Napok óta olvasható több helyen a hír, amely arról szól, hogy egy palesztin állampolgárságú férfi megvert egy színészt Budapesten.
Aki valamennyire figyeli a nemzetközi híreket, az tudhatja, hogy a palesztin államért Izrael megalakulása óta folyik a véres harc, bizonyos eredményeket fel tud mutatni a Palesztin Nemzeti Hatóság, de állampolgárságot állam nélkül nem tud adni senkinek. Nincsenek palesztin állampolgárok.
Vannak palesztinok, vannak a Palesztin Nemzeti Hatóság által kiállított útlevelek, de az állam csak nevében létezik, nagyon korlátozott jogkörökkel. Ez maga a fake news, amelyre lehet legyinteni, mert apróság, de mégis arról van szó, hogy valaki tudatlanságból, nemtörődömségből vagy haszonszerzés céljából nyilvánvalóan hamis állítást írt le a sajtóban. Küzdeni kell ellene, nyilván. Nem szabad megtéveszteni az olvasókat.
Ez az apró hiba minden szűrőn átmegy. Mert bizony vannak szűrők, a vélemény- és szólásszabadság ezen kegyelmi időszakában is, a korlátlan információáramlás korszakában is ott vannak a kis, szürke öltönyös cenzorok, csak ma már mikiegeres pólót hordanak és ügyes algoritmusokat írnak, hogy megvédjék a társadalmat. Legalábbis Emmanuel Macron májusban erre utalt, mikor találkozott a Facebook alapítójával, Mark Zuckerberggel.
Akkor azt mondta, szigorú szabályokra van szükség, hogy megvédjék a liberális demokráciát, a választások tisztaságát, és a nagy technológiai cégeknek elő kell segíteniük a hamis hírek elleni küzdelmet. Rá kell írni a külföldről támogatott tartalmakra, hogy ezek bizony nem hírek, hanem hírnek hazudott reklámok, nagyjából úgy, mint Magyarországon is rá kell írni a külföldről támogatott civil szervezetekre, hogy ezek nem teljesen jóhiszemű gyerekek, bármilyen mosolygós is az ábrázatuk.
Macron a kezdeti együttműködést egy szinttel feljebb tornászta, s francia szakemberek fogják segíteni a Facebookot, hogy a társadalmat megvédjék az ordas eszméktől, a hazug hírektől, a propagandától.
Persze kérdés, mik az ordas eszmék, mi a hazug hír, mi a propaganda. Ki dönt úgy, hogy valami bárány, farkas, vagy a kettő érdekes kombinációja? Valami azt súgja, hogy a „szabad világ” jelenlegi kormányzója, a liberalizmus apostola, Emmanuel Macron nem tud és nem akar egyenlő mércével mérni ideák kapcsán.
Ő politikus, saját ambíciókkal, egyértelmű irányvonallal. Ha pedig megvalósul az ellenőrzött, liberális Facebook, amely kiszűri a valakiknek nem tetsző politikai-társadalmi témákat, bélyeget süt a „rosszakra”, akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán? A huszadik század felemelkedő, pusztító, majd lehanyatló eszméi folyton azzal küzdöttek, hogy betiltsanak mindenféle árnyalatot, színt, formát, eszmét és víziót.
A liberalizmus ma élő válfaja ugyanezt akarja elérni, meghatározva azt a kört, amelyen belül szabad gondolkodni, ahol még nem ordasak az eszmék. Ebbe a körbe pedig belefér az iszlamista uszítás, mert tiszteljük a másságot – és halvány fogalmunk sincs az iszlámról –, de nem fér bele a keresztény gyökerekhez való ragaszkodás, mert az kirekesztő.
Tévedés volna azt állítani, hogy a Facebook cicás képek és receptek megosztására szolgál. Ez százmilliók számára a körülöttük zajló világ leképezése, innen tájékozódnak s vívják digitális harcaikat a fotel kényelméből. A tengernyi információs szemét, egyértelmű hazugság valahogy nem zavarja a minden helyzetben betiltásért kiáltó liberálisokat. Ez nem is csoda. A cicák nem döntenek el választásokat. A cicákkal foglalkozó emberek viszont igen.