Konzult konzulért, ez a játék megszokott rendje. A nemzetközi diplomácia hagyományai szerint így fejezi ki rosszallását egy ország, nagyon óvatosan, de azért határozottan, igyekezve nem magára borítani az egész világot, de jelezve, hogy szerinte nem megfelelő módon intézik a dolgokat mondjuk a beregszászi főkonzulátuson.
Lehet jogértelmezésről beszélni, és persze kell is, de nem nekünk, magyaroknak, akiknek diplomatáját nemkívánatos személynek nyilvánította Ukrajna. Ezzel törődjenek ők Kijevben. Nekünk annyi a feladatunk, hogy az alkotmánynak megfelelően megvédjük a magyar útlevéllel bíró és az említett okmány nélkül élő magyarokat. Felvegyük a kesztyűt, mert ez az egyetlen lehetőség a rendezésre.
Teljesen mindegy, hogy Ukrajna mennyire van bajban, milyen eszközöket vet be a választási kampánya során. Nyilván van egy réteg, amelyik most azt mondja: Petro Porosenko államfő kemény legény, odaütött a haza testét marcangoló magyaroknak, néha fel is vonul ez a bizonyos réteg transzparensekkel, meg leönti festékkel a Vereckei-hágón álló emlékművet, mert ugye már Árpád vezérrel is baj volt, nem beszélve a mai utódokról.
Ukrajna odamordult Prága felé is, nehogy eszébe jusson, hogy Kárpátalja csehszlovák terület volt a két világháború között, és bújtatottan cseh papírokat adjon kárpátaljai nemzettestvéreinek.
Ha idevesszük az ukrán oktatási törvény teljesen indokolatlan szigorítását, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy itt egy nagy bajban lévő ország kapkodó vezetése próbálja bizonyítani rátermettségét és feketére festeni a nem ukránokat, mivel kampány van. Meg háború ott, Keleten, amely nem a mi háborúnk.
Ukrajna saját állítása szerint abban bízik, hogy a konzul kiutasítását követően hazánk tartózkodni fog a barátságtalan lépésektől, a diplomaták pedig a törvénysértésektől, ez a mondat pontosan azért született meg, mert Kijev tudja, a magyar álláspont mennyire eltér az ukrántól.
Ugyanaznap az ukrán parlament megszavazza a nyelvtörvényt, amely ismét csak azt az érzést erősíti a magyarokban, hogy a központi hatalom nem tartja őket egyenrangúaknak az ukránokkal, valamint azt, hogy amely állam ilyen szigorúan ismételgeti saját magának, mennyire fontos az államnyelv jogállása a többi, sok állampolgára által használt nyelv rovására, az egyáltalán nem erős, hanem fél.
Ehhez a játszmához várja Magyarország asszisztálását, miközben látványos, hogy Ukrajna nincs abban a helyzetben, hogy diktáljon Magyarországnak.
No nem azért, mert honvédek állnak ugrásra készen, hogy bevonuljanak Kárpátaljára, bármennyire is ezt sejtetik az ukránok. A diplomácia nem arról szól, hogy kinek van több hadosztálya, és ki tudja gyorsabban lemészárolni a másik lakosságát.
Magyarország jelenleg nagyon stabil, és hatékonyan érvényesíti érdekeit külföldön, miközben hét szomszédja közül hattal kifejezetten jó a viszonya. Ukrajna az egyetlen, amely nem lehetőségként kezeli a hozzá tartozó nyugati terület soknemzetiségű helyzetét, hanem problémás vidéket, ötödik hadoszlopot lát a magyarokban.
A régi gárda Magyarországon minden bizonnyal meghunyászkodott volna, és a béke és együttműködés fennkölt céljára hivatkozva hagyta volna felmosni a padlót a kárpátaljai magyarokkal, valamint a magyar diplomáciával.
Ez a mostani Magyarország viszont nem ilyen. A jó viszony és a sikeres együttműködés alapvető feltétele egymás tisztelete, ebbe pedig nem fér bele az, hogy minket használnak fel saját belpolitikai csatározásuk során.