2014 óta Ukrajna ellenáll az orosz agressziónak, miközben az előző időszakban elmaradt gazdasági reformokat is megvalósítja, ami egy összetett és háborús körülmények között többszörösen nehéz feladat. Ellenfeleink, akik Ukrajnát, mint államot igyekeznek lejáratni, kétségbe vonva életképességét, gyakran beszélnek fejetlenségről, az előrelépés teljes hiányáról, és küldetéses szerepet tulajdonítanak Oroszországnak, amely csak azt szeretné megértetni az ukránokkal, hogy a Nyugat elárulja és kihasználja őket a „demokratikus értékek” terjesztésének leple alatt, közben pedig az orosz katonák és fegyverek országunk keleti részén a mi érdekünkben gyilkolják le állampolgárainkat (Krómer István: Ukrajnát csúnyán elárulták, Magyar Idők, április 8.). Érdekes logika, nem?
Először a reformokról. Legyünk konkrétak, és nézzük a számokat. Az orosz agresszió miatt ideiglenesen elvesztettük az ellenőrzést területünk hét százaléka fölött, ahol az ipari kapacitásunk 21 százaléka összpontosul. Elestünk a krími gazdaságtól való bevételektől. A Kelet-Ukrajnában található kohászati, gépipari, vegyipari létesítmények, amelyek jelentős részét adják a hazai ipari termelésnek és az exportnak, hatalmas veszteségeket szenvedtek, megsemmisült több közlekedési-logisztikai létesítmény. Ennek eredménye, hogy a GDP mind 2014-ben, mind 2015-ben 10 százalékkal esett vissza.
Ugyanakkor a 2016-os évben az orosz agresszió ellenére Ukrajna kormányának sikerült stabilizálnia a gazdasági helyzetet. Ennek eredményeként 2,2 százalékkal nőtt a GDP. Az év utolsó negyedévében ez a növekedés 4,7 százalékos volt. Sikerült stabilizálni a nemzeti valuta árfolyamát, és a inflációt a 2016-os költségvetés tervezésekor beállított 12 százalékos szinten tartani. Az elmúlt évben az ipari termelés 2,4 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 6,1, az építőipar 13,1, a kiskereskedelmi forgalom 4 százalékkal, az áruforgalom 2,4, az utasforgalom 5,4 százalékkal nőtt. Visszatért a befektetői bizalom: 2016 első kilenc hónapjában a közvetlen tőkebefektetés mértéke az ukrán gazdaságba 3,8 milliárd dollárt tett ki, ami a 2015-ös év hasonló időszakának a dupláját teszi ki. Az elmúlt évben az ukrán áruk exportja az EU-ba ismét növekedést mutatott, két év visszaesés után.
2016-ban az árukereskedelmi forgalom Ukrajna és az EU között 3,7 százalékkal nőtt és 13,5 milliárd USA-dollárt tett ki. Ez azt jelenti, hogy a 2016. január 1-jétől életbe lépett széles körű és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás az EU és Ukrajna között már érezteti pozitív hatásait. 2017-től majdnem 2 millió ukrán köztisztviselő nyújtotta be elektronikusan jövedelembevallását. Ez precedens nélküli átláthatóság, amely az EU egyik tagországában sem létezik, és legfőbb célja a korrupció visszaszorítása. A pozitív folyamatok folytatódtak ebben az évben is. A GDP növekedése januárban 5 százalékos volt. A bizalom és a reformfolyamatok elismeréseként értékelhető, hogy az ország április elején megkapta az IMF-től a soron következő hitelrészletet, egymilliárd dollárt, valamint az EU pénzügyi segítségének második részét 600 millió euró összegben.
Függetlenül a gazdasági nehézségektől, attól, hogy a további reformok kemény munkát igényelnek, az üzleti környezet és a gazdasági mutatók javuló tendenciát mutatnak. Ez jó előjel többek között a magyar üzleti élet képviselői számára is. A kedvező tendenciák megtartása érdekében fontos, hogy megőrizzük a nemzetközi támogatást, mert a legnagyobb veszélyt Ukrajnára az orosz agresszió jelenti, amelyre az egyetlen lehetséges helyes válasz folytatni a szankciós nyomást Oroszországra. Maradjunk hűek elveinkhez, amelyekre a demokratikus társadalom épül. Ennek elemei az átláthatóság és a jog elsőbbsége a gazdaságban, a politikában.
Az orosz propaganda hatékony. A kérdés az, hogy mit tudunk tenni ellene, közösen. Hagyjuk magunkat félrevezetni, vagy igenis szembenézünk az igazsággal. Számomra legalábbis furcsán hangzanak azok a kijelentések, hogy a kelet-ukrajnai szakadár „köztársaságok” „nemzeti önrendelkezésükért harcolnak” és „ha a vevő fizet, pragmatikusan ugyanúgy kereskednének az ukránokkal”. Bárki, aki legalább felületesen szeretné megismerni a kialakult helyzetet, nem tudja nem észrevenni azt, hogy Kelet-Ukrajnában nem egy mitológiai önrendelkezésért megy a harc, hanem nyílt orosz agresszió folyik, állampolgáraink halnak meg. Moszkvában a legmagasabb szinten ismerték el, hogy a Krím bekebelezése az orosz hadsereg közreműködésével történt.
Miért akarják szembeállítani a nemzeti kisebbségek nyelvének megőrzését az államnyelv elsajátításával? Gyakran felvetik a kettős állampolgárság kérdését is. Tény, hogy Ukrajna nem ismeri el a kettős állampolgárságot. Ez nem újdonság. Ezt tartalmazzák a jogszabályok. Az EU-ban ez a tagországok hatásköre. Elég csak megvizsgálni a gyakorlatban az egyes országok álláspontját, például Magyarországét, Szlovákiáét és Ausztriáét ahhoz, hogy megértsük, itt valóban nincs egységes megközelítés. Ugyanakkor Ukrajna számára vitathatatlan tény, hogy számunkra rendkívül fontos a nemzetiségi béke megőrzése és az egyetértés. Elítéljük a nemzetiségi megkülönböztetés bármilyen formáját. Támogatjuk, hogy a kisebbségek megőrizzék nemzeti identitásukat. Azok a törvénytervezetek, amelyeket a parlamentben benyújtottak, ezeken az elveken alapulnak, az alkotmány és a nemzetközi kötelezettségek szigorú betartásával, és az összes fél érdekének a figyelembevételével fogják elfogadni.
Nem szabad mentséget keresni a terrorizmusra vagy az Ukrajna elleni orosz agresszióra. Nem szabad Ukrajna nehézségeit felhasználni arra, hogy felmentsük az agresszort. Ez nem menti meg a világot, csak tovább növeli az áldozatok számát.
A szerző Ukrajna budapesti nagykövete