Beszédes körülmények között alakult meg Magyarország új kormánya tegnap a Parlamentben. A miniszterek esküjét az ellenzéki képviselők közül csak a jobbikosok hallgatták meg, amiből világosan látszik, hogy a balliberálisok semmit nem tanultak a választási vereségből.
Elsősorban nem Orbán Viktort és negyedik kormányát sértették meg ugyanis bumfordi otrombaságukkal, hanem azt a közel hárommillió embert, akiknek akaratát egyszerűen képtelenek elfogadni. De azt sem ártana megfontolniuk, hogy rettenetes demokráciaféltésük mennyire hiteles saját választóik szemében, amikor az ilyen kitüntetett pillanatokban sem képesek a bohóckodáson kívül másra.
De komolyra fordítva a szót, tekintsük át, milyen időkben esküdtek fel ők tizennégyen a hazájuk és a magyarok szolgálatára. A nagyhatalmak hetente keresnek újabb konfliktuszónákat, hogy összemérhessék izmaikat. Szíria, a Közel-Kelet, Korea után most épp Irán van soron, és ki tudja, ki következik. Emberek tízezrei kelhetnek útra a közeli jövőben, az ENSZ pedig alapvető emberi joggá akarja nyilváníttatni a tagállamokkal a migrációt.
De a természet is egyre vadabb jelzéseket ad az emberiségnek arról, hogy valamit nagyon rosszul csinál. Európában tornádók tombolnak, máshol a vízhiány ölt fenyegető mértéket. Járványokról, katasztrófákról szólnak mind gyakrabban a hírek, és egyre kevésbé számít valaki bolondnak, ha az apokaliptikus jelenségek között világos és egyértelmű összefüggést vél fölfedezni az ember fékevesztett ténykedései miatt.
Összességében tehát hatalmas és eddig ismeretlen kihívásokkal kell szembenéznie az új kabinetnek. Ezek között első helyre került a biztonság megteremtése és megőrzése, kicsit patetikusabban a haza, a nemzet, a család, a keresztény hit és értékek, valamint az emberi méltóság védelme. Minden más ebből levezethető. Ezt az értékorientációt tükrözi a miniszterelnök-helyettesek névsora is, és világosan kiolvasható az egyes tárcák, valamint a tárca nélküli miniszterek feladatmeghatározásából.
Így válik érthetővé Pintér Sándor belügyminiszter szerepének felértékelődése, ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy Benkő Tibor személyében egy katona lett a honvédelmi miniszter.
De a legfontosabb az, amit Orbán Viktor úgy fogalmazott meg, kormánya tagjaival van egy közös szenvedélyük: „A mi életünkben a legnagyobb dolog, hogy magyarnak születhettünk.”
Tisztában kell lennünk azzal, hogy amilyen szívet melengető ez a bemutatkozás a nemzeti érzelmű szavazótábornak, annyira dermesztő lehet a globalizmus híveinek. Nyilván nem állnak meg a máris bőszen osztogatott nacionalista jelzőnél.
Elég, ha csak arra a támadásra gondolunk, ami a kormányalakítás közben zúdult hazánkra az unióból. Judith Sargentini, Maria Noichl, az Európai Parlament kulturális bizottságának hőbörgő tagjai csak szócsövei a vereségbe belenyugodni nem tudó hazai balliberálisoknak, de a sok hazugság, csúsztatás, nyilvánvaló ostobaság általuk felerősítve még gyalázatosabban hangzik. Tartani lehet attól is, hogy ez még csak az előjáték, és mindent elkövetnek majd, hogy ránk zúdíthassák a migránsáradatot.
Ennek ellenére Orbán Viktor egyetlen mércét állított kormánya elé: az erős, jobban teljesítő Magyarországot, amely jó kapcsolatokat ápol a kontinens nemzeteivel, így egy erősebb Európa jövőjét is meghatározhatja. Ebbe még annak eldöntése is belefér, hogy hány CT-készüléket kell venni a kórházakba a közeljövőben.
Ezt persze végképp nem értik azok, akik most is azzal vannak elfoglalva, beüljenek-e, és ha igen, akkor hová a parlament padsoraiba.