Amikor Guy Verhofstadt a bilire vágott frizurájával és a fésületlen fogsorával megtámogatta a Momentum tömegrendezvényét a Csöröge presszó kistermében – hátul, a mosdó mellett –, már látszott, hogy ennek a fele sem tréfa. Előszele volt ez annak, hogy eszmetársai, a letűnőben lévő, polkorrekt és önsorsrontó Európa siratóasszonyai nem fognak leszállni Magyarországról.
Ütik a vasat, amíg meleg, elvégre Verhofstadt sem csak a 2,8 százalékos, olimpiaellenes gigapártért ruccant át ide a keleti végekre. És lám, a forró fémdarab tegnap rá is került az üllőre, amikor bemutatták az Európai Parlament belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottságának – rövidítése, csúnya freudi elszólással: LIBE – Magyarországról szóló jelentését.
Ez mindazon kokikat és sallereket tartalmazza, amelyeket már megszokhattunk: nincs hazánkban demokrácia, jogállamiság, és a véleménynyilvánítás szabadsága sem érvényesülhet. Ez utóbbit mondjuk az ATV-t és a Hír TV-t nézve nem tapasztaltam, sőt nagy önkontrollról kellett tanúbizonyságot tennem, hogy ne vágjam a készülékhez a sörösüveget, de hát ez csak egy pesti bugris véleménye, ők meg a brüsszeli nagyokosok, akik úgyis jobban tudják.
Én csak egy vagyok a múlt vasárnap 70 százalékos választói részvétel keretében szavazó polgárok sorából, őket viszont kiugróan magas, 42,54 százalékos nekibuzdulás mellett választották meg, röpke négy éve. Ugyan nem bíróságnak, hanem parlamentnek, de ne szőrözzünk az apróságokon.
A Magyarországról szóló jelentés szerzője Judith Sargentini holland zöldpárti képviselőnő. Járt már nálunk, mutatta a kamera, ahogy a Duna-parton csörtetett, mint vaddisznó az erdőben, és csak arra volt kíváncsi, ami beleillett a prekoncepciójába. Nyilván ezért is küldték a megbízói. Egyrészt azért, hogy a migrációs kérdésben puhítsák majd Magyarországot, másfelől a jelentés vádirat lehessen az EU egyre élesebbé váló költségvetési vitája elé. Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére – ez az üzenet.
Ám ennek a játéknak hamarosan vége szakad. Az Európai Parlament, ha nagyon akarja, kezdeményezheti ugyan, hogy Magyarország ellen eljárás induljon, de az bizonyosan elakad. Ennek két oka van. Az egyik, hogy egyes társaink (de közülük Lengyelország biztosan) kiállnak hazánk mellett, ahogyan ez fordítva is igaz. Ha pedig ez így van, a koncepció dugába dől. A minap riadtan olvastam ugyan a Népszava fejlécén, hogy „zuhanórepülésben van” a varsói kormánypárt népszerűsége, de a belső oldalon már megtudtam, hogy 28–41 százalék közé mért támogatottságról van szó.
Vagyis nagyjából olyan szavazatarányról, amekkoráért Vona Gábor, Karácsony Gergely, Szél Bernadett vagy Gyurcsány Ferenc közül bármelyik összecsinálta volna magát az örömtől. Ez lenne tehát a hanyatló lengyel kormánypárt. A magyar meg most kapott kétharmadot. Gratulált Merkel, és mindjárt itt van Juncker is, csak bírjuk konyakkal. Fogcsikorgatva vágnak ugyan jó képet, de nem tehetnek mást, mert különben hülyét csinálnának magukból.
A másik ok: jövőre EP-választásokat rendeznek. Az átrendeződés elkerülhetetlen. Az EU parlamentjének és bizottságának az összetétele is a 2014-es állapotokat tükrözi, a migrációs válság előttieket.
Azóta számos változás következett be, az inga jobbra lengett ki. A többi közt az olasz, az osztrák, a cseh kormányváltást kicsikaró polgárok fogják megválasztani új EU-képviselőiket. Közép-Európában is jobbról fúj a szél. Nem mindegy például, hogy az osztrák EU-biztost Werner („szárnyas kapu”) Faymann jelölheti-e vagy Sebastian Kurz. Ketyeg az óra, lejár a régi gárda ideje. A koncepciós jelentéseké is. Véget vetnek a zenének, s hazamennek a legények.