Áll a bál Hollywoodban, Amerika álomgyárában. A napokban a New York Times olyan interjút készített, amelyben világhírű színésznők beszélnek arról, hogy az egyik legnagyobb hatalmú hollywoodi producer, Harvey Weinstein szexuálisan molesztálta őket. Ezen a listán olyanok neve szerepelt, mint Ashley Judd, Angelina Jolie vagy Gwyneth Palthrow.
A cikk megjelenése utáni napon Weinstein perrel fenyegetőzött, majd közleményt adott ki. Az igazi bomba akkor robbant, amikor a New Yorker magazin Weinsteint már nemi erőszakkal vádolta meg, és újabb nők vállalták névvel, hogy alátámasztják a New York Times állításait. Weinsteint menesztették, és vállalata azonnali hatállyal törölte a nevét minden olyan produkcióból, amelyben szerepelt. A világ egyik legbefolyásosabb filmproduceréből pillanatok alatt üldözött, kitagadott, kegyvesztett szexuális ragadozó lett.
A szexuális zaklatás vádja nem új keletű. Már Marylin Monroe tündöklése óta keringtek különféle pletykák bizonyos díványokon történt szereposztásokról, de konkrétumokat senki nem tudott, vagy ami valószínűbb, nem mert mondani a producerek bosszújától tartva. Emma Thompson Oscar-díjas angol színésznő a minap azt nyilatkozta, hogy a Weinstein-ügy csupán a jéghegy csúcsa, ezernyi hasonló dolog történt Hollywoodban az elmúlt évtizedek alatt.
Erről a napnál is világosabban írt memoárjaiban Tippi Hedren, aki Alfred Hitchcock ikonikus filmjének, a Madaraknak (Birds) a főszereplője volt. A nyolcvanhat éves amerikai színésznő a könyvében leírta, hogy a rendező megfenyegette, hogy tönkreteszi a karrierjét, ha visszautasítja szexuális közeledését, és mivel ő azt minden esetben visszautasította, lényegében a karrierje is véget ért.
Francis Ford Coppola klasszikus filmjében, az általam még Amerikában látott Keresztapában van egy jelenet, amelyet később kivágtak az Európában bemutatott filmből, ahol egy tizenéves gyereklányt igyekszik a saját anyja rábeszélni, hogy a meghallgatáskor engedje, hogy a producer az intim részeit megérintse, mert a legfontosabb dolog az, hogy megkapja a szerepet. A filmben ez volt az a producer, akit végül utolér a költői igazságszolgáltatás, amikor saját lovának levágott fejével ébred vértől csöpögő ágyában.
A botrány részeként a CNN interjút készített Jane Fondával, a legendás színésznővel, aki elmondta, hogy amíg fiatal és szép volt, addig a Weinstein-féle alakok rendszeresen erőszakoskodtak vele, és később ugyanazok dobták ki a már öregedő dívát a stúdióikból. Természetesen az áldozat sem mindig egyértelműen áldozat, hiszen vannak fokozatok abban, hogy valaki karriervágyból, saját akaratából megy fel a producer lakosztályába, és már övé is a címszerep, vagy nem akar ott lenni, de kényszerítik rá, és ennek az eredménye-következménye a filmszerep.
Ma szinte lehetetlen pontosan rekonstruálni, melyik szép színésznővel éppen mi és hogyan történt annak idején. Ráadásul a nemi erőszakot évtizedek elteltével lehetetlenség bizonyítani, ami szintén a teljhatalmú producer(ek) malmára hajtja a vizet. Ennek ellenére a valóban szenvedést átéltek vallomásait illik komolyan venni és úgy is kezelni.
Weinstein különben szakmai szempontból nagyon tehetséges embernek számít, az ő nevéhez fűződnek olyan kultikus filmek, mint a Kill Bill, a Ponyvaregény (Tarantinót is ő fedezte fel) vagy az Oscar-díjat nyert Szerelmes Shakespeare. Komoly politikai szálak fűzték a demokrata párthoz, az elnökválasztási kampányban többször is felbukkant Hillary Clinton mellett, aki az ügy kirobbanását követően nem győzött elhatárolódni egykori pártfogójától. Hillary finoman szólva is köpönyeget fordított, ami azért is problémás, mert nehezen hihető, hogy éppen neki ne lett volna fogalma az őt valósággal körberajongó liberális hollywoodi celebekről és a filmiparról általában. Mindenki emlékszik még arra, amikor az elnökválasztási kampány hevében a filmsztárok valósággal hűségesküt tettek Hillary mellett. Súlyosbító körülmény, hogy anno elnök férjének csaknem a vesztét okozta az emlékezetes Monica Lewinsky-szexaffér.
A szexuális zaklatás igenis köztudott dolog volt még a legbefolyásosabb hollywoodi berkekben is, és mivel a megtorlástól félő színésznők sosem mertek jogi lépéseket tenni, így alakulhatott ki a producerekben és egyéb nagy hatalmú filmesekben az a meggyőződés, hogy szabad a vásár, ők bizony a törvények felett állnak.
Most kihullott ugyan egy meglehetősen stabil fogaskerék a rendszerből, ennek ellenére a jelent és a jövőt illetően senkinek sem lehet illúziója.
A szerző politológus