Nem kellett sokat várnunk, hogy kibújjon a szög a zsákból, hogy kiderüljön, a botránypolitizálásba kezdett magyar ellenzék valójában kiknek dolgozik.
A balliberálisok európai parlamenti képviselőinek egy része ugyanis tegnap egy vörös posztóba öltöztetett dobogóra rántotta Judith Sargentinit. Azt a politikust, aki nemrég úgy szerzett magának kétes hírnevet, hogy a Soros György által támogatott bevándorláspárti politikusok egyikeként hazugságokkal teli jelentést készített a magyar jogállamiság helyzetéről, és azt kezdeményezte, hogy akár a szavazati jog felfüggesztésével járó eljárást indítsanak Magyarország ellen.
A migrációt pártoló erők egyik zászlóvivőjének meghallgatására összegyűlt egy szűk hallgatóság is, bár alig sikerült száz embert kicsábítani az utcára az állítólag Orbán miatt külföldre menekült magyarok közül.
Sargentininek viszont feladata volt a vörös szőnyegen. El kellett mondania például, mennyire meghatódott a Budapesten tüntető „tömegek” látványától és az ellenzéki pártok összefogásától.
Aztán a jelentésében már megfogalmazott rágalmak felsorolása után kinyögte a lényeget is, hogy miért is árul egy gyékényen a hazájukban jelenleg néhány százalékos népszerűséggel bíró pártocskák percembereivel a brüsszeli szélben.
Azon sajnálkozott, hogy a jelentése elfogadása után semmi nem történt az Európa Tanácsban, vagyis nem büntették meg hazánkat jó alaposan. Értetlenségét fejezte ki amiatt is, hogy az európai állami vezetők nem gyakorolnak nyomást a magyar kormányra, pedig nálunk nem engedik be a „migránstáborokba az ENSZ-vizsgálóbizottságokat”. – Veletek együtt aggódom! – sopánkodott Sargentini, de eközben vélhetően legfeljebb a mellette álló balliberális magyar képviselőkre utalhatott.
Hasonló botorságokat hallgathatott meg száz didergő ember a momentumos Németh Balázstól is, aki magasba tartott egy lilán füstölgő fáklyát, de eközben vigyáznia kellett, nehogy leszédüljön a szoborrá alakult teste a posztamensről.
A politikus hangsúlyozta, hogy őt nem Soros György küldte a demonstrációra, mégis azt állította, hogy Magyarországra egyetlen migráns sem akar jönni, amit azért nyilván duplán megsüvegelt volna a világ legnagyobb embercsempészévé változott tőzsdespekuláns. Természetesen megszólalt Ujhelyi István is az MSZP színeiben, bár jobb lett volna, ha nem teszi. Megtudhattuk tőle, hogy az Európai Bizottság menzáján azt kérik tőle számon, hogy miért nem védi a magyar demokráciát.
Hogy a helyzet még ennél is színesebb legyen, szóra emelkedett Kendernay János az LMP részéről, aki az európai tőke egyik központjában a felháborodását fejezte ki amiatt, hogy Orbán Viktor a „tőke világát szolgálja”, és „gazdasági bevándorlókat telepít be” Magyarországra. Aztán persze rátért ő is a fő problémára, vagyis arra, hogy „komoly akadályt képez a közlekedésben” a magyar határkerítés.
Jávor Benedek, az Együtt képviselője annyira komolyan vette ezt a dzsemborit, hogy meg sem jelent, helyette az egyik samesza olvasta fel a marhaságokat. Például azt, hogy a magyar parlamentben „ismeretlen biztonsági őrök tepernek le képviselőket”, hogy sikerüljön elfogadni a törvényeket. Ehhez azt sem volt rest hozzátenni, hogy Magyarországon jobbágyok dolgoznak meg tizenhat éves közmunkások.
A költői túlzásokból nem maradhatott ki Molnár Csaba, a Gyurcsány-párt képviselője sem: szerinte „Orbánisztán” miatt tömegek lázadnak Európa-szerte. Molnárnak ezután Manfred Weberhez, az Európai Néppárt csúcsjelöltjéhez is volt néhány keresetlen szava.
Élünk azonban a gyanúperrel, hogy Weber nem fog hamut szórni a fejére az elhangzottak után, ha értesül erről egyáltalán. És lassan feleszmélnek majd azok is, akik eddig hittek ezeknek az embereknek és a hazugságaiknak. Meglátják, hogy a fáklyák lila füstje mögött lila köd lakozik csupán.