– És az emberi jogok? – általában ezt a kérdést teszik fel a balliberális oldal képviselői, ha az Orbán-kormány olyan országok vezetőivel találkozik, mint például Oroszország, Törökország vagy éppen Kína. Ezzel arra céloznak, hogy micsoda ördögtől való magatartás olyan államokkal cimborálni, ahol a politikai és társadalmi berendezkedés nem olyan, mint a fényességes és rettentően demokratikus nyugati országokban. Ha viszont mondjuk a német kancellár teszi ezt, arra azt mondják, hogy az reálpolitika.
Most újra itt az alkalom, hogy támadni lehessen Orbán Viktort, miután Kínába utazott, ahol a Sanghajban megnyíló első Kínai Nemzetközi Import Expó eseményein vesz részt. Mi több, a tervek szerint kétoldalú megbeszélést is folytat a kínai elnökkel.
A magyar kormány valódi reálpolitikai döntést hozott, amikor meghirdette a nyitást a keleti országok felé. Magyarország ettől még az Európai Unió része, azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a távol-keleti gazdaságok erőteljesebben bővülnek. Ez lökést ad a magyar teljesítmény fokozásához. Beszédes szám, hogy tavaly megdőlt a Kínába irányuló magyar export rekordja, amikor is a kivitel összege meghaladta a 2,7 milliárd dollárt.
A kínai piaci lehetőségekért óriási verseny zajlik a világban. Nem véletlen az sem, hogy két évvel ezelőtt, az Egyesült Államokat megelőzve, Kínáé lett az első hely Németország külkereskedelmi partnereinek a rangsorában. A két állam kétoldalú külkereskedelmi forgalma 2016-ban elérte a 170 milliárd eurót. De ne menjünk vissza két évet sem, az idén nyáron a német–kínai kormánykonzultáción mintegy két tucat gazdasági megállapodást írtak alá.
A keleti nyitás még inkább felértékelődik – és nem csak Magyarországon –, miután az Egyesült Államok védővámokat vezetett be. Ezt kereskedelmi háborúnak is hívhatjuk, ami az exportorientált országoknak – így hazánknak is – nehézségeket okozhat. Már csak emiatt is fontos, hogy minél több irányba tegyen a magyar kormány gazdaságpolitikai lépéseket.
Ezért sem kell különösebb magyarázatot fűzni ahhoz, hogy miért nyitnak meg Kína gazdasági fővárosában, Sanghajban magyar kereskedelmi központot. Ez lehetőséget ad a többi között arra, hogy bemutatkozhassanak a magyar cégek és a termékeik. Ahogy ezt megtehetik majd a távol-keleti nagyhatalom további hat nagyvárosában is, ahol szintén létrehozzák a képviseleteket.
Orbán Viktor néhány éve úgy nyilatkozott, hogy a keleti nyitás reálpolitika, mert észre kell venni, hogy Ázsia felemelkedő országai fontos szereplői lesznek az európai gazdaságnak, és lehetnek a magyar gazdaságnak is, ha megfelelő a befektetési politikánk. Ez a politika érvényesül az adórendszer változásaiban, ahogy a külgazdasági kapcsolatépítésben is. Mondhatnánk, hogy Magyarország kicsi és elhanyagolható pont Kína szemében. Ez azonban tévútra vinne, mert hazánk Közép-Európával együtt kölcsönösen kedvező lehetőségeket kínálhat Pekingnek.
Ne dugjuk a fejünket a homokba, Kína már nem az olcsó és ócska termékek gyártója, hanem pénzügyi és technológiai értelemben is meghatározó erővé vált. Jól tudják ezt a nyugati hatalmak is és mindazok, akik részt vesznek a mostani sanghaji expón. A kiállításon több mint 130 ország és mintegy 2800 cég tart seregszemlét.
Nyáron robbant a hír, hogy a BMW gyárat épít Debrecen mellett. Most jó esély van arra is, hogy hazánk megállapodjon a világ egyik legnagyobb kínai autóipari beszállító vállalatával. Ez utóbbi 110 millió dolláros kelet-magyarországi beruházást jelentene. Mi sem szimbolizálhatná jobban a több lábon állást, mint egy német és egy kínai óriáscég megtelepedése Kelet-Magyarországon.