Vasárnap elnököt választ az MSZP. Ám hogy ki lesz a szocialista párt vezetője, majdnem mindegy. A baloldali párt tagsága mindössze arról dönt, hogy a már egyszer megbukott Mesterházy Attila újra leborotválja-e d’artagnanos szakállát, vagy a Tóth Bertalant távirányító Puch László elkezdheti-e csődgondnoki munkásságát.
A csődgondnokság az egész ellenzékre ráférne, április 8-a óta ugyanis csak önmaguk leszalámizásában jeleskednek. Vona Gábor még frissiben, a választás napján lemondott a Jobbik pártelnökségéről. Az MSZP vezetője, Molnár Gyula elegánsan hátralépett.
Az Együtt elnöksége távozott, de a választási eredmény miatt gyűjtést kellett szervezniük a párt adósságának kifizetésére. A pénzt, mint valami hollywoodi filmben a leleményes srácok, végül valahogy összeszedték, de néhány héttel később feloszlatták magukat.
Az LMP elnöksége szintén önkritikát gyakorolt, de a tisztújítás után valahogy mégis Szél Bernadett maradt az egyik társelnök. A pártban zajló folyamatokat nehezen feldolgozó Sallai R. Benedek egy etikai ülésen „ne vigyorogjál, b…meg!” kiáltással székestül fellökte Hadházy Ákost, a párt korábbi társelnökét.
Sallait később kizárták a pártból, Hadházyt pedig két évre eltiltották minden tisztségtől, mert a választáson visszalépésre biztatta az LMP-s képviselőjelölteket. Közben azonban bővült az LMP parlamenti csoportja, az Együtt politikusa, Szabó Szabolcs csatlakozott a frakcióhoz. Schiffer András, a párt alapítója ezt az alkalmat választotta arra, hogy kilépjen a pártból. Belépett volna Demeter Márta, őt viszont nem kívánta a tagság.
Karácsony Gergely, a Párbeszéd és az MSZP közös miniszterelnök-jelöltje egy váratlan fordulattal visszalépett a képviselőségtől, és maradt Zugló polgármestere. Gőgös Zoltán, az MSZP csalódott elnökhelyettese visszaadta mandátumát, helyette a szintén csalódott Harangozó Tamás lett képviselő.
Az éppen csak megalakuló és nagyon ígéretes Párbeszéd-frakciót hirtelen elhagyta a liberálisok tekintélyes politikusa, Bősz Anett. Helyére az addig teljesen független Mellár Tamás állt.
A szocialisták etikai vizsgálatot indítottak addig makulátlannak hitt volt elnökük, Molnár Gyula ellen, aki valamilyen rejtélyes okból évi hatvanmillióval támogatta volna a Liberálisokat. Szanyi Tibor, a párt EP-képviselője pedig felvetette azt a nem teljesen ördögtől való ötletet, hogy az MSZP-t fel kéne oszlatni.
Nem oszlott, de szakadt a Jobbik. Szoros küzdelemben az egykori szkinhed Sneider Tamás, Vona barátja lett a pártvezető. Az elnökválasztáson alulmaradt Toroczkai László először platformot hozott létre a pártban, amelynek Dúró Dóra képviselő is tagja lett, akit ezért kizártak a frakcióból. A mandátumáról is le kellett volna mondania, de azt nem tette.
Aztán kiderült, hogy a Jobbik pártigazgatója arra tett javaslatot, hogy pénzzel támogassák az eladósodott Juhász Péteréket, miközben a Jobbiknak több száz milliós büntetést kellene befizetnie az adóhatóságnak. Az anyagi csőd nem szegte kedvét a vezetésnek, a leszámolás folytatódott. Volt alelnöküket, Toroczkait is kirúgták a pártból, mire Novák Előd és Dúró Dóra is kilépett.
És ha még ez nem lenne elég, Simicska Lajos milliárdos, az ellenzék addigi nagy támogatója sorra szünteti meg a baloldali szereplést biztosító médiumokat.
Vannak, aki hajlamosak azt gondolni, hogy az ellenzéket a Fidesz belső ügynökei vágták ennyire taccsra. Pedig a világon nincs olyan képességű politikai szabotőr, aki ilyen elemi csapást tudna mérni az ellenzékre. Így az MSZP elnökválasztásának is csupán az a tétje, hogy ki indítja el a végelszámolást.