Ezekben a nem túl régi időkben az úgynevezett átjelentkezés még belügynek számított, olyan értelemben persze, hogy a szavazók az ország határian belül választottak maguknak egy másik szavazókört. Az ilyen megfontolásnak ezer és egy oka lehet: említhetjük a rokonlátogatást, a gyógykezelést, a kirándulást. A lényeg, hogy az indok valóságos, a kérelmező pedig jóhiszemű legyen, a turpisság ugyanis nem fogadható el. Nem lehet tömegesen átjelentkezni például azért, hogy valamelyik politikai erő jobb eredményre tegyen szert.
Hozzátartozik, hogy a választójog most is tartalmazza az átjelentkezés intézményét, az október 2-i népszavazás előtt például szeptember 30-ig jelezhetik a honpolgárok a választási irodáknál, hogy másutt kívánnak szavazni. A régiekhez hasonló vitákra – sorban állásra, utaztatásra – kivételesen sem kell számítani, hiszen ősszel nem képviselőkre, pártokra szavazunk, hanem a kvótaügyben egy feltett kérdésre adhatunk választ a szavazólapon.
Tudni kell azonban, hogy lakóhelyétől távol nemcsak idehaza, de külföldön is szavazhat az, aki az adott napon éppen kint tartózkodik. Ez így volt régebben, és így van most is. A helyzet időközben annyiban változott, hogy megnövekedett a külföldön élő hazai választójogosultak száma. Sokan dolgoznak például az Európai Unió államaiban anélkül, hogy hazai lakcímüket megszüntették volna.
A kampányhírekből ítélve az ellenzéki pártok közül mind többen szeretnék megszerezni a kint élők szimpátiáját, szavazatait, és azt követelik: az állam tegye lehetővé, hogy az érintettek levélben adhassák le voksukat. Érdekes felvetés ez, csak az nem világos, hogyan is történne meg maga a levelezés. A kint dolgozó magyarok nagy része ugyanis itthoni lakosként szerepel a nyilvántartásban, a kinti címét általában nem ismerik a magyar hatóságok. Hogyan tudna a választási iroda vagy bárki a külföldön dolgozóknak levelet küldeni, arra kérve őket, hogy a mellékelt borítékban küldjék vissza a szavazatukat?
Jelenleg ugyanakkor több lehetőség is adódik. Az egyik, hogy az itthoni címen nyilvántartott, de kint dolgozó magyar választópolgár a választási irodánál szeptember 24-ig regisztrál, majd október 2-án a kinti magyar nagykövetségen, konzulátuson az urnához járul. Másik változatként az képzelhető el, hogy a kint dolgozó jogosult hazautazik Magyarországra, az itt bejelentett lakcímén átveszi azt az értesítést, amelyet a választási iroda egy hete mindenkinek kiküldött, majd itthon leadja a szavazatát. Levélben is voksolhat természetesen, de csak akkor, ha a magyarországi címéről kijelentkezik, külföldön lakcímet létesít, és ezt bejelenti a magyar hatóságnak.
A heves politikai vitákból nemcsak az a következtetés vonható le, hogy a pártok nemegyszer valótlan állításokra alapozzák szavazatszerző törekvéseiket, hanem az is, hogy némelykor nem is akarják megismerni a valóságot. A jelenlegi szabályozás ugyanis nem diszkriminatív, hanem éppen hogy semleges, mert kizárólag a lakcímet veszi alapul. Ennek megfelelően levélben az a külföldi magyar állampolgár szavazhat, akinek itthon nincs bejelentett lakhelye.
A lakcím a választójog középponti eleme, a szavazás alapjául szolgáló választási névjegyzék a lakóhely megjelölésével tünteti fel a választásra jogosultakat. Egy törvény szerint kinek-kinek mindenkor be kell jelenteni a lakóhelyét, vagyis azt a címet, ahol életvitelszerűen lakik. A lakóhelyhez kötődik különben az egyéb jogok és a kötelezettségek többsége is, gondoljunk csak az egészségügyi vagy a szociális ellátásokra. Más kérdés, hogy a választójog mint politikai alapjog kitüntetett helyet foglal el életünkben.