar külügyminisztert a brit közszolgálati tévé műsorvezetője már adásban leoltotta, hogy márpedig a kontinensen nincsenek no-go zónák, Londonban ilyenről még csak nem is hallottak. Néhány nappal később azután az interneten felbukkant egy archív riportfilm, amelyet épp a BBC készített a brit főváros no-go zónáiról.
Azóta elég csak beírni egy videómegosztó oldal keresőjébe a kulcsszót, és számos felvételen látható, hogy integrálódó észak-afrikai bevándorlók buszt gyújtanak fel Párizs külvárosában, vagy éppen földön fekvő rendőrnőt rugdosnak szilveszter éjszakáján. A svéd rendőrök komplett, nőket erőszakoló bandákról számolnak be, Olaszországban nemrég bestiális kegyetlenséggel ölt meg egy fiatal lányt egy illegális nigériai migráns.
Az Egyesült Királyságban több száz iszlám bíróság működik illegálisan, Londonban muszlim bandák, úgynevezett saríaőrjáratok vegzálnak fiatal briteket öltözködésük miatt vagy mert söröznek. Münchenben négy méter magas falat kellett emelni a menekülttábor köré, hogy a migránsok ne randalírozzanak a szomszédos lakótelepen.
Két éve újévkor a Soros-szótárakkal érkezett muszlimok tömegesen molesztáltak nőket német nagyvárosokban, tavaly év végén pedig rendőrökre támadtak. A német állam sokadszor nem tudta megvédeni állampolgárait, de még saját rendőreit sem.
„Wir schaffen das” (Megoldjuk) – ígérte Merkel 2015-ben, miután újabb egymillió migránst szabadított rá országára. Kedden azonban a német kancellár az RTL-nek beismerte – amit a lakosság már rég tudott –, hogy Németországban párhuzamos társadalmak jöttek létre és számos no-go zóna alakult ki.
Vagyis nemhogy „nem oldották meg”, hanem katasztrofális helyzetet hoztak létre. Az integráció totális kudarc, sőt, nem érdemes szépíteni: Németország egyes területein anarchia van. Ezeket a helyeket különböző etnikumú maffiák osztották fel egymás között. Németország imázsa többé már nem a tisztaság vagy a precizitás, hanem a fejetlenség és a bűnözés.
Merkel beismerése azonban túl késői. A kancellár párhuzamos valóságába évek óta nem szűrődtek be a rossz hírek. Pedig még a vele szimpatizáló sajtó, a legnagyobb példányszámú bulvárlap, a Bild is arról írt már három éve, hogy egyre több a német gettó, egyes városrészekbe német polgárnak nem tanácsos hétvégi pikniket terveznie.
Egy 2016-os biztonságpolitikai tanulmány szerint negyven (!) olyan terület van Németországban, ahol a rendőrség még arra is csak katonai légi támogatással lenne hajlandó, hogy óvodásokat kísérjen át a zebrán.
Ami Brüsszelnek Molenbeek, az Berlinnek Neukölln, Dortmundnak Nordstadt, Hamburgnak Eidelstedt. A politikai karrierjének végét élő Merkel szájából szinte rettegést keltően hangzik a minap használt „zéró tolerancia” kifejezés, amely a migránsok által elkövetett bűncselekményekre vonatkozik. Brüsszel is összerezzenhet, miután a németek eurómilliókkal oldanák meg a bevándorlók önkéntes deportálását, még ha ezt ők hivatalosan „hazatelepítésnek” is nevezik.
A Willkommenskulturnak vége, innentől Wiedersehenkultur következik, ha a kereszténydemokraták nem akarnak megsemmisülni. Merkel és a CDU ugyanis szembekerült a német néppel. A bevándorlásellenes Alternative für Deutschland (AfD) a tavalyi választás óta növelte népszerűségét, és a szociáldemokratákat megelőzve a második legerősebb párttá vált. Merkel ma már szabadulna a migránsoktól, ezért szívesen adna évente tízezret belőlük például Magyarországnak. A magyarok azonban nem akarnak no-go zónát sem Angyalföldön, sem Újszegeden, sem Pécs-Uránvárosban.