A legfrissebb hírek szerint a fagyos idő ellenére naponta két-háromezer bevándorló indul útnak az Európai Unió felé. Ez azt jelenti, hogy tavasszal még súlyosabb lesz a helyzet, további több százezer ember rohama várható. Az is beigazolódott, hogy az illegális migrációval terroristák csoportjai jöttek be Európába, illetve a kontinensen már meglévő terroristasejtek vezetői a bevándorlók közül toborozták a legdurvább merényletek elkövetőit. A módszerük nem túl bonyolult, a gazdaságilag erős, de katonai és nemzetbiztonsági értelemben béna kacsaként botladozó Európa gyenge pontjait térképezik fel, és ott csapnak le, ahol senki sem számít fegyveres akciókra, ártatlan polgárokat a másvilágra küldő pokolgépekre. Elsősorban azt figyelik, hol tudnak csak későn reagálni a mozgásukra, hol tudják a legjobban összezavarni az információs csatornákat, hol tudnak a leginkább visszaélni a különböző szabadságjogokkal, például a gyülekezésre vonatkozó, megfellebbezhetetlen európai felhatalmazással.
Európa azonban egyre inkább kénytelen lesz kitörni a brüsszelizmus béklyóiból. Annak nem lesz például gyülekezési joga, aki ezt a nők elleni erőszakoskodásra és a nyílt színi fosztogatásra használja fel, még akkor sem, ha Szíriából érkezett. Nem engedélyezik majd azt sem, hogy a sajtószabadság örve alatt bárki nyílt uszításba, terroristák toborzásába kezdjen a kommunikációs csatornákon vagy az interneten, illetve ezeken keresztül küldjön üzeneteket a bűntársainak. Terrorveszély esetén egyre fontosabb szempont lesz majd az is, hogy ne hallgathassanak le hatóságokat, döntéshozókat illetéktelenek, ne szivárogtassanak ki államtitkokat az elhárítás tevékenységéről. Mivel az ISIS mára egy aszimmetrikus, hibrid hadviselést folytató (a kiszemelt ellenségek országaiba beépülő, és onnan orvul támadó), nagy létszámú, államszerű alakulat, azt is kezdik megérteni, hogy be kell vetni ellenük a hadsereget is, bárhol is végezzék éppen az aknamunkájukat, készítsék elő fegyveres vagy fegyvertelen műveleteiket.
Ehhez persze sok tragédián kellett átesnie Európának. Párizsban százharminc ártatlan embernek kellett meghalnia ahhoz, hogy azonnal tízezer katonát vezényeljenek ki az utcákra. A terrorveszély esetén ma már Franciaország egész területén alkalmazhatják a hadsereg erőit, korlátozhatják az internet használatát és a gyülekezés szabadságát, ha a kormány úgy dönt, hogy erre van szükség. De mehetünk messzebbre is: az Egyesült Államokban 2001. szeptember 11. után senkiben fel sem vetődött a kérdés, hogy a nemzeti gárdisták, a hadsereg különböző elemei is együttműködhetnek-e az egyéb szervekkel. Németországban az alkotmánybíróság engedélyezi a katonák alkalmazását az ilyen helyzetekben, Nagy-Britanniában egy törvénymódosítással a legképzettebb kommandósokat, a brit különleges műveleti erőket fogják bevetni terrorveszély esetén.
Magyarország azonban különleges hely. Úgy tűnik, hogy nálunk ma már az emberek biztonsága sem számít, ha valamiből pártpolitikai kérdést lehet csinálni. Az ellenzék javaslatai szerint ha Budapest közepén ne adj isten bomba robbanna, a parlamentet először összehívnák, a kérdést megvitatnák, meghallgatnák a frakciókat és a képviselőket, és csak ezután mondanák ki, hogy lehetséges-e az összes szükséges intézkedés. Az Orbán-kabinet „teljhatalmi törekvéseire” hivatkozva a Jobbik például a kormánydöntés helyett négyötödös (!), az MSZP pedig kétharmados parlamenti határozathoz kötné, hogy kihirdethessék a terrorveszélyt. Olyanok ők, mint a farkast kiáltó fiú. Ordast harsognak ott is, ahol nincs, a valódi ragadozók pedig mögöttük lopakodhatnak majd a nyájba, mielőtt elvérzik az összes bárány.