Elégedetten dőlhetnek hátra a baloldali agytröszt tagjai: meglett a hosszú éjszakákba nyúló, fárasztó ötletelések eredménye. A régi szép időket idézve igazi szocialista szakértőt találtak miniszterelnök-jelöltnek, akit 2018-ban ringbe küldhet az MSZP és a DK. Andor László egykori uniós biztos, az MSZP közgazdasági tagozatának vezetőségi tagja, 2005 óta tiszteletbeli társelnöke, de a napi politikai csatákban eddig nem vett részt, a szürke eminenciások közé tartozik, illik rá a népi mondás: se hús, se hal.
EU-biztosi ténykedésének talán legemlékezetesebb momentuma az volt, amikor 2012 februárjában egy budapesti nyugdíj-konferencia miatt távol maradt az Európai Bizottság ülésétől, ahol éppen megszavazták, hogy függesszék fel a Magyarországnak járó mintegy 500 millió eurónyi kohéziós pénzt. Andor László maximálisan egyetértett a hazánkat sújtó döntéssel, és állásfoglalását írásban elküldte a brüsszeli testületnek. Szerencsére később változott a helyzet, az Európai Bizottság javaslatára visszavonták a korábbi döntést, miután Magyarország hatékony lépéseket tett a túlzott költségvetési hiány ellen. Ez persze nem Andor Lászlón múlott. A példa igazolja, hogy a reménybeli miniszterelnök-jelölt megbízható káder, mindig azt teszi, amit a megbízói kérnek, elvárnak tőle, nem mérlegel „apró-cseprő” nemzeti érdekeket.
A hírek szerint egyébként a kiválasztásnál fontos szempont volt, hogy „tiszta ember” legyen, akinek a munkásságát elismerik, és nem keveredett botrányba az elmúlt évtizedek alatt. Sokatmondó tény, hogy Molnár Gyula és Gyurcsány Ferenc pártjának vezetésében nem találtak ilyen személyt. Előhúztak tehát a kalapból egy „szakembert”, hasonlóan 2002-höz, amikor Medgyessy Pétert találták meg, aki korábban nem kopott el a politikai csatározásokban, legfeljebb a pártállami múltja okozhatott volna hátrányt, de az 1994-es választásokon már kiderült, hogy ez akár előnyt is jelenthet. Andor László 2005 és 2010 között az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank igazgatósági tagja volt, amelynek régebben az egyik elnökhelyettese Németh Miklós, a rendszerváltás előtti utolsó miniszterelnök volt. Ideológiailag sem különbözik a nagy elődöktől Andor, hiszen a neomarxista Eszmélet című társadalomkritikai folyóirat főszerkesztője volt.
A 90-es évekhez hasonlóan várhatóan ismét a „szakértő” kormányzás ígéretével próbálják majd feledtetni a baloldalon, hogy semmilyen koherens társadalomképpel, vízióval nem tudnak előállni hosszú évek óta. Számukra már az is komoly erény, hogy olyan miniszterelnök-jelöltet állíthatnak, aki nem járatódott le politikailag és erkölcsileg egyaránt. Több kínos castingon van már túl az MSZP, a 2010-es választások előtt lasszóval kellett kormányfőjelöltet fogni; Bajnai Gordon akkor regnáló miniszterelnök a biztos vereség tudatában elegánsan félreállt, miközben felmerült fél tucat név Bárándy Pétertől Kovács Lászlóig, de végül a fiatal generáció tagja, Mesterházy Attila vállalta a pofozógép szerepét. Négy év múlva ismét ő lett az MSZP mellett akkor már több kisebb pártra töredezett baloldali összefogás jelöltje, majd az újabb vereség után leváltották a szocialisták az elnöki posztról.
Idén is több alkalommal felröppent a sajtóban az éppen aktuális reménység – Botka Lászlótól Tóth Bertalanig –, aki majd legyőzheti Orbán Viktort 2018-ban. Legutóbb a Vasárnapi Hírek tudatta a nagyvilággal a várva várt hírt, hogy megvan az MSZP miniszterelnök-jelöltje, bár a nevét még nem tudták. Abban viszont biztos volt a cikk szerzője, hogy a háttérben készülődő személy képes megszólítani a bizonytalan szavazókat és a politikai centrumban elhelyezkedőket is.
Kiváló stratégia, már csak a választópolgárokat kell meggyőzniük, hogy Andor László a megtestesült középen álló szocialista szakértelem. Fából vaskarika.