Kisebb csalódást hozott, hogy a minap elmaradt az ország újabb felminősítése, a Standard & Poor’s nem változtatott a jelenlegi besoroláson. Az embernek az a határozott érzése, hogy a nemzetközi hitelminősítő intézetek egyre kevésbé pénzügyi és gazdasági alapon, hanem mindinkább politikai szempontok szerint hoznak döntéseket.
Mert ugyan mi a fészkes fene állhat annak hátterében, hogy újabb és újabb feltételekkel rukkolnak elő hazánk esetében? Főként azóta, amióta az Orbán-kormány vezeti az országot.
Emlékezzünk csak vissza azokra az évekre, amikor a szocialista-liberális hatalom állt a kormányrúdnál. Elszállhatott az egekbe a költségvetési hiány, felduzzadhatott az államadósság, befékezhetett a növekedés, tömegek veszíthették el állásukat, csődközelbe juthatott az egész állam.
Érdekes, akkor nem dobták ki hazánkat a befektetésre ajánlott országok sorából, ezt a „kedvességet” akkor tették meg, amikor 2010 után a Fidesz–KDNP elkezdte rendbe tenni az országot.
Azt már nem nézték jó szemmel a hitelminősítők, hogy a kormány olyan pénzügyi átcsoportosításokat hajt végre az igazságosabb közteherviselés érdekében, amelyek a lakosságnak és nem éppen a bankoknak kedveznek.
Az Orbán-kormány a kívánt szint alá csökkentette az államháztartási hiányt, így kikerültünk az uniós túlzottdeficit-eljárás alól. Ez sem volt elég, belekötöttek az alacsony növekedési ütembe.
Majd jött az államadósság helyzete és a lakosság devizahiteles gúzsbakötése. Szépen, lépésről lépésre megszülettek azok az intézkedések, amelyek orvosolták a problémás területeket.
Ekkor nem volt mit tenni, mindhárom hitelminősítő visszatette a besorolásunkat a befektetésre ajánlott sávba. Azóta nem kevés idő telt el, az elemzők a felminősítések folytatását várják. Úgy tűnik azonban, hogy a nemzetközi szervezetek, nevezetten most a Standard & Poor’s ismét kitalált valamit, amivel beleköthet a kormányba.
A szervezet ezúttal abban lát kockázatot, hogy hazánk nem kíván befogadni bevándorlókat. A szakértőik szerint ezzel lehetne enyhíteni a munkaerőhiány fokozódó gondjait.
Azaz, a hitelminősítők is migránsokat szeretnének ránk szabadítani. Jogos a kérdés: hogy kerül a csizma az asztalra? Miért próbálnak ezek az intézmények is ebben a kérdésben nyomást gyakorolni a kormányra? Sőt úgy, hogy még a Stop, Soros! törvénycsomagba is belekötöttek.
A válasz egyszerű: azért, mert a hitelminősítők a pénzhatalom figyelmeztető és fegyelmező eszközei. Részei annak a globális háttérhatalomnak, amelynek egyáltalán nem tetszik, ha egy ország nem hajlandó a behódolásra.
Gazdasági szempontból pedig igencsak sántít az az érvelés, miszerint migránsokkal kell betölteni az üres álláshelyeket, és akkor minden megoldódik. A bevándorlók döntő többsége képzetlen, és nem töri magát annak érdekében, hogy integrálódjon a befogadó ország társadalmi berendezkedésébe.
Kérdezhetnénk, ezek után kit érdekelnek a hitelminősítők.
A piaci szereplők bíznak hazánkban, így mi bajunk lehet? Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy léteznek olyan befektetési alapok, amelyek nem üzletelhetnek olyan országokkal, amelyek adósbesorolása nem üti meg az elvárt szintet. Ezért nem mindegy, hogy melyik sávba sorolnak minket. Ha a jelenleginél kedvezőbbe, akkor az állam finanszírozása is olcsóbb lesz.
Miután a hitelminősítő intézetek több fokozattal is le vannak maradva a hazai gazdasági folyamatoktól, valamint a piaci árazásoktól, előbb-utóbb kénytelenek lesznek lépni. Ha csak nem rukkolnak elő valamilyen újabb elképesztő ötlettel.
Higgyük el, képesek rá.