Mivel a spanyol alkotmánybíróság a referendumot érvénytelennek nyilvánította, megtehették volna azt is, hogy a referendum lebonyolítását nem akadályozzák, majd a szavazatok összeszámlálása után közlik, hogy a népszavazásnak nincs jogi következménye. Miután a katalán polgárok többsége az elszakadás mellett voksolt, a spanyol kormány közölte, szó sem lehet Barcelona elszakadásáról. Pillanatnyilag sem a spanyol, sem a katalán vezetés nem hajlik kompromisszumra. A konkrét konfliktus lehetséges megoldása lenne, ha az ügyet egy mindkét fél által elfogadott nemzetközi döntőbizottság elé vinnék.
A katalán népszavazás egy európai uniós joghézagra hívta fel a figyelmet, amely szerint az Európai Unió alapszerződése, illetve az uniós közös jogrendszer nem szabályozta azt a kérdést, hogy miként alakul egy uniós tagállamból elszakadó terület uniós tagsága, illetve bizonyos, nem minden uniós tagállamot megillető jogosultsága (csatlakozás a schengeni szerződéshez vagy a közös valuta, az euró bevezetése). E terület feltehetőleg azért szabályozatlan, mert a jogalkotók a nemzeteket meghaladó föderális álláspontból kiindulva nem számoltak azzal, hogy az unió bármely tagállamának bármely országrésze, pláne Nyugat- és Dél-Európában, nyelvi-nemzeti alapon elszakadhat egy uniós tagállamtól.
A skót függetlenségi népszavazás, a katalán referendum, Belgium Flandriára és Vallóniára szakadásának egyre reálisabb lehetősége, a baszk, a lombard és más nemzeti mozgalmak erősödése indokolttá tenné, hogy az Európai Unió a tagállamok számára méltányos módon szabályozza e kérdést. Jelen pillanatban ugyanis kizárólag az uniós tagállamok kormányfőiből álló Európai Tanács, illetve az Európai Bizottság politikai akaratán múlik, hogy egy jövőben függetlenedő tagállamnak az Európai Unióhoz is új procedúrát követően kell-e csatlakoznia, a schengeni szerződéshez vagy az eurózónához való csatlakozását kell-e kezdeményeznie, avagy a korábban eurót használó uniós tagállamból önállósuló állam politikai döntés folytán mind az Európai Unió, mind a schengeni szerződés, mind az euróövezet tagja lesz.
Véleményem szerint, ha valamely uniós tagállam területének egy része népszavazással kikiáltja függetlenségét, s a népszavazás eredményeképpen létrejött új államot az Európai Unió legfőbb szervei, illetve az uniós tagállamok többsége elismeri, úgy méltányos, hogy az újonnan létrejövő állam legyen automatikusan az Európai Unió tagja, feltéve hogy az új állam lakossága újabb népszavazáson nem dönt arról, hogy nem kíván az unió tagja lenni.
Amennyiben a terület korábban a schengeni térség tagja volt, avagy az elszakadás előtt fizetőeszközként az eurót használták, úgy méltányos, hogy e fontos uniós jogosultságokat a függetlenséget követően automatikusan kapja meg a függetlenedő tagállam. Tehát amennyiben Spanyolország vagy az Európai Unió elismerné a tartomány függetlenségét, Katalónia automatikusan a schengeni övezethez s az eurózónához tartozó uniós tagállam lenne, amelynek nem kellene a népakaratot szankcionáló büntetésként újból végigmennie a csatlakozási procedúrán.
Más lenne a helyzet akkor, ha Skóciában néhány év múlva újabb függetlenségi népszavazást tartanának, s a szavazók többsége ezúttal az elszakadás mellett döntene. Miután Nagy-Britannia a szavazatok többségével az Európai Unióból való kilépés mellett döntött, továbbá fizetőeszköze mindvégig a font maradt, a függetlenedő Skóciának elvileg mind az Európai Unióhoz való csatlakozást, mind a schengeni övezethez csatlakozást, mind az euró bevezetését újra kellene kezdenie.
Tekintettel arra, hogy Skócia mind a politikai, mind a gazdasági kritériumoknak megfelel, továbbá a brexitnépszavazáson a kelta országrész lakosságának többsége az unióban maradás mellett döntött, megfontolandónak tartom egy olyan méltányossági klauzula bevezetését, amely szerint ha egy saját akaratából az Európai Unióból kilépett állam valamely része válik függetlenné, e terület önállóvá válása után köteles népszavazást tartani arról, hogy kíván-e csatlakozni az unióhoz. Utóbbi esetben, amennyiben az új állam az alapvető uniós gazdasági-politikai kritériumoknak megfelel, az unió gyorsított eljárásban dönt a tagállam felvételéről. Ha az új tagállam megfelel az euró bevezetéséhez szükséges gazdasági feltételeknek, a közös valuta viszonylag rövid időn belül bevezethető.
Az Európai Unió legfőbb szervei és az unió legerősebb tagállama, Németország keresztülvitte Görögország felvételét az eurózónába annak ellenére, hogy a közös valuta bevezetéséhez szükséges gazdasági kritériumoknak Athén a mai napig nem felel meg. A görög válságot pedig úgy oldották meg, hogy a lakosságot megszorító intézkedésekkel sújtották. Semmi ok nincs tehát arra, hogy egy nemzetközi jogilag elismert módon függetlenedő, gazdaságilag stabil Katalónia vagy Skócia ne vezethesse be azonnal az eurót.
A szerző alkotmányjogász