Talán a hazai ellenzék sem számított arra, hogy a kormány elleni hadjárat egyik nehézfegyverét éppen Brüsszel hatástalanítja. A Paks II beruházással szemben elhangzott legfőbb kifogások között szerepelt, hogy kétséges a megtérülése és súlyos biztonsági kockázatokkal jár, mert megerősíti energiafüggőségünket Oroszországtól. Az Európai Bizottság múlt pénteken nyilvánosságra hozott dokumentuma azonban romba döntötte a magyar ellenzék hónapokon át harsogott érveit.
A paksi beruházás versenyjogi vizsgálatát lezáró, márciusi döntés részletes indoklásában a brüsszeli testület elismerte, hogy az új blokkok visszahozzák a befektetett pénzt és profitot is termelnek. A Világgazdaság tegnap arról írt, hogy a Paks II projekt évi várható hozama a bizottság szerint 7,35 százalék, mindössze fél százalékkal ígér kisebb nyereséget annál, mint amennyit egy piaci befektető elvárna.
Az indoklásban azt is egyértelművé tették, hogy a beruházásnak köszönhetően mérséklődni fog hazánk függősége a drágább, vezetéken importált vagy áringadozást mutató energiaforrásokkal szemben, illetve alacsonyabb lesz a fogyasztók áramszámlája, és importkitettségünk csökkenése okán az ország sebezhetősége is csökken. Az Európai Bizottság elemzése arra is rámutatott, hogy Paks II nélkül nincs hosszú távú biztonságos és klímabarát áramellátás, vagyis a nem kevésbé fontos környezetvédelmi szempontoknak is megfelel. Ráadásul segít teljesíteni az Euratom-szerződés célkitűzéseit, így összeurópai érdekeket is szolgál, erősíti az uniós ellátásbiztonságot a villamosenergia-piacon.
A paksi beruházás kapcsán gyakran elhangzott az ellenzéki bírálat, hogy miért az „elavult” orosz technológiát alkalmazzuk. A legegyszerűbb válasz az, hogy az autónkat is a saját márkaszervizébe visszük, ha tuningolni akarjuk. Egy atomerőmű bővítése ennél jóval bonyolultabb kérdés, éppen ezért itt még fontosabb a kompatibilitás az eredeti orosz technológiával. Márpedig a Roszatom új 3+ generációs atomerőműi blokkjai jelenleg a legmodernebbek a piacon, és a működtetéséhez már megvan a paksi szakemberek üzemeltetési tapasztalata.
Minden józan érv tehát az erőmű bővítése mellett szól, főként annak ismeretében, hogy a fejlődő magyar iparnak egyre nő az áramszükséglete. A kormány stratégiai célja, hogy az áramfelhasználás ötven százalékát adja Paks, a másik ötven százalékot pedig saját magunknak elő tudjuk állítani. Azt, hogy mennyire nem kőkorszaki a magyar energiapolitika, jól példázzák Lázár János kancelláriát vezető miniszter szavai. A közelmúltban lapunknak adott interjúban arról beszélt, hogy ma nagyon sokat importálunk, ezért növelni kell a kapacitásainkat, amelyben a napenergiának is egyre fontosabb szerepet kell kapnia. Mint mondta, az Európai Unióval közösen fel kell építeni egy támogatási rendszert, hogy a napenergia a szükségleteink legalább harminc-negyven százalékát fedezze.
A megújuló energia a jövő és részben a jelen is, de az biztos, hogy még jó ideig nem lehet teljesen kiváltani a foszilis, illetve az atomenergiát. Nem véletlen, hogy a magyar kormány lépéseit máskor kevés jóindulattal szemlélő Európai Bizottság teljes mellszélességgel a paksi bővítés mellett foglalt állást. Egyébként Brüsszel a vizsgálat során tanulmányozta az antinukleáris szervezetek véleményét is, azaz a projekttel szemben kritikus elemzéseket is figyelembe vette a döntése meghozatala előtt.
A hazai ellenzéknek viszont semmi sem drága, nekik nem okozna problémát az sem, ha jelentősen emelni kellene az energiaárakat, ha úgy látják, keresztbe tehetnek a kormánynak. Az ország vezetéséhez azonban több kell hatásvadász frázisoknál, szigorúan összevont szemöldöknél és obszcén feliratoknál. Magyarország ennél tényleg többet érdemel.