Ha egy önkormányzat komolyan gondolja, hogy helyzetén érdemben szeretne változtatni, a jó ötletekre vevő a kormányzat. Ezt három település példájával mutatom be. Ráadásul mindegyik Kelet-Magyarországon, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található, amely térség nem éppen elsőrendű turisztikai célja a hazánkba látogatóknak, de igazából még honfitársainknak sem.
Ötven éve lett rossz hírű Mátészalka a munkásokat Budapestre szállító fekete vonatok és a „Mátészalka gyászban van” kezdetű komor dal miatt. A vonatról sokszor leittasodva szálltak le az emberek, a „Mátészalka gyászban van, Gacsaj Pesta halva van” pedig egy szívhez szóló, összetett szerelmi történet része, amelynek népszerűségéhez hozzátett a Lúdas Matyi című film is, hiszen Döbrögi uraság ezt húzatja a cigányokkal, amikor a nagykállói megyegyűlésre indul. Egyik sem volt pozitív kicsengésű üzenet az ország lakosságának. Fájt is ez a helybélieknek, mint egy rovarcsípés, ezért a kisváros értelmisége egy ideje „A fény városa, Hollywood bölcsője” szlogennel próbálja árnyalni e sötét képet. Nem minden alap nélkül.
A helybéliek rájöttek, hogy Mátészalka történelmében számos olyan mozzanat lelhető fel, amelyre alapozva vissza lehetne adni a város egykori rangját. Magyarországon Temesvár után másodikként – 1888-ban, New Yorkkal egy időben – a városkában elektromos közvilágítás létesült, és az egyik első villamosított lakóház is itt található. Ennek története adott okot a „fény városa” elnevezésre. Az, hogy Tony Curtis amerikai színész szülei Mátészalkáról vándoroltak ki az Amerikai Egyesült Államokba, köztudott. Egy helyi értelmiségi, Nyéki Károly helytörténész kutatásaiban fény derült Zukor Adolf személyére is, aki 1873-ban a Zemplén vármegyei Ricsén született, az Egyesült Államokban producer, majd a világhírű filmgyártó vállalat, a Paramount Pictures Corporation elnöke lett. Zukor a négy elemit Mátészalkán végezte. Évtizedekkel később Zukor Adolf elnökletével jött létre a Paramount Pictures. Olyan nagy sikerű alkotások kerültek ki onnan, mint a Love Story, A keresztapa, a Travolta-filmek és a Star Trek. Zukor Adolf 1949-ben életművéért Oscar-díjat kapott. Századik születésnapját világraszóló külsőségek között ünnepelték meg. 103 évesen, Hollywood örökös elnökeként hunyt el.
Mátészalka történelmi főutcáján a különféle fejlesztési elképzelések és pályázatok alapján a villanyvilágítással ellátott házban fényinstallációs elektrotechnikai kiállítást, a Zukor Adolf-féle házban filmtörténeti múzeumot és romkocsmát, arrébb pedig Tony Curtis-emlékházat és kávézót kívánnak létrehozni. Az itt élők önbecsülése és az idegenforgalmi vonzerő növelése végett létrehozták a Mátészalka kiváló vállalkozója elismerést, bevezették a reggeli a polgármesterrel intézményét, növelték az önkormányzati rendezvények számát, és már évek óta megrendezik a Fényes napok elnevezésű programsorozatot; tavaly ennek apropóján tízezren vonultak fel fáklyával a kézben. Tavaly nyáron Mátészalkán állomásozott a Hollywood-emléktúra stábja, meghívták Rófusz Ferencet is, akinek Oscar-díját bárki a kezébe vehette. Mátészalka újabb szerencséje, hogy a hajdúszoboszlói gyógyvízzel azonos tulajdonságú víz van alatta. Az idegenforgalmi fejlesztések eredménye, hogy már nincs dohányfüstös fekete vonat, az itt élők pedig vendégszeretők, barátságosak és nyitottak.
A kétezer lelkes Gyulaházán űrközpontot, Sátoraljaújhelyen pedig üveghidat építenek. Azóta számtalan helyen lehetett olvasni, hallani arról, hogy ez badarság, és pénzpocsékolási kényszer szülte az ötleteket. Miért szükséges egy kétezer lelkes faluba egymilliárd forintból űrkutatási kiállítást létrehozni, s miért szükséges két és fél milliárdból üveghidat építeni két zempléni hegyecske közé? A parlamentben parázs vita folyt erről. Nos, csikós, gulyás, puszta, paprika – néhány kulcsszó, amit a nálunk vendégeskedő turisták megjegyeznek rólunk. A mostaniak kétségtelenül merész elképzelések, de megalapozottak. Mégsem kidobott pénzről van szó.
Gyulaháza egy község Magyarországon, ahol a gyermekek már harminc éve egy égre törő MiG–21-es repülőgép mellett sétálnak el iskolába menet. A Moszkva melletti állami repülőgépgyárban gyártott szerkezet 1962-ben került hazánkba, s Farkas Bertalan űrrepülését követően állították ki az űrhajós szülőfalujában. A falunak mindig sokat jelentett, hogy Farkas Bertalan onnan származik. Az űrhajós szülőházát megvásárolta az állam, és 1986-ban kiállítóteremmel bővítették az épületet. Ide került egy MiG–21-es repülőgép is emlékműnek.
A gyulaháziak szerették volna, ha a faluban rendezik be a bezárt közlekedési múzeum űrrepülés-történeti kiállítását és a repüléstörténeti anyag egy részét. Írtak néhány levelet, mire az illetékesek nem zárkóztak el az ötlet elől; kormánydöntés született, miszerint nagyjából egymilliárd forint jut a település beruházásaira. Két csarnokot is építenek repüléstörténeti, űrrepülés-történeti kiállítással, plafonról lelógó makettekkel, Boeing-szimulátorokkal, a Voszhodok, Szojuzok, Geminik és az Apollo űrhajók tervrajzával. Minden olyan relikvia látható lesz, ami fontos az ínyenceknek, a kutatóknak. A szlovák, az ukrán és a román határ közelsége miatt is évi százezer látogatóra számítanak. Az a település, ahová ennyien eljönnek, nyilvánvalóan nem lesz az enyészeté.
De lássuk a két hegyecske közé tervezett üveghíd ötletét! Sátoraljaújhely Tokaj-Hegyalja szélén, közvetlenül a szlovák határnál fekszik. Trianon óta a határ és a környező hegyek közé van beszorítva a település, ez korlátozza az ipar fejlesztését. A rendszerváltás, az uniós csatlakozás és a schengeni határok bevezetését követően a kreatív, ambícióval teli fiatalok az ország más részein vagy külföldön kerestek megélhetést. A város lélekszáma húszezerről kevesebb mint tizenhatezerre csökkent – ez kétségtelenül nagyarányú lemorzsolódás.
A rendszerváltásig a turizmus nem volt jellemző a környéken. A Tokaj-Hegyaljára érkező turisták gyakorlatilag nem számoltak a várossal, amikor a programjukat megtervezték. Mára viszont létrehoztak itt egy börtöntörténeti múzeumot, a város melletti területen műjégcsarnok, sípályák, bobpálya és mászófalközpont épült. A város fölött található a Sátoros-hegyek kúpláncolata. Az említett beruházásokon túl osztrák mintára az egyik hegyen egy átcsúszópályát építettek, ahol egy kilométer hosszan 514 méter magasról 300 méterre csúszhat le egy másik hegyre hevederekkel drótkötélhez rögzítve az arra vállalkozó. Azoknak, akik nem szeretnék ennyire megnövelni az adrenalinszintjüket, kabinos lifteket és libegőt építettek. A további attrakciók jegyében felmerült egy híd építésének lehetősége mint turistacsalogató látványosság. Amelynek az az egyedisége, hogy nincs alatta pillér, és lenne olyan része is, ahol 360 fokban átlátható, törhetetlen üveg, plexi vagy rácslap lesz beépítve. Miután a sátoraljaújhelyiek egy hídépítéssel foglalkozó tervezőiroda által készített tanulmánytervvel sikeresen pályáztak, már eldöntött kérdés, hogy a híd 2018 nyarára megépül. A kormányhatározat szerint kétmilliárd forintot fordítanak a hídra és a hozzá tartozó infrastruktúrára, utak, épületek építésére, további ötszázmilliót pedig a vár attraktív felújítására. Magyarországnak és Tokaj-Hegyaljának sokat jelent ez a tervezett beruházás, ugyanis évente legalább félmillió látogatóra számítanak a híd megépítését követően.
Ugyan tíz borospincét és huszonkét műemlék prést is lehetett volna fejleszteni, de a helybéliek szerint ezen a kategórián már túl kell lépni. Ha a világ leghosszabb, hétszáz méteres üveghídja megépül Tokaj-Hegyalja szélén, és odavonz évente félmillió embert, a mostani fanyalgók is láthatják majd, hogy a kétségtelenül nagy ívű elképzelések mégiscsak megalapozottak voltak.