Ám dacára annak, hogy hetek óta természetesnek vettük, hiba lenne azt gondolni, hogy a klub történetének huszonkilencedik aranyérme kevésbé értékes, mint az előző, vagy a korábbiak bármelyike.
A jelentőségét éppen az adja, hogy a Ferencváros legutóbb tizenkét esztendeje nyerte meg a bajnokságot. A napokban többször idézett történelmi tény, hogy a klub két bajnoki címe között ennél hosszabb idő csak kétszer, 1913 és 1926, valamint 1949 és 1963 között telt el.
Nem kell részletezni, hogy az adott korban nem csupán a ferencvárosiak éltek meg viharos éveket; az ötvenes években ők aztán különösen, nem a győzelem, annál sokkal nagyobb volt a tét: maga a lét.
A XXI. század más kihívás elé állítja az országot, benne annak legnépszerűbb egyesületét, ám a Fradi a közelmúltban is megjárta a tisztítótüzet. A 2004-es siker után két évvel kizárták a másodosztályba, ahonnan csupán a harmadik idényben tudott visszakerülni, ám további hosszú éveknek kellett eltelnie, mire egyenesbe került.
A szurkolók ma ugyan a német vezetőedzőt, Thomas Dollt, a gólkirályjelölt Böde Dánielt, a már említett Gera Zoltánt éltetik, ám ha egyetlen embert kell megnevezni, akkor nem is lehet vitás, hogy a siker mindenekelőtt a 2011-ben megválasztott elnök, Kubatov Gábor érdeme.
A fanyalgók közbevethetik, lám, a Fidesz alelnökének szerepvállalásánál nem kell ékesebb bizonyíték arra, hogy a politika beleártja magát a sportba. Persze az állami támogatás mindig annak fáj a legjobban, aki éppen kimarad belőle. S persze a jelenlegi elnök megválasztásának voltak előzményei.
Az FTC éveken át Torgyán József szabad vadászterülete volt, majd szocialista megrögzöttségű egykori téeszelnök bábáskodott fölötte, aztán privatizálni akarták, előbb hazai, majd külföldi befektetőnek átengedve, ám egyik modell sem bizonyult életképesnek.
A politika érdeme elsősorban ott érhető tetten, hogy Kubatov zöld jelzést kapott, az ő vezetésével visszaállították a hagyományos modellt, ismét egyesületi tulajdonba került a futballcsapatot működtető gazdasági társaság. Minden egyéb a modern kor kihívásainak megfelelően alakult át.
Gazdaságilag átvilágították a klubot, újraépítették az utánpótlást, nagyszabású tervként belevágtak a Fradi-város projektbe, a Ferencváros visszafoglalta az őt megillető helyet a magyar labdarúgásban, sőt az egész sportéletben.
Nyilván – ez így természetes – a vetélytársak irigykedése közepette, de ha a magyar sport egésze felől közelítünk, nem is lehet kérdéses, hogy jó döntés volt, busásan megérte.