Évekkel ezelőtt egy magyar milliárdos üzletember elbocsátotta az egyik cégének vezetőjét. Azért, mert az minden ötletét azzal hárította el, hogy az kivitelezhetetlen. A tulajdonos ezt idővel megelégelte, majd közölte az illetővel: ha ő annak idején úgy állt volna az élethez, hogy mit miért nem lehet megcsinálni, akkor bizony nemhogy egymillió forintot, de egy fityinget sem tudott volna megkeresni.
Ez jutott eszembe a balliberális politikusok és szakértőik megnyilatkozásairól. Hányszor, de hányszor hallottuk tőlük, hogy az Orbán-kormány legfeljebb az ország romba döntéséhez ért! Emlékezzünk csak: a rezsit nem lehet csökkenteni, mert a közműcégek tönkremennek, a vezetékek leszakadnak és veszélybe kerül a lakosság ellátása. Aztán történt, ami történt. A lépés sikeres és eredményes volt. Nemegyszer riogattak azzal is, hogy ilyen ütemben nem lehet mérsékelni az alapkamatot, mert így még az inflációt sem sikerül majd kordában tartani. Ehhez képest sorozatban vágott a monetáris tanács, és lám, az infláció nemhogy elszállt volna, hanem valósággal eltűnt.
Sokszor visszhangzott az is, hogy a multikat, ráadásul a bankokat nem lehet különadóval sújtani. Mi lesz itt, ha a cégek egyszerűen fogják a sátorfájukat, és elhagyják az országot? Ez a sötét jóslat sem vált valóra. A kormány 2010-ben azt is megígérte, hogy tíz év alatt egymillió fővel növeli a foglalkoztatottak létszámát. Volt itt hüledezés meg röhögés, mára pedig szinte elértük a teljes foglalkoztatást. Nem beszélve a béremelésekről, amely a balliberálisok szerint ilyen mértékben kigazdálkodhatatlan, tönkre fognak menni a kis- és közepes társaságok.
Ez sem jött be. Többen legyintettek az építőiparra is, tán csak az nem hagyta el valaki száját, hogy jobb, ha az ágazatot végleg eltemetjük, majd sóval hintjük be a vállalkozások telephelyét. Korai volt a siralom, mindenki láthatja, hogy él és virul az iparág. Mikor pedig megindult a gazdaság szekere, egyre izmosodott a GDP, akkor menetrendszerűen jöttek a károgók, hogy ez csak átmeneti gyorsulás, fenntarthatatlan a bővülés üteme, jön a lassulás és a világvége, mert csak az egyszeri intézkedések és az uniós pénzek hajtják a motorokat, amúgy pedig rossz az egész növekedés szerkezete.
Úgy tűnik, az ellenzék alternatív valóságban él. Ez lehet az oka annak is, hogy nem hallják meg választók szavát sem. Így természetes, hogy sorra buknak el a választásokon. Tegnap kiderült, hogy a harmadik negyedévben az előzetesnél is gyorsabban nőtt a hazai GDP, a szezonálisan és naptárhatással kiigazított bővülés 5,2 százalék volt. Erre a rendszerváltás óta nem volt példa! Ne menjünk el szó nélkül Patai Mihály nyilatkozata előtt sem.
A Magyar Bankszövetség elnöke egy interjúban egyenesen úgy fogalmazott, hogy ennél jobb állapotban még soha nem volt a magyar gazdaság. Szerinte a mostani növekedési ciklus a gazdaságtörténetbe óriási sikertörténetként vonul be. Nemcsak azért, mert hosszú ideje, már hét éve tart a bővülés. Hanem azért, mert rendben vannak a legfontosabb makroadatok, az államháztartást fegyelmezetten menedzselik, a fizetési és a külkereskedelmi mérleg pedig pozitív. Ez szintén példátlan, ilyen kedvező helyzet szerinte Trianon óta nem fordult elő.
Hol van itt az összeomlás? A balliberális szaktekintélyek vagy nem értenek a szakmához, vagy politikai megfontolásból nem bontják ki az igazság részleteit. Arra nem merek gondolni, hogy valakinél esetleg mindkét eshetőség fennállhat. Pont olyanok, mint az a cégvezető, aki csak azt tudta ecsetelni, mit miért nem lehet megcsinálni. Mindenki jobban jár, ha a jövőben is csak a nézőtérről kiabálnak bele a mérkőzésbe. Őket ugyanis a cserepadra sem szabad leültetni.