Senkit se tévesszenek meg azok a hangzatos bejelentések, amiket a különböző európai kormányok elöljárói és a brüsszeli mandarinok tesznek arról, hogy most már tényleg és igazán fellépnek az Európába tóduló illegális bevándorlótömegek feltartóztatása érdekében. Csak a szuperoptimista, naivitásra hajlamos elemzők vélik úgy, hogy ez meg is fog történni. De tény, még tapasztaltabb szakemberek is azt mondják: fordulat áll majd be ez évben az Európai Unió migrációs politikájában.
Mielőtt azonban túlzottan beleringatnánk magunkat ebbe a vágyott idilli állapotba, kéretik visszanézni azokat a nyilatkozatokat, amelyeket a földrész legfőbb vezetői tettek egy-másfél évvel ezelőtt, és rögtön más megvilágításba kerülnek ezek a bizakodásra okot adó mai megszólalások. Kevés olyan jó memóriájú szakértő van, mint Bakondi György, aki legutóbb számba is vette sajtótájékoztatóján, milyen tervek születtek és holtak hamvába azóta egytől egyig az öreg kontinensen a migránsáradat megfékezésére, de legalábbis csillapítására. A miniszterelnöki belbiztonsági főtanácsadó diplomatikus udvariasságból nem nevesítette, kikhez, mely politikusokhoz fűződnek eme rózsaszín cukormázas ígérvények. Se szeri, se száma a közösnek beharangozott megoldási javaslatoknak, szigorúan papíron maradt projekteknek. Egy bennük csak a közös: nem lett belőlük az égadta világon semmi. Kizárólag azért születtek, hogy placebókként megnyugtassák velük végre a sokat szenvedett őslakosságot: most már fellépnek az embercsempészek ellen, regisztrálják a migránsokat, lezárják a külső határokat. Az volt a cél, hogy az emberek egy ideig ne aggódjanak, aztán úgyis mehet minden tovább a régi migránsinváziós kerékvágásban. Aki pedig van olyan arcátlan, hogy emlékezni merészel a megadott határidőkre, elmaradt intézkedésekre, azt rövid úton lerasszistázzák, leszélsőségesezik.
Senki se igyon rá még kölnivizet sem, hogy például Németországban bármi is érdemben változni fog. A koreográfia a következő: ha történik egy terrorcselekmény, nőkkel szembeni tömeges erőszak, akkor megindul a fogadkozás, elhangzanak megrendült beszédek, a tudósítások pedig arról számolnak be, hogy a lakossággal együtt a politikai vezetőket is sokkolták az események. Ezek után kezd a publikum bizakodni: lám, a vezető, adott esetben a német kancellár is belátta, hogy fordulatra van szükség az úgynevezett menekültpolitikában és változások lesznek. Vége a Willkommenskulturnak – sóhajtanak fel megkönnyebbülten a polgárok, és várják, hogy mint egy XXI. századi, jobb útra térő Titanic, a berlini kormányzat is biztonságosabb vizekre hajózik.
Csakhogy attól tartunk: a jelenlegi szereplőkkel ez sosem következik be. Hisz Angela Merkel egész stratégiája arra épül, hogy semmi se változzon, csak a látszata legyen meg, amíg a kedélyek megnyugodnak. Hogy minden mehessen tovább úgy, ahogy eddig. Ugyanezt a taktikát követi az unió többi liberóbalos vezetője is. A dal parafrázisával élve azt vallják: a migráció soha nem érhet véget.
Mi ebben a ráció? Hisz így saját bukásukat készítik elő, miután ez évben Németországban és Franciaországban parlamenti, utóbbiban elnökválasztást is tartanak, s Olaszországban is érik az előrehozott voksolás. Versenyt futnak az idővel. Megpróbálnak fait accomplit, kész helyzetet teremteni, hogy gyorsabban engedjék be az illegális bevándorlókat, mint ahogy kipöccintik a jelenlegi vezetést a voksolásokon a hatalomból. A céljuk az, hogy ne lehessen visszacsinálni Európa elárasztását az idegenekkel, amikor már nem baloldali és álkonzervatív pártok, politikusok veszik át a kormányrudat.
Mert senki se dőljön be annak, hogy a germánok földjén annyira jók a kilátásai a mostani kurzusnak. Emlékezz Alamóra és az amerikai elnökválasztásra! Hány közvélemény-kutató prognosztizálta halálbiztosan a demokrata párti jelölt, Hillary Clinton elsöprő győzelmét. Ez történt a Brexittel, korábban a brit választásokkal és általában mindenütt, ahol a jövőről kellett nyilatkozniuk. Miként adhatna bárki egy fikarcnyi hitelt is ezeknek a sokszorosan leszerepelt, totálisan alkalmatlan, a közvéleményt nem szondázni, hanem befolyásolni akaró cégeknek? Ugyan ki az a megrögzött hiszékeny, aki a sorozatos előrejelzési betlik után egy pipa bagót is feltenne arra, hogy a német választás esetében nem ugyanígy rácáfol majd az élet és a józan választópolgári akarat a realitásnak feltüntetett PC-vágyakra?
Nagyon úgy néz ki mindenesetre, hogy a balosok csodafegyvere, V–2-je, az illegális, terrorizmussal meghintett, feldúsított migráció nem válik be. Az uniós baloldali politikusok kapuzárásiból határzárási pánikba zuhantak, mert bár mindent megtesznek Soros György amerikai spekuláns milliárdos direktívái szerint Európa úgymond nyitottá, vagyis valójában kiszolgáltatottá, védtelenné tételéért, az életidegen önfeladás már nem tartható fenn sokáig. Kétségbe vannak esve, hogy az Iszlám Állam is végnapjait éli, Szíriában béke jöhet – így migrációösztönző, a megbízhatatlan európai ősnépesség lecserélésére irányuló machinációiknak is befellegzett. S bekövetkező vereségükre már nem jelenthet gyógyírt, hogy továbbra is minden bajért a szélsőségesnek bélyegzett Orbán Viktort és a magyar határzárat okolják.