Mintha nem is lenne focivébé, olyan aktivitással folytatnak tárgyalásokat Európa vezetői. Az olasz kormányfő szinte egy pillanatot se tölt Rómában, meglátogatja a szövetségeseit, hogy elmondja: amit eddig tudtak Olaszország politikájáról, az mostantól változik. Hiszen ez egy új kormány, egy új világ, amelyet nem lehet ugyanúgy kezelni, mint az előzőt. Alternatíva, amelyről nem hitte volna senki, hogy létezik.
Olaszország csak egy a huszonnyolc európai uniós tagállamból, de bármennyire is egyenjogúak vagyunk, azért Róma az Róma, súlya van a szavainak, döntéseinek. Igen, mindenki tudja, hogy az olasz politika kicsit zűrzavarosabb, mint a német, de nem mondhatjuk, hogy a jelenlegi kormány ne volna rendkívül aktív.
Felrúgta a megszokott szabályokat, s láss csodát, önmagát választotta a homályos, sehol se található európai közjó helyett. Vélhetően azért, mert ilyen közjó nem létezik, csak akkor, ha a tagok számára jó dolgok születnek.
A nyugati liberális sajtó értelemszerűen azt írja, az a „jó” európai ország, ahol a baloldali-liberális pártok kormányoznak. Mikor Ausztriában nyert az Osztrák Néppárt, egy cikk szerint az lett volna a megoldás, ha a Szociáldemokrata Párttal nagykoalíciót köt, mert így a szélsőséges erőknek nemet mond Sebastian Kurz. Kit érdekel, hogy a választók mit akarnak? Kurz a Szabadságpártot választotta társként, így lett Ausztria „rossz” ország.
Olaszország ma populista, a visegrádi államokra szót se érdemes vesztegetni, annyira messze vannak a baloldali pártok a vezetéstől, Spanyolország viszont előremutató és progresszív, hiszen sok a nő a kormányban, és befogadja a sajtó által annyira szeretett Aquarius-menekülteket.
Pedig ez a hajó is pontosan ugyanolyan médiakacsa, mint az összes többi. Feldobott labda, amelyet le kell csapni, és a média le is csapja, mert így működik. A hajón több mint száz gyerek utazik, de az olasz belügyminiszter nem engedi kikötni az Aquariust. Matteo Salvini a felelős?
Az ellenérdekelt sajtó szerint igen, egyértelműen. Felmentik viszont azt az embercsempészt, aki a migránsokat összegyűjtötte Afrikában, azt a mentőhajót, amelynek legénysége vélhetően, de soha nem bizonyíthatóan tudta, hol lehet átvenni az embereket, és azt is, aki minden emberi számítás ellenére felszáll egy lélekvesztőre, hogy átjusson a Földközi-tengeren.
Ez a logika vezet oda, hogy a késes gyilkosnak szomorú volt a gyerekkora és szexuálisan zaklatták, ráadásul balkezessége miatt mindig kilógott a társai közül, így voltaképp érthető, miért mészárolt le egy családot.
Előbb-utóbb mégis nyugvópontra fog jutni a viszály, amely legkevésbé se a migrációról szól, hanem arról, hogy az a bizonyos közjó létezik-e vagy csak a németek találták ki, mert ezzel sikeresebb az EU-s projektjük.
Demokratikus országok esetén nem is lehet mást tenni, függetlenül a liberális sajtó szirénhangjaitól, mint az országra és annak javára koncentrálni.
Ha egy nagyon törékeny, de dinamikus közösség, mint az Európai Unió jót akar magának, akkor hagyja, hogy a tagjai saját maguk döntsék el, mi a jó nekik, és ne bélyegezzék meg azokat, akik eltérnek a fősodortól. Hiszen akármilyen furcsa, de még a nagyon gazdag és nagyon befolyásos államok vezetői is tévedhetnek, sőt politikai és gazdasági okokból akár becstelenül is tudnak viselkedni.
Ha mindenki elfogadta volna 2015-ben az Angela Merkel által javasolt közjót, mára talán káoszba süllyedt volna az egész kontinens. Azaz szabad és kell is ellentmondani, szembefordulni azokkal, akik erkölcsi felsőbbségüket hirdetve saját pecsenyéjüket sütögetik. Mintha nem lenne holnap.