Gyorsan eltelt egy hónap, az országgyűlési választások után már az alakuló ülését tartja az új parlament május 8-án, és hamarosan a negyedik Orbán-kormány is feláll. A Fidesz–KDNP a kétharmados győzelem után rögtön elkezdte a munkát, és ha az előzetes forgatókönyv érvényesül, a rendszerváltás utáni leggyorsabb kormányalakításnak lehetünk szemtanúi.
Szükség is van a határozottságra, az átgondolt, de időben megtett lépésekre, a nemzetközi színtéren ugyanis felgyorsultak az események, a várt brüsszeli „ágyúzás” már megkezdődött, Magyarország ellenfelei nem tétlenkednek.
A tűzparancsot jóval korábban, 2015 táján kiadták a nemzetek feletti, globalizált világ hívei, nem csodálkozhatunk, hogy a nemzeti keresztény alapokon álló kormánypártok elsöprő győzelme után újult erővel támadnak.
Egy év múlva európai parlamenti választások következnek, és az unió tagállamaiban zajló folyamatok fordulatot ígérnek, nem a migráció és a kevert társadalom agitátorai állnak nyerésre. A nyomásgyakorlás különböző eszközeivel próbálják megtörni addig a magyarokat és a velünk egy platformon lévő országokat, elképesztő hazugságokon alapuló jelentésekkel, bolsevik tempót idéző politikai határozatokkal.
Az egyik vádpontra, a jogállamiság és azon belül a bírói függetlenség hiányára éppen a napokban adott veretes cáfolatot akaratlanul is a Kúria, amely – az Alkotmánybíróság határozata szerint – hibás döntésével gyakorlatilag elvett a Fidesztől egy mandátumot, amikor érvénytelennek minősített négyezer határon túli levélszavazatát egy nem létező érvényességi kritériumra hivatkozva.
Utólag már nem lehet korrigálni a döntést, ami a parlamenti erőviszonyokon nem változtat, az viszont ismét egyértelművé vált, hogy hazánkban százszázalékos a bíróságok függetlensége – legalábbis a kormánytól.
Kemény harc vár tehát Orbán Viktor miniszterelnökre és a kabinetre, amiben a parlament – a választók akarata és felhatalmazása alapján – a legfőbb támasza. Ezért az első döntések között lesz a kötelező betelepítést tiltó alaptörvény-módosítás, amely 2016 őszén elbukott, mivel az ellenzék nem támogatta. Hasonlóan fontos a migrációt támogató NGO-k ténykedésének megakadályozását célzó Stop, Soros! törvénycsomag.
Amiről eddig szó esett, azt tömören felelős kormányzásnak szokták nevezni. A parlamentáris demokráciákban természetes, hogy az ellenzék szintén munkához lát a választási vereség után, hogy mielőbb kormányképes alternatívát tudjon felmutatni.
Ennek egyelőre nyomát sem látjuk, a baloldali pártok éppen azon vitatkoznak, hogy két időközi polgármester-választáson milyen felállásban indítsanak jelölteket. Az idő sürgeti őket, de az MSZP, a DK, Párbeszéd és az LMP még azon elmélkedik, hogy előválasztással vagy tárgyalások utáni egyezséggel találjanak egy esélyesnek vélt személyt. Talán a pénzfeldobást lehetne javasolni, az a leggyorsabb, és még sportszerűnek is mondható.
Bár az ilyen egyeztetések is jó mókának bizonyulnak, hiszen az MSZP-s Kunhalmi Ágnes szokásos vidámságával azt mondta utána: „tök jó fej volt mindenki.” A Jobbik-frakció első érdemi döntése az volt, hogy lebontják május 8-án az Országház előtti területet lezáró kordont, amely egyébként csak az alakuló ülés idejére, a programok biztosítása érdekében létesül.
Közben egyes képviselők azon töprengenek, hogy mikor vegyék át a mandátumukat és bemenjenek-e az alakuló ülésre, vagy mégsem. Tényleg nem tanultak és nem felejtettek semmit április 8-a óta.
Érdemi mondanivalójuk továbbra sincs a magyar társadalom felé, a „tökjófejség” dicséretes, de a fizetésükért talán elkezdhetnének dolgozni is a képviselő asszonyok és urak.