Az életet nem lehet matematikai egyenletekkel leírni. Nem mindig a legnagyobb szám nyer, nem mindig a legerősebb hadsereg győzi le a többieket, nem biztos, hogy a világ összes országának megfelelő irányvonal a nagyjából kétszáz állam mindegyikének megfelel. Az ENSZ elméletileg azért jött létre, hogy megbeszéljék egymással a nagyhatalmak, ha valami bajuk van, és nyílt vitafórumot hozzanak létre a kisebbek számára is, a csúcson pedig a németek ne kapjanak döntési jogkört.
Az eszme nemes, ki is termelte a világszervezet saját „népét”, a bürokraták szürke öltönyös közösségét, akik különleges nyelvet beszélnek, hetvenes évekbeli toronyépületekben dolgoznak, és az akkori technológiai újításokat használják. Mivel azonban a játékszabályokat ők írják, így Magyarország – miként a világ többi állama is – ezeket betanulva igyekszik erősíteni a magyar érdek előtérbe kerülését. Erre ugyanis soha, senki más nem lesz hajlandó.
Az egyesült nemzetek mindegyike saját nemzetéért felelős. Ott a felirat az asztalon, az áll rajta, hogy Hungary. Magyarországnak pedig vannak érdekei.
Az ENSZ Közgyűlése 2012-ben szavazott arról, hogy elismerjék-e Palesztinát független államként. Izrael természetesen ellenezte, ezen a szavazáson kilenc ország szavazott nemmel. Köztük volt Palau, Mikronézia, a Marshall-szigetek és Nauru. A csendes-óceáni szigetek számára teljesen mindegy, hogy Palesztinát elismerik-e államként, de Izrael komoly infrastruktúra-fejlesztést végez arrafelé, így biztos lehet benne, hogy soha nem marad teljesen egyedül a voksolás idején.
Hasonló utat járt be az ezredfordulón Japán, amikor a bálnavadászat ügye volt napirenden. Japán és Norvégia mindig ellenezte a tilalmat, majd egy sor ország belépett a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottságba, és a tilalom ellen szavaztak. Köztük Antigua és Barbuda, Grenada, Szent Vincent és a Grenadine-szigetek, Szent Lucia- vagy a Salamon-szigetek. Mindannyian kaptak fejlesztési támogatást Japántól. Belize, Közép-Amerika egyetlen angol nyelvű országa – és egykori brit gyarmat, egyben népszerű adóparadicsom – viszont London nyomását érezte, hogy szavazzon a tilalomra. Mert a nagyok így viselkednek, a régi emlékekre és a jelentős pénzügyi különbségre építve keresztülverik az akaratukat.
Az apró, de élni akaró szigetek pedig mérlegelik, kell-e a kórház és a bekötőút, cserébe a világ másik végén valakik nem kötelező jelleggel elismernek egy államot, esetleg több vagy kevesebb bálnát vadásznak.
Ezeket az országokat nagyon szeretik azok, akik az ENSZ-ben tömbszavazásokat szeretnek látni. A listáikon ott vannak a „biztos” és a „valószínű” szavazók. Magyarország viszont nem ilyen. Már nem. Mert Naurunak is ugyanolyan szava van a közgyűlésben, mint az Egyesült Államoknak, még ha súlya és gazdasági-katonai lehetőségei nem is összehasonlíthatók. Hazánk számára elsőrendű feladat, hogy nagyon határozott és változatlan álláspontunkat meghallják, és ne írják fel a magyar szavazatot a nagy európai összeborulás listájára.
Erkölcsi és gyakorlati kötelesség is harcolni az igazunkért, javaslatot fogalmazni meg, hogy az együttműködés élő és gyümölcsöző legyen. Nyilván van ideológiai háttér, nagyon erős lobbitevékenység, háttér-megállapodások, folyosói pletykák.
Ebből a nagy zsibvásárból alakul ki az a határozat, amely reményeink szerint a magyar érdekeket is szolgálja. Ha a tízmilliós Magyarország szavát meghallja az egész világ, akkor az azt jelenti, hogy éltünk a nekünk juttatott eszközökkel, s nem adtuk fel álláspontunkat, csak mert túl hangosak a szirénhangok.