Hatalmas energiákat ölnek bele a globalista baloldali erők, hogy az európai országok úgy érezzék, most már úgyis mindegy, visszafordíthatatlanok a migrációs folyamatok, így felesleges a megállításukra irányuló igyekezet. Mindent el fognak követni a jövőben is azért, hogy az őslakosságból egyfajta tétlen bénultságot váltsanak ki, s az az érzet uralkodjon el az embereken: legjobb, ha elfogadják a haladó erők szolgálatába állás opcióját, és sem ellensúlyozni, sem fékezni nem próbálják a liberális, kőbe vésett, határtalan, azaz nyílt társadalmas és határos migrációt.
Ehhez a lakosságsokkoló stratégiához kiválóan illeszkednek az olyan statisztikák, amelyek Európa egyes országaiban az úgymond migrációs hátterű lakosság növekvő számarányáról tudósítanak. Legutóbb a kijózanító német számsorok láttak napvilágot, amelyek szerint immár csaknem minden negyedik ottani lakos migrációs hátterű.
Nem állítható, hogy a statisztika közreadása holmi globalista összeesküvés eredménye. Arra azonban mérget vehetünk, hogy a „Világ liberálisai és migránsai, egyesüljetek!” zászló alatt tömörülő álértelmiségi szabadcsapatok mindent el fognak követni, hogy egyik trendi és kedvenc kifejezésükkel élve ezzel is „sokkolják” a nem bevándorló-hátterű embereket.
De ácsi! Éppen belőlük, a statisztikákkal, rémhírekkel sokkolókból árad a félelem amiatt, hogy nem képesek határidőre, vagyis a jövő tavaszi európai parlamenti választásokig elmigránsosítani az Európai Uniót. Süt az egészből, hogy minden fronton felpörgetnék az illegális bevándorlók Európába transzportálását.
A hatás-ellenhatás fizikai törvényének megfelelően minél nagyobb az ellenállás – lásd Magyarország, Ausztria, Olaszország, Bajorország, más visegrádi és a balkáni államok –, annál nagyobb erőket vetnek be a bevándorlás folyamatossá tételéért, mint most Spanyolországban.
Közben egyre őrültebb ötletekkel áll elő az Európai Bizottság nevű konspirációs lobbiközpont, amely ma már nyílt sisakkal harcol a mindent elsöprő erejű bevándorlásért. Mi azonban jobban tesszük, ha nem dőlünk be ezeknek a látszat ellenére egyre gyengülő, teret vesztő liberálisoknak, hisz ketyeg az órájuk, s hamarosan vághatják a centit.
Visszatérve ugyanis a németországi kimutatásra, csak éppen azt nem tüntetik fel benne, hogy ezeknek az úgymond migrációs hátterű embereknek hány százaléka keresztény gyökerű, illetve európai és hány százalékuk nem az.
Migráció ugyanis volt, van és lesz is az emberiség történetében, ám nem mindegy, hogy más kulturális közegből, legálisan érkezik-e valaki, továbbá hajlandó-e alkalmazkodni, integrálódni. Márpedig a németországi migrációs hátterű személyek tizenegy százaléka lengyel, jelentős részük pedig orosz, román, vagyis keresztény hátterű.
Ugyan milyen alapon lehet egy kalap alá venni egy keresztény munkavállalót, letelepedőt vagy egy valódi menekültet egy egyéb vallású megélhetési bevándorlóval, aki csak a szociális juttatások ígérete miatt engedett az embercsempészek, a sorosista NGO-k csábításának?
Hogy ez a különbségtétel az álliberális kánon szerint diszkrimináció, netán rasszizmus lenne? Valóban káros megkülönböztetés lehet, csakhogy éppen az uniós hatóságok részéről, amelyek a nem migrációs hátterű lakosságot, a keresztényeket hátrányosan megkülönböztetik, diszkriminálják.
Emlékeztetőül: az EU-csatlakozás után évekig egy sor régi tagország – a németekkel az élen – korlátozta a magyarok és más közép-európaiak munkavállalását.
A kialakult abszurd állapotoknak vethet véget a tavaszi európai parlamenti választás. Egyvalami azonban biztos kell hozzá: merjünk keresztények lenni!