Korrupció, korrupció, harsogja mostanság megállás nélkül az ellenzéki papagájkommandó. Olyan hangerővel próbálják elhitetni, hogy a jelenlegi kormánynál a világon nincs korruptabb, hogy majdnem sikerül elterelniük a figyelmet néhány valóban vérlázító ügyről. Mivel az említett jelenség ellen folytatott küzdelem sokkal fontosabb annál, hogy néhány önjelölt próféta kampányeszközévé silányuljon, ezért rögzítsünk néhány friss tényt a tisztánlátás kedvéért.
Itt van mindjárt a 4-es metró ügye, amelyet nyugodtan nevezhetünk az évszázad korrupciós botrányának. A gyanú szerint 167 milliárd forintnyi szerződés esetén állapított meg szabálytalanságokat (csalást, vesztegetést, befolyással üzérkedést) az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal. A Demszky-éra ikonikus beruházásáról készült jelentés fedőlapján olyan érintetteket neveznek meg, mint a fővárosi önkormányzat, a vagonokat szállító Alstom, valamint az a Medgyessy Péter, akinek családi kft.-je egy tanácsadói szerződés keretében is kapott pénzt ettől a cégtől, mintegy 180 millió forintot. Felesége számláján csekély születésnapi ajándékként uszkve 60 millió, más jogcímeken 50 millió forint landolt. A volt miniszterelnök ekkor utazó nagykövet volt.
A kormányért, az országért kellett volna lobbiznia, nem pedig a francia világcégért. Ennek ellenére nem érti, miért keverték bele az ügybe. Mint ahogy értetlenkedik és bojkottálja a metrókorrupciót vizsgáló munkacsoport üléseit a volt főpolgármester, Demszky Gábor, valamikori helyettese, Horváth Csaba, a Medgyessyt megpuccsoló Gyurcsány Ferenc és az ártatlan bociszemekkel pislogó Bajnai Gordon is. De ha összeadjuk az összes levitézlett politikus értetlenkedését, az akkor sem teszi ki a társadalom elképedését, amiért egyikük sincs még börtönben, és még ők veszik a szájukra minden konkrétum, bizonyíték nélkül a korrupció vádját a jelenlegi kormánnyal szemben.
Aztán itt van Czeglédy Csaba esete, aki tevékenységével több mint hárommilliárd forinttal rövidíthette meg az államkasszát a gyanú szerint. Ráadásul a 2000-es évek elején egyszer már adócsalásért és magánokirat-hamisításért elítélt korábbi szombathelyi MSZP-s alpolgármester jól kibabrált több ezer diákkal is, akik talán – nagyon úgy tűnik – már soha nem kapják meg a bérüket. Az ügy kapcsán immár csaknem tucatnyian ülnek előzetes letartóztatásban, bűnszervezetben elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette gyanújával. Czeglédy Botka László peres ügyeit intézte ügyvédként, Tóbiás József korábbi szocialista pártelnököt és Gőgös Zoltán elnökhelyettest pedig az időközi választások kampányában segítette tanácsaival. És ezek a szociálisan rendkívül érzékeny baloldali potentátok most nem értik, miért kérdezi tőlük a Fidesz, hogy milyen pártpolitikai célokra fordították a szerencsétlen diákok átverése során szerzett milliárdokat, dolgoztatták-e az MSZP érdekében a meglopott fiatalokat. Még egymással is összevesznek a nagy értetlenkedés közepette, de azért a korrupció pártjának vezetőiként van képük naponta kiállni acsarkodni a maffiaállamról.
Végül, a teljesség igénye nélkül, tegyünk említést még arról a Jobbikról, amelyik már a rajtvonalnál elbukott. A XXI. század pártjaként korrupcióellenes harcot hirdettek, miközben Vona Gábor a párthoz áramló költségvetési támogatásokat saját baráti társaságához csatornázta. Máig nem lehet tudni, hogy a piaci áron több mint kétmilliárd forintos Simicska-felületeken zajló plakátkampányért mennyit és milyen forrásból fizetettek a nagyvállalkozó érdekeltségeinek. Ahány nyilatkozat elhangzott, annyiszor változtak a számadatok. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy vajon hol van Kágébéla.
Hiába no, a bumeránggal nem árt óvatosan bánni!