Több jel mutat arra, hogy a Jobbik nevű politikai terméket kifutó modellé minősítették, miután nem váltotta be a hozzáfűzött kormányváltó reményeket, morális válságba és anyagi csődbe jutott. A felszámolóbiztosi feladatokat Sneider Tamás vállalhatja magára, aki tegnap bejelentette, hogy rendkívüli kongresszust tartanak néhány héten belül, ahol a Jobbik megszűnésének lehetőségét is felvetik, ami a parlamenti frakció végét is jelentené.
Az ifjú korában még Roy becenévre hallgató szkinhedvezér az Állami Számvevőszék előtt patetikus hangnemben ecsetelte, hogy az eddig kirótt, összesen mintegy egymilliárd forintnyi szankció behajtása ellehetetleníti érdemi részvételüket az európai parlamenti választási kampányban. Ha ekkor még bárkinek is kétséges lett volna, mi a teátrális akció célja, Roy gyorsan eloszlatta a homályt, mondván: a hatalom azért bünteti őket, mert fél, hogy a közvélemény-kutatások eredményei alapján nem három, hanem akár négy képviselője is lehet Brüsszelben a Jobbiknak. A nagy elmék találkozását demonstrálva Jakab Péter szóvivő még konkrétabban fogalmazott, szerinte napjainkban „reális veszély az, hogy Magyarország második legerősebb pártját hatalmi erővel felszámolják”.
Világos a képlet: a törvényeket semmibe véve gazdálkodnak, százmilliók jutnak a párthoz tiltott kampánytámogatással, emiatt hasonló nagyságrendű büntetéseket kapnak, majd az így összegyűlt milliárdos adósságtól szabadulni szeretnének, ha nem megy másképp, akár a régi SZDSZ-es módszerrel, az önfelszámolással. De addig is igyekeznek politikai tőkét kovácsolni az ügyből, a kormány, a Fidesz „diktatúrájának” áldozataként állítják be magukat. Talán abban bíznak, hogy a hisztériával elérhetik a szankciók törlését, ellenkező esetben viszont arra hivatkozhatnak majd a májusi EP-választás várható kudarca után, hogy anyagilag ellehetetlenítették őket. A párt felszámolásának lebegtetése egyelőre inkább nyomásgyakorlásként értékelhető, erre utal a szóvivő másik kijelentése, hogy minden eszközzel küzdeni fognak a Jobbik megmaradásáért.
Bármit is hoz a jövő, kétségtelen tény, hogy a tavalyi parlamenti választáson minden feltétel adott volt a Jobbiknak a sikerhez, pénz, médiafelület, és az ország szinte összes plakáthelye a rendelkezésükre állt Simicska Lajos jóvoltából, mégis könnyűnek találtattak. A választási vereségért senki mást nem okolhatnak, kizárólag önmagukat.
Vezérük a bukás után azonnal lemondott, háttérbe húzódott, majd az ő instrukciói alapján elnökké választották a szélsőséges múlttal terhelt Sneider Tamást. Vona Gábor azóta folyamatosan az ellenzéki „21. századi” pártok összefogásának szükségességéről beszél, és látványosan állást foglalt az antiszemita megnyilvánulása miatt Szávay István ellen, majd szintén vállalhatatlannak nevezte Sneider feleségének karlendítését. Mindezek alapján hónapok óta gyanítható, hogy a régi radikális lélek után lassan a fizikai létezésétől is megfosztják a Jobbikot. A kormányfői vágyálmokat dédelgetett, majd a rideg valóságra ébredve a vloggerkedésbe menekült Vona Gábornak már csak nyűg ez a párt, személyes ambícióit már nem segíti, inkább árt neki, ezért a szemétkosárba dobja. Persze az a milliárdos hátralék sem mellékes szempont, amit nyilván senki nem akar a nyakába venni.
A Jobbik látványos hanyatlása tökéletesen bizonyítja a párt vezetőinek alkalmatlanságát. Ezek az emberek elrettentő példái annak a középszerű politikusgarnitúrának, akik a nemzeti elkötelezettséget addig tekintik elsődlegesnek, amíg személyes karrierjüket segíti, de bármikor készek lepaktálni a magyarság ellenségeivel, ha érdekükben áll.
Ők soha nem kerülhetnek hatalomra Magyarországon, se jobbikos, se DK-s, se momentumos cégér alatt.