Rég nem került olyan züllött állapotba a magyarországi balliberális oldal, mint amilyenben jelenleg ténfereg az Országgyűlésben. Úgy is mondhatnánk, a görög hérosz, Héraklész sem tudná kitakarítani azt az istállót, amit ma magyar baloldali parlamenti ellenzéknek hívnak, még akkor sem, ha egyszerre a Duna és a Tisza vizét hívná segítségül a mosdatáshoz. És most nem arról kívánok szólni, hogyan viselkednek az említett csoporthoz tartozó hölgyek és urak a Tisztelt Házban, miként ordítoznak megzavarodott elmével, ha a kormányoldal kap szót, vagy ha bárki szájából olyan mondatok hangzanak el az ülésteremben, amelyek nekik nem tetszenek. Ez legyen Kövér László házelnök dolga, aki nemrég még különszobát is felajánlott az üvöltözésre az egyik „népvezérnek”, a szocialista Kunhalmi Ágnesnek. Különben is, a jóval komolyabb demokratikus hagyományokkal rendelkező briteknél is láthatunk hasonlót, még ha ott valamivel értelmesebb emberek is emelik fel rendszeresen a hangjukat egy kicsit jobban a kelleténél.
Az angol parlamentben azonban biztosan nem fordulhat elő olyan mértékű zűrzavar, mint amilyet jelenleg Magyarországon az MSZP, az LMP és a DK soraiban látunk. A szocialisták például a napokban lazán és egységesen megszavaztak egy javaslatot a társaságiadó-felajánlásokról, miközben felháborodottan tiltakoznak az előterjesztés tartalma ellen. Két gomb közül tehát egységesen nem a jót nyomták meg, vagy legalábbis nem azt, amelyiket szerették volna. Később el is ismerték, sőt maguk jelentették be, hogy kollektív tévedés áldozatai lettek. Ez vagy azt jelenti, hogy nem voltak tisztában azzal, miről is szavaznak tulajdonképpen, vagy azt, hogy mindenki egyszerre bolondult meg a szocialista frakcióban. Utóbbi esetén csak helyeselni lehet Kövér László fent említett ajánlatát.
Akkor is nehéz jó szemmel nézni, ami az MSZP háza táján folyik, ha a népszavazási kampányra gondolunk. A balliberális párt először úgy nyilatkozott, hogy nem értenek egyet a kényszerbetelepítéssel, később mégis mindenkit arra buzdítottak, hogy ne menjenek el az erről kiírt népszavazásra. De közben Molnár Gyula pártelnök azt is nyilatkozta, „hogy ha ez a kérdés majd bármikor fel fog vetődni, akkor mi is készen állunk, hogy támogassuk a kormányt a kötelező kvóták elleni harcában”. Nehezen fogható fel ép ésszel, hogy miért kell egy pártnak állandóan zavarba hozni, hülyének nézni, nyíltan átverni az amúgy is egyre kiábrándultabb szavazóit. És akkor még nem említettük, hogy legújabban egy olyan politikai napilap megmaradásáért szerveznek tüntetéseket, amelyet maga a párt alapítványa kapcsolt le a lélegeztetőgépről, amikor eladta az üzletrészét. Ezek után nyugodtan kimondhatjuk: az MSZP saját maga ellen tiltakozik, kampányol és szavaz, amit egy igen súlyos skizofrén is megirigyelhetne a rémképektől kínzott ápoltak között.
Aztán ott vannak az úgynevezett kis pártok. „Orbán Viktort el fogjuk söpörni!” – üvöltik, miközben 200-300 ember lófrál körülöttük az Országház előtt. Karácsony Gergely és Szigetvári Viktor, a PM-nek és Együttnek elnevezett törpepártok vezérszónokai önmaguknak is hazudnak, nem beszélve a választóikról, ha léteznek még olyanok egyáltalán. Az önértékelési zavarokból nem lehet hiány a magát zöldpártnak tartó, de Schiffer András háttérbe vonulását követően valójában csak röhejpártnak nevezhető LMP-ben sem. A minap például Schmuck Erzsébet, a párt frakcióvezetője emelkedett szólásra a parlament padsoraiból. Pontosabban csak emelkedett volna, mert közölte, hogy helyette inkább Szél Bernadett, az LMP társelnöke beszélne a népszavazásról. Ahhoz viszont, hogy ezt a házszabály szerint az Országgyűlés elnöke engedélyezhesse, be kellett volna jelenteni, hogy a társelnök asszonyt megválasztották frakcióvezető-helyettesnek. A bábeli zűrzavar nyilvános megnyilvánulásainak amúgy is kínos következményeit talán enyhíthették volna, ha Erzsébet felolvassa Bernadett papírjáról az előre megírt szöveget, de nem így történt. Schmuck Erzsébet ezt nem vállalta, és inkább visszavonta a felszólalást. Ez több dolgot is enged feltételezni. Lehet, hogy például Schmuck Erzsébetnek valami baj volt a hangjával, meghűlt, vagy hangszálgyulladása volt. Az is lehet, hogy a beszéd nem volt megírva. Vagy egyszerűen Bernadett nem bízott abban, hogy Erzsébet önállóan fel tud olvasni egy szöveget a papírról. Az LMP mindenesetre lebőgött rendesen, ahogyan a nemrég összehívott ötpárti egyeztetés kapcsán is, amelyet az alaptörvény tervezett módosításáról tartottak volna a pártok. Az LMP ugyanis – és ez nem vicc, hanem a mai politikai valóság – egy másik egyeztetéssel tévesztette össze a fontos eseményt.
Még az a szerencse, hogy a káoszt némileg enyhítheti Gyurcsány Ferenc, aki bejelentette: a Demokratikus Koalíció képviselői a jövőben nem vesznek részt az Országgyűlés ülésein. A privatizáció szabadrablása idején megszerzett vagyonát megélhetési politikusokra költő Gyurcsány legalább belátta, hogy a parlamenti munka nem neki való. Ezután talán feleszmélnek azok is, akik arra szavaztak, hogy a DK képviselje őket az ország házában. Ezzel a lépéssel ugyanis csúnyán becsapták, kihasználták és arcul köpték őket.